Posted by
Posted in

Éjszakai randevú

Fekete fátyol ült a tájra, hogy éjfél legyen, alig várta. Nesztelen libbent ki a kapun, hogy átsurranjon a kis falun.   Már csak a telehold világít, csillagok kacsingatnak kicsit. A tóparthoz szaladva jut el, társa messze, aggódva figyel.   Táncos tücskök ciripelése, a falevelek zizegése, hangzavart kelt az éji csendben, nem elég neki a félelem. […]

Posted by
Posted in

Emlékezem

Már több mint hét éve, hogy elmentél, szívemben emléked öröké itt él. Fülemben hallom kedves hangod, ajkamon ég utolsó csókod. Gyermekeink is szomorúak könnyezve mondják édesapa! Én csak egyedül vagyok s emlékezem, mily boldog voltam veled. Mióta elmentél sír a szívem, beteg a család beteg lelkem. Felnézek a magas égre, Istent kérem, Üdvözítsen. Vigyázzon rád […]

Posted by
Posted in

Őszülünk…

Ősz van, természet Álomba készül, csendes. Kollektív álom. * Város, úgy bűzlik, Erdő, mező nagyon fitt. Tüdő megszűrő. * Pergő szavaim Lassan, mélyen halkulnak. Tavasz, új világ. * Bogarak, már csak Összevissza sétálnak. Célszerűség nincs. * Sétálok avar Szőnyegen. Csendes léptek. Múlás bánata. * Hulló falevél… Sok a nyakamba esik. Nekem is van ősz. Vecsés, […]

Posted by
Posted in

Esős pillanatok

Ősszel… versben és Baso féle eredeti stílusú tankában. Esőfelhők csak Vonulnak… jönnek újak. Ködfolt, baljós jel. Kiskertben rózsák nyílnak, Naptól levelek híznak. Záporozva hull az eső a ligetes erdőn, Minden barátságtalan, nagyon vizes a mezőn… * Eső meg a köd, Meg… múlt kísértetei. Mindenhol avar. Verőfényes nyári nap, Elkel a szalmakalap. Micsoda bohém egy öreglegény […]

Posted by
Posted in

Bolond ez a szélcsend

Öregségi vizionálás… Bolond ez a szélcsend, összekócolja a hajam, Nap meg nem is süt és fejemről olvad a vajam… Nem is nyitom ki a számat, erőből hahotázok, Folyik az izzadtságom, derék-máshol tájt, úgy fázok. Új Roham… Fordítva Megy minden. Öregszem talán? * Öregszek, puhul is a bicepszem, de kemény csávó vagyok, Kérdés, mellettem kitartanak-e öregedő […]

Posted by
Posted in

Emlékezés röviden…

Éjszakai vízió versben és apevában… Már csak emlék vagy nekem, de benne vagy a múltamban, Én még nem feledtelek, benn vagy éjszakai víziómban… Emlék maradtál, Múltam része. Álmomba Vissza Jársz. Csak Emlék Vagy múltból. Álmomban élsz, Szívem nem felejt. * Emlékszem, veled milyen jókat eveztem a boldogság tengerén… Amíg velem voltál és szerettél, én voltam […]

Posted by
Posted in

Fájdalom hamvak

Hétköznapi pszichológia… Az Idő Nem gyógyít, Csak megtanít, Nélküle élni. Fájdalom enyhül, könny kevesebb gördül. Végtelen űr tátong, nem törpül. * A fájdalom hamvait lassan széthordja a szél, De, a hiány vajon mitől fog múlni? Széthulló fájdalommal vajon, mit veszítettél S A veszteség, mennyire fog földúlni? Ha meg olyan vagy, hogy lelkedben túlfeszíttettél? * Szív […]

Posted by
Posted in

Terített asztal…

“Így jár, aki válogat” Alkonyodik és Bátrabbá lesz a sötét. Éjjel, oly’ fagyos. Napok óta nem eszek, Számba csak vizet veszek. * Róka oson a Neki oly’ magas hóban. Orra izgatott! Lakodalomba megyek, Hogy jót és nagyot egyek. * A környéket még Vékony köd is takarja. Az éhség, nagy-úr! Illatozik a leves, Kihűlt már, majdnem […]

Posted by
Posted in

Szégyelljem?

Magyar vagyok, magyarnak születtem… Szégyelljem, hogy magyarnak születtem? * Nem! Hazám Szeretem. Magyar vagyok! Büszkén kimondom. Vecsés, 2002. április 13. – Szabadka, 2017. augusztus 8. – Kustra Ferenc – A verset én írtam, az apevát alá szerző és poétatársam Jurisin (Szőke) Margit.

Posted by
Posted in

Hetven táján

(3 soros-zárttükrös) Csak kiderült, szenvedelem ez az élet, Hetven táján derült ki, ember mivé lett… Csak kiderült, szenvedelem ez az élet. (Senrjon) Sok évvel a hátadon Rádöbbensz, hogy még nem is éltél. Kín volt életed. * Későn jön rá az ember, Hogy még úgy igazán nem is élt. Eltolta létét. * Nemcsak, hogy kiderült az, […]