Fekete fátyol ült a tájra, hogy éjfél legyen, alig várta. Nesztelen libbent ki a kapun, hogy átsurranjon a kis falun. Már csak a telehold világít, csillagok kacsingatnak kicsit. A tóparthoz szaladva jut el, társa messze, aggódva figyel. Táncos tücskök ciripelése, a falevelek zizegése, hangzavart kelt az éji csendben, nem elég neki a félelem. […]
Már több mint hét éve, hogy elmentél, szívemben emléked öröké itt él. Fülemben hallom kedves hangod, ajkamon ég utolsó csókod. Gyermekeink is szomorúak könnyezve mondják édesapa! Én csak egyedül vagyok s emlékezem, mily boldog voltam veled. Mióta elmentél sír a szívem, beteg a család beteg lelkem. Felnézek a magas égre, Istent kérem, Üdvözítsen. Vigyázzon rád […]
Ősz van, természet Álomba készül, csendes. Kollektív álom. * Város, úgy bűzlik, Erdő, mező nagyon fitt. Tüdő megszűrő. * Pergő szavaim Lassan, mélyen halkulnak. Tavasz, új világ. * Bogarak, már csak Összevissza sétálnak. Célszerűség nincs. * Sétálok avar Szőnyegen. Csendes léptek. Múlás bánata. * Hulló falevél… Sok a nyakamba esik. Nekem is van ősz. Vecsés, […]
Ősszel… versben és Baso féle eredeti stílusú tankában. Esőfelhők csak Vonulnak… jönnek újak. Ködfolt, baljós jel. Kiskertben rózsák nyílnak, Naptól levelek híznak. Záporozva hull az eső a ligetes erdőn, Minden barátságtalan, nagyon vizes a mezőn… * Eső meg a köd, Meg… múlt kísértetei. Mindenhol avar. Verőfényes nyári nap, Elkel a szalmakalap. Micsoda bohém egy öreglegény […]
Öregségi vizionálás… Bolond ez a szélcsend, összekócolja a hajam, Nap meg nem is süt és fejemről olvad a vajam… Nem is nyitom ki a számat, erőből hahotázok, Folyik az izzadtságom, derék-máshol tájt, úgy fázok. Új Roham… Fordítva Megy minden. Öregszem talán? * Öregszek, puhul is a bicepszem, de kemény csávó vagyok, Kérdés, mellettem kitartanak-e öregedő […]
Éjszakai vízió versben és apevában… Már csak emlék vagy nekem, de benne vagy a múltamban, Én még nem feledtelek, benn vagy éjszakai víziómban… Emlék maradtál, Múltam része. Álmomba Vissza Jársz. Csak Emlék Vagy múltból. Álmomban élsz, Szívem nem felejt. * Emlékszem, veled milyen jókat eveztem a boldogság tengerén… Amíg velem voltál és szerettél, én voltam […]
Hétköznapi pszichológia… Az Idő Nem gyógyít, Csak megtanít, Nélküle élni. Fájdalom enyhül, könny kevesebb gördül. Végtelen űr tátong, nem törpül. * A fájdalom hamvait lassan széthordja a szél, De, a hiány vajon mitől fog múlni? Széthulló fájdalommal vajon, mit veszítettél S A veszteség, mennyire fog földúlni? Ha meg olyan vagy, hogy lelkedben túlfeszíttettél? * Szív […]
“Így jár, aki válogat” Alkonyodik és Bátrabbá lesz a sötét. Éjjel, oly’ fagyos. Napok óta nem eszek, Számba csak vizet veszek. * Róka oson a Neki oly’ magas hóban. Orra izgatott! Lakodalomba megyek, Hogy jót és nagyot egyek. * A környéket még Vékony köd is takarja. Az éhség, nagy-úr! Illatozik a leves, Kihűlt már, majdnem […]
Magyar vagyok, magyarnak születtem… Szégyelljem, hogy magyarnak születtem? * Nem! Hazám Szeretem. Magyar vagyok! Büszkén kimondom. Vecsés, 2002. április 13. – Szabadka, 2017. augusztus 8. – Kustra Ferenc – A verset én írtam, az apevát alá szerző és poétatársam Jurisin (Szőke) Margit.
(3 soros-zárttükrös) Csak kiderült, szenvedelem ez az élet, Hetven táján derült ki, ember mivé lett… Csak kiderült, szenvedelem ez az élet. (Senrjon) Sok évvel a hátadon Rádöbbensz, hogy még nem is éltél. Kín volt életed. * Későn jön rá az ember, Hogy még úgy igazán nem is élt. Eltolta létét. * Nemcsak, hogy kiderült az, […]
