Posted by
Posted in

Régen és most

Régen és most Eddig mindig nagyon, sőt talán túlzottan is célratörően éltem. Mindig tudtam, mit tegyek, voltak előre eltervezett lépéseim, lehet, csakis olyanok voltak.   S most itt vagyok tervek, célok, feladatok és társ nélkül. Nagyon rossz csak úgy élni bele a semmibe, semmivel nem tudni komolyan foglalkozni.   De a legrosszabb: társ nélkül lenni, […]

Posted by
Posted in

Betűktől a tudásig

Görbe vonalak betűkké alakulnak, büszkén szántják föl a papírokat. Olvasáskor gondolatok szabadulnak, feltárják a még rejtett titkokat.   Egyre tornyosul a már rengeteg ötlet, tölti a lapokat minduntalan. A sok cédulákról semmi meg nem szökhet, könyvé áll össze, lesz halhatatlan.   Gyönyörűségként gyarapítja a tudást, mint csatangoló folyó a tavat. A rendszerben, nincs további megalkuvás, […]

Posted by
Posted in

A boldogság egy pillanat

Hajszolva haladunk át a napokon, reményt csillogtatva a boldogságra. Utat megnyitva örömteli vágyra, megérkezünk ugrálva a bajokon.   Beszeretnénk szállni ebbe a világba. Benne álmodozni, benne pihenni, benne csókot csenni, benne ölelni. a gubancokat hagyni a csodába.   Érezni, hogy felszabadul a lélek, mikor elernyednek a bosszúságok, mikor elvesznek a szórt hazugságok, nem léteznek csavaros […]

Posted by
Posted in

Őszi fényben

Pára-fátyol ül reggelente a tájra, ráérősen hömpölyög benne a szellő. Csak a nap sugara fürdik a hűst állva, kezében gyengül a hőemelő gyeplő.   Mindenkor erőtlenebbül emelkedik, a természeten már kevésbé gyarapít. Fakulóokker ruhába öltözteti, a közeledő évszak felé irányít.   Éretten mosolyog az idei termés, vándorlómadarak csapata útra kész. Beindul a szeptemberi nyüzsgés – […]

Posted by
Posted in

Holdvilágos éjszakán

A folyóban fürdik a Hold sugara, a mindenséget sötétség uralja. A parton parányi lámpák pislognak, a víz hátán elszórtan megcsillognak.   Kettőnk szíve lángoló tűzzel izzik, mint mikor az égő kemence nyílik, ha lehetne azt messziről észlelni, nem tudna senki sötétben tévedni.   Elvétve csobbant az evezőlapát, lassan elhalkította suhogását. Csak az éjszakai csend dala […]

Posted by
Posted in

Tudósítások páromnak

Tudósítások páromnak – 9. Most, hogy féléve lett, hogy már nem vagy velem, – ha mégis visszajönnél (mi tudom, lehetetlen) – változások sorát fedeznéd fel minden lépéseden. Változik a város, a boltok, a könyvtár, és változunk mi is, akik most itt élünk. A legfeltűnőbb neked a maszkviselés lenne. A járvány miatt kell, amelytől mind félünk… […]

Posted by
Posted in

Ki a korpa közé keveredik…

(Anaforás, 3 soros-zárttükrős, önrímesekben) Ki a korpa közé keveredik, megeszik a disznók! Én marha, önként beleugrottam, megharaptak… disznók! Ki a korpa közé keveredik, megeszik a disznók! Engemet is figyelmeztek, de minek… mit nekem disznók! Ki a korpa közé keveredik, megeszik a disznók! Engemet is figyelmeztek, de minek… mit nekem disznók! Ki a korpa közé keveredik, […]

Posted by
Posted in

Holdvilágos éjszakán

Edit Szabó : Holdvilágos éjszakán . Holdvilágos éjszakán életre kel a talány, körbe tájon a varázs, nem hallgathat el a száj. . Elmondja, hogy ő mit lát, csónak a folyó partján, gyönyörű híd ível át folyónak két oldalán. . Élénk fényben lakóház, tündököl a száz varázs, nyílik ezer szál virág, mind egyike színpompás. . Holdvilágos […]

Posted by
Posted in

Kozmotista vers

Mindenhol 1 Az élő kozmoszért   Itt van ez: bolygócska. (Lehet hold… üstökös…) Az összes. Mind között. Elbújt mind lakója? Vagy messzi járhatnak? Meg sose fogantak!   Itt van ez: égitest. Magányost. És ürest. Ezért: Halljátok szavaim. Mindenki hallja, ím!   Bolygó, hold- figyelj jól. Mindene neked szól. Hallgasd és megtegyed mind! mi, mit kell […]

Posted by
Posted in

Kozmotista vers

Mindenhol 2 Az élő kozmoszért   Íme, itt: a csillag. Mily szépen csi-csillog. Mily szépen világít. Bennünket elámít.   És forró mint a tűz. Nem éget. El nem űz. Hol vannak Földjei? Ne mondd, hogy nincs neki!   De sajnos, nincs egy se, hiába keresve. Hát akkor figyeljen. Megmondom, mi legyen.   Te, csillag, figyelj […]