Posted by
Posted in

Sűrűdő ködben…

Vakon megyek nagyon sűrűdő ködben, Ha jól hallom nem jön senki mögöttem… Egyedül ballagok véges utamon, Nem látok semmit se, teljesen vakon. Magam vádoltam komisz árulással, De a népem árult el, jajdulással. Tudom a megoldást, nem érdekel senkit, Csak sír a népem, de miért nem tesz semmit? Ki volt rám kíváncsi és kik is hallgattak […]

Posted by
Posted in

Változás

Ahogy nincs soha lelke az időnek, Hódolnék, ama perverz élvezetnek, Hogy a pillantásomat tövig döfném, Háta közepébe, nem erőlködvén. A pechről szólok, e sátánfajzatról, Kit, már ki kéne rúgni a világból, Mert nem hagy békén, szelleme tobzódik És nem ereszt, fog és csak erőlködik. És a vihar, tovább dühöng, zakatol, A hullámok egymást tolják egymástól. […]

Posted by
Posted in

Homokszemek

Forrón sütő nap és a poshadt tócsák… Ezek manapság természeti csodák. Száradó muskátli az ablakba, Konyult mezei virág… határba. Én jó meleg homokban csak úgy hasalok, Hátamon görögnek homokszem gyalogok… Hová görögtök szögletes homokszemek? Ha megszáradtok, úgyis csak leperegtek…. Vecsés, 2013. július 17. – Kustra Ferenc

Posted by
Posted in

A lélekharang

Giling-galang… bim-bam… Szinte cseng a lélekharang. Bim-bam… giling-galang… Ki húzza kötelet? Minek? Lélek nem ad jelet, Végleg üresedett…? Lélekharang most már Örökre halk, néma marad… Csendes lélekharang… Vecsés, 2016. április 3. – Kustra Ferenc – HIAQ –ban írt; Stummer László, „Lélekharang” c. műve átirata a szerző engedélyével.

Posted by
Posted in

Egy kis szél

Tegnap egy kis szél meglengette vitorlát, Örültünk, nézzük, de nem mozgatja tatját. Igen, mondhatjuk, ez is több a semminél, Morbid, olyan, mint vacsora, kivégzésnél. Az igaz, ha állandó ily’ szellő fújna, Jobban lennénk és tán’ a fejünk se fájna. E fejfájásra bizony nem jó a gyógyszer Segítség volna a szél, legalább egyszer. Görcsölünk, mint hal […]

Posted by
Posted in

Néptribun

Hatalmasok… Felelősséget mikor vállaltok? Elit… Mikor lesz, hogy tesztek… a mindenit? Vezetőink… Mikor lesztek már képviselőink? Néptribun… Lehet, már a vég szele fúj, tribun?! Budapest, 2005. április 26. – Kustra Ferenc

Posted by
Posted in

Szívom a fogam

Nincsen saját hívem, és nincsen társam, A tollam, tenta nélkül, mibe mártsam? De van elit, ami(jaj!) gondoskodik, Magáról és ellenem gondolkodik. Tenni mit sem tudok… oka van, Az, hogy a hatalom náluk van. Én tennék, de nem lehet, Mert ki ellent mond… mehet. Csak szívom a fogam, búsulok, Mért ilyen a sors… elmélázok. Tennénk pedig […]

Posted by
Posted in

Reményünk

Hazánk sorsa borzalmas! Hol vörös katonacsizmák taposnak, Hol a tőke és bankok szorongatnak. Hazánk sorsa elképesztő! Mindig várjuk; a messiás megjelenik, Még mi várjuk; balsorsunk beteljesedik. Hazánk sorsa állandó! Reményünk; egyszer mi is urak lehetünk. Reményünk elszállt; bank-pénz rabszolgák lettünk. Vecsés, 2004, szeptember 28. – Kustra Ferenc

Posted by
Posted in

Enyészet ideje… 2/2.

Avagy, a múlás impressziói víziók? Az elmúlás, ördögtől való cselekedet? Vízióm, majd megyek… itt hagylak benneteket… Már Sátán Kerülget, Megfelelő Pillanatra vár. * A nyugdíjas már elfogyóban és le van írva! Lehet, hogy életében, végig, magát csak, „nyírta”.,. Ha Sorsod Mostoha, A halál csak Megváltás lehet. * Fáraók az elmúláskor ételt, italt vittek magukkal, Nyugdíjasnak […]

Posted by
Posted in

Enyészet ideje… 1/2.

Avagy, kegyelemről vízió? Versben és tankában… Kegyelem csak néz… Körben, enyész már minden. Múlás is múlik… Fekete rózsa nyílik, Halál csokrába illik. * Kegyelemnek itt Már nincsen semmi dolga. Múlás, múltba vész! A vég köpenybe burkolt, Sötét szíveken hurkolt. * Kegyelem leül, Lehet, megint elkésett? Utólag… minek? Kaszás mosolyra fakad, Ujjára élet akad. * Mindenfelé […]