Előttem halomban állnak a betűk, szavakká nem forrnak össze! Írnék ma nyári dalt, mosolygó derűt, de a sors ma nem így kötötte a szemeket! Ma mind csak fordított! Magából ordított ellenszegülés! Alámerülés… Halomban sírnak a betűk, szótlanul fel-, felzokognak! Hiába írnának derűt, a lélek most nem látja, hogy vak! Hogy hol van a sebre a […]
Már a Hold ragyog az égen Mellette egy csillag kigyúlt merészen Felhő kószáll az ágak felett A csendben az est könnye pereg A fák árnyéka már aludni tért S az álomra szenderült gallyakon Pihen az édes madárálom Álmosan a táj magát siratja Temeti a napot a falu harangja Az égen tündéri varázslatra Kigyúlnak a csillagok […]
Boldog percek Nevess, csak nevess az élet csodás, boldog percek, csupa fény ragyogás, imádom fejeden a kalapot, ezt a régi, bohókás darabot. Mosolyod is tündöklően fehér, mámoros pillanat mindent megér, kinyújtom kezem, fogd meg szorosan, szemed nevet vágytól fátyolosan. Szerelmes nyarunkat nem engedjük, ábrándjainkat együtt kergetjük, veled dúdolnám örökké dalunk, szörnyű lenne, ha már nem […]
Az ünnep percei Káprázatos fényben tündöklő égbolt, csillagokkal átszőtt, éjsötét bársony, ezüst sugarát szórja szét a félhold, hófödte csúcsokon is végigtáncol. Fenyő ágain csillámló hógömbök, e jeles estén pompás ruhát öltött, fehér szirmok közt megbújó fagyöngyök, fagyos világra szeretet költözött. Fénylő ablak mögött csengő csilingel, csillogó gyerekszem igézve nézi, karácsony fényei telve reménnyel, hogy szívekbe […]
Az emlékezés napja Elcsendesül a táj, sápadt a napsugár, köd szitál, ezüstként csillog a láthatár, hárfáján játszik a szél, csak nektek mesél, és mi emlékezünk a gyertyák fényénél. Szeretteink, akik örökre távoztak, akikért mécsesek ezrei lobognak, hideg márványágy őrzi drága testetek, angyalok vigyáznak és rózsakeresztek. Zizegő avarágy figyeli bánatom, fájdalom sóhaja nem csitul ajkamon, fényes […]
Árnyalatok vagy árnyalakok Ég alján a szürke ötven árnyalata, odafönt kezdődik a nagy párnacsata. Még egyelőre bírja az angin, ám felső rétegekben az ész paranoid, a képbe kúszik azúrkék csík, úgy vélik szabotázsakció a fénycsík. Óriásplakát kerül a helyére kezdődik az ország megmentése? 2018.01.13.
Ami megmaradt “Mindent akartunk s nem maradt” álmunk örökre szétszakadt, hittünk csókok erejében, a boldogságkeresésben. Hiába minden mozdulat, gyönyör, kéj, teljes bódulat, az öröm minket nem talál, olyan ez, mint a kínhalál. Akartuk egymást, de nagyon, és bíztunk egymásban vakon, elcsókolt csókjaink heve izzott, fűtött csábereje. Ismétlődő körforgások, elfelejtett arcvonások, új érzések, újabb vágyak ütköznek […]
Alkonypír Bíbor aranyban tündöklő sugarak, igéző a szikrázó fényzuhatag, mint hócsipke, zúzmara ül a fákon, alkonypír terül a meseszép tájon. Fenyvesek susognak kósza szellővel, kacérkodnak a ciklámen felhőkkel, hólepel csillámlik alul a földön, a Nap még rápillant, hogy tündököljön. Varázsos pillanat, csendes a vidék, megragad ez a fenséges ősiség, hirtelen sötét lesz, ellobban a fény, […]
Mindig emlékezek rád Ezernyi szikrázó fényben jössz felém, lángcsipkés jelenés – könnyfelhők mögött, hárfahangú szél emlékekről zenél, míg megáll az idő ég, és föld között. Testedre simul a végtelen fátyla, ezüst-kék hajad zafír éjbe merül, szemed íriszén ezredévek vágya, arcodra létezések titka feszül. Ködpillangó száll,- elidőz sírodon, ezüstös derengésben halvány remény, szikrázón lebeg alkonyi bíboron, […]
(Septolet csokor) Távolban hegyek, Itt minek legyek? Ormok háta, Rajta: pára Kabátja. Fúj, esik, Kalpagod leesik. * Napfény sugarak, Levegőben maradnak! Sáros pocsolyában, Nem melegít párban… Már áttetsző világ, Kapzsiság, Napvirág. * Elindulnál nyár után… Fújja esőt, A hidegedőt. Érzed a hűlést, Meleg eltűnést… Megtűrést! Béketűrést? * Őszi vihar éllel… Dobál levelekkel, Kiegészítő cserepekkel! Kisöpörte […]
