Posted by
Posted in

Rózsa Iván: Mindig a Jót?!

Rózsa Iván: Mindig a Jót?! A város főterén a hóhér vérpadot ácsol; Zenei aláfestésként mezőről jött varjú rikácsol; Élelmet remél ő is, talán egy szemgolyót?! Isten hol vagy, miért bünteted most is a Jót?! Budakalász, 2020. augusztus 19.

Posted by
Posted in

Rózsa Iván: Tél van a nyárban

Rózsa Iván: Tél van a nyárban Miért tűnik bolondnak az, ki mindig igazat szól?! Egy hazug világban tán még a pacsirta is hamisan dalol… Tél van a nyárban, és mindenfelé csak varjú rikácsol: Fényévnyire a megváltás; Isten távol, bizony nagyon távol… Budakalász, 2020. augusztus 19.

Posted by
Posted in

Szent István és az új kenyér ünnepe

Rég volt, több, mint ezer éve földjeinken, mikor István térítette őseiket a hitvallásához hű kereszténységre, államot alapított a medencében.   Hozzá díszes, aranyos koronát kapott, amely Szilveszter pápa által adatott. Nem minden napi kitüntetés részese, ma is büszke népünk erre az érdemre.   Ekkorra érik be a gabona haszna, új búzából kerül kenyér az asztalra. […]

Posted by
Posted in

Alkotmányunk ünnepe

Népünket a hadiszerencse elhagyta, felülmúlhatta a nyugat tudománya. Meg kellett állapodni ezen a földön, tovább senki ártatlanokat ne öljön.   István vezette ekkor a magyar népet, aki alapító törvényeket képzett. Örök helyhez kötötte az embereket, hozatott hittérítő keresztényeket.   Állammá alakította az országot, hozzá a koronát a pápától kapott. Leszámolt ő valamennyi ellenséggel, áradt ránk […]

Posted by
Posted in

Mi lesz népemmel?

Körbejártam az éjszakát, de csak sötétet látok, Behúztam a cipzáramat, de továbbra is fázok. Erősen aggódom, gyarmatizált országunk miatt, De a sötét és fázás, új gondolatot nem fialt. Pedig magyar vagyok, itt születtem, ez lett a hazám, Ennél, biztosan jobban bánt velünk, a török Hasszán. Csak úgy ránk sütik, hogy náci, népnyúzó és rasszista, Holott […]

Posted by
Posted in

Mint vízi bivaly

Olyan az életem, mint a vízi bivalynak, ha száműzték a bánya homokba Gyenge kis hullámocskákon, én mindig ezt éreztem a sárrá dagadt homokba… Olyan az életem, mint a vízi bivalynak, ha száműzték a bánya homokba. Azt mondják, ha változást akarsz, akkor légy tenmagad! Hogy add magad? Én meg is fogadtam, de sorsom a bánya homokjába […]

Posted by
Posted in

Melegben

Szél suhan lengetegen, Réten… Nap süt. Árnyéktól elüt. Napfény, elüt. Lángcsóva kiüt. Hőség leüt. * Sövény kiszáradóban, Szinte alélóban. Régen volt eső, Nem elegendő. Szemem mered, Nézésem bennreked… Benned-neked. * Süttetvén fakad, Árnyék nem akad. Széllel incselkedő Nap lemenő. Pillanat, Izzadó akarat, Élet… elhaladhat! Vecsés, 2019. augusztus 8. – Kustra Ferenc – Készült; septolet csokorban […]

Posted by
Posted in

Katasztrófa

Mennyből dübörgött a lét romboló dobja, cikázott az ég rőt nyila. Tüzét pillanatokra a földre dobta, villant, mint ártó mágia. Szapora cseppek zuhantak rá a tájra, összes létezőt árasztva. Itt-ott erőteljes jéggömbökké váltak, nem csak természet bánhatta. Hajnalban rettegve kúszott felé a nap. Vajon milyen látvány várja? Olyan viharvert volt előtte a pamlag, mint ahol […]

Posted by
Posted in

Búcsú a tengertől

A jóleső, vidám percek szélsebesen távolodva peregnek. A múló idő derült pillanatában máris ott az elválás. A lemenő nap bemerült a tengerbe, már csak szikrája lebeg. A datolyapálma fiatal dereka hajlong búcsúszavamra. A tarka virágok karjukat kitárva intenek szomorkodva. Még egy utolsó hullámot vet a tenger hunyászkodva, szerényen. Rám borul a fénytelen, árnyas éjszaka, távozás […]

Posted by
Posted in

Fájdalmas tájkép

Edit Szabó : Fájdalmas tájkép . Narancs sárga égalja napfényét már takarja, lebukott a föld alá, világítja csak alját. . Kék égen a felhő száll, sivár tájon szellő jár, zöld füvek porosodnak, fák bánatot okoznak. . Múlandóság megjelent, kopár fa kis szigeten törzse régen kidőlt már, ágain az idő jár. . Vasfoga mind megeszi, életét […]