Posted by
Posted in

Felületesség

Megjött, szeme ragyog a csillogástól. Kápráztatónak tűnik a díszítés. Nem észleli, ebben a percben lett kész, alig áll egyben az egész körítés.   Hívogató a zenekar játéka, bizsereg tőle már a vendég lába. Épp hogy összejött a hangosítás is, könnyedén áteshetnek a hibákba.   Sikamlós szag terjeng a levegőben, virágillat helyett kölnit használtak., hogy elnyomja […]

Posted by
Posted in

Az út mentén

Lombos fák övezte úton járok, velem tart egy elhúzódó árok. Szerte színes vadvirágok, bokrok, elmélázva, döcögve haladok.   A talpam alatt reccsenést hallok, ijedten, hirtelen megtorpanok. Pet palackok hevernek a fűben, mintha ez lenne a gyártó üzem.   Erre egy fémdoboz engem kerget, majd szellő papírkupacot lenget. Fű illat helyet fojtó bűz árad, ez a […]

Posted by
Posted in

Hattyúk a tavon

Hamuszürke, borongós hideg tél lett, köd köti össze a dara szemcséket. A zúzmara feszíti az faágakat, akkora teher, hogy itt-ott leszakadt.   Nem csillog most a tükörfény a tavon, vészesen befagyott már a Balaton. Árvátlanul álldogálnak a hattyúk, kereséshez lehajtva  hosszú nyakuk.   A vízből szereznének maguknak étket, csőrükkel nem tudják feltörni a jeget. Mi […]

Posted by
Posted in

Elindulok

Köd lepte, kietlen most ez a vidék, akárcsak a szívem, ami sírhatnék. Nem leli helyét nincstelen életben, elvárná, hogy itt is valós fény legyen.   A költözéstől is fájni kénytelen, máshol a lét szomorú, gyökértelen. Itt hagyni egy boldog család melegét, vinni magamban életük értelmét.   Nehéz a batyumat hátamra venni, valameddig, vagy örökre elmenni. […]

Posted by
Posted in

A küzdelem

Ezer pofon s annyi padló, rotyog a csont a lélek omol. Felállva ugrasz újra, de e csatát elbuktat. Újabb meccs újabb kihívás, erős ellenfél jő a padlózás. Majd felállva jő tőled a csípő dobás. megnőtt a bizalom s jő a száguldás. Ott állsz a dobogó fokán. néked szól a himnusz a nép szaván, dobban a […]

Posted by
Posted in

Álmodozva

Edit Szabó : Álmodozva . Sötét az éj,csillagos kék angyali lény a földre tért, összezárta a szárnyakat, álmodozik gondolatban. . Sötét szeme, tekintete távolba lát, minden fele, vajon mire gondolhat ő, angyal leány, elmerengő. . Arra gondol, hol lehetne, ahol kell a segítsége, vidámítani arcokat, segíteni barátokat. . Mert a világ oly kegyetlen, gyerek élte […]

Posted by
Posted in

Tumultus

Tumultus van az álom országútján… A rengeteg álmom föltorlódott mán. Vajon a bőrhuzatom, belül mit takar? A sok álom belül keveregve kavar? (3 soros-zárttükrös) Több, mint hetven év alatt kreálódott sok, De hová lettek? Elsodorta sok mocsok… Több mint hetven év alatt kreálódott sok. (10 szavas) Évek hosszú során, álmok gyűltek, Sok, vágy maradt, némelyek […]

Posted by
Posted in

Égi fénnyel

Edit Szabó : Égi fénnyel . Éj sötét kékje alatt csillag tekintet fakad, meztelen testű leány ragyogó szép orcáján. . Égi fénnyel érkezett, végtelen az ígéret, kezében az aranykulcs, mellyel szívéhez eljutsz. . Bal kezében szeretet, jobbal mutatja jelet, megnyitni az érzelmét, kulcslyuk háta közepén. . Bíborarany tündököl, szív közepét megjelöl, add oda hatalmadat, elfogadja […]

Posted by
Posted in

Érzelmek kicsiny boltja

Hozzám közel új bolt nyílott. Hűtőm is már régen kongott, így hát aztán felkerestem. Rohantam, míg el nem estem. Felszisszentem: „Hű, de fáj! ~ Ugyan! Térd csak! Mi az már! Hisz a test gyorsan gyógyul, – nem úgy a lélek- minek varja nem halványul. Bicegve, de odaértem. Hát, igencsak nagyot néztem! Cégérre ez volt írva: […]

Posted by
Posted in

Gyermeked

Nézz “tükörbe”, s gondolj vissza, gyermekként látni önmagad! Lásd, szemében milyen tiszta, arcán mosoly mi megragad! Nélküle mind értelmetlen, jelen, jövő, s mit megtettél. Majd pihenni vágysz a földbe, lenn.. Lelked benne tovább él!