Posted by
Posted in

Hanyatt az éjben

Hanyatt az éjben Hanyatt feküdve éjbe nézek, amint hunyorgó csillagok zuhannak rám, az ezredévek szakadnak szemgolyómra ott. Titoknyi csend honol köröttem, belém zsong, áthat, eltemet, aztán emel magasra, s rögvest vigasztalón körülszeret. Hisz én vagyok csak egy darabja, ki visszanéz ölelni még, ki ezt a verset is megírta, ki ejti még vakon nevét. Kitágult, nagy […]

Posted by
Posted in

Őszi magány

Edit Szabó : Őszi magány . Magas fákon őszi magány, hallom, látom őrzi magát, hullanak a rőt levelek, búsan, csendben leperegnek. . Rozsdabarna, tarka-barka, sárgult arany hull avarba, beterítik a fák alját, zöld fűszálat eltakarják. . Sétány mellett elmerengve kora reggel, nap melegbe fényesre kent,barna jó pad egyedül lett, halkan roskad. . Aranybarna levél fedi, […]

Posted by
Posted in

Kék Duna szerelme

(Hommage á Kék Duna keringő) Egymásba fonódó életek, testemen a színes erezet, szívemben összefolyt iszap: ringadozik a Szőke Tisza. Aranyló, fodros haja meg-meglebben, artériák remegnek hullámzó keblemben. Kékes vénákon át hömpölyög párjához a vad, kék öltönyös. Túlragyogva minden urat, így lép színre a vén Duna.

Posted by
Posted in

Gyorsuló időben

Gyorsuló időben Kezem fogod, fogom kezed a gyorsuló időben, követhetetlen képzelet kering velünk, erőtlen, emléket szór a szélbe szét, ma nincs, ki összeszedje, nem érti már a rendszerét, el is hasal keresztbe. Nem értjük ezt a vad futást, hová siet ma minden, miért van ennyi horpadás a térden és gerincen, könyökről hogy kopott a bőr […]

Posted by
Posted in

Az ősz hegedűse

Foszladozó nyáridőben szél söpörte fák tövében lapul az Ősz hegedűse, zöldül még a rétnek füve.   Elsöprő a húrok hangja szél kócolja a hajamat, zizegnek a falevelek madarakkal útra kelnek.   Búcsú nélkül széllel szállnak köd fátylába burkolódznak, kezet fog az ősz a nyárral varjú károg a határban.   A hegedű tovább zenél széllel együtt […]

Posted by
Posted in

Az azték

Az azték Állt az azték az utcának hideg kövén, kábán kémlelte Tenoctitlan főterét, a várost, mi gyermekből harcossá nevelte, a várost, mit porrá hódító had égette. Nem akarta elhinni azt, amit látott, mert romba döntötte benne a világot. Nemrég még tündöklött a tóra épült város: büszkén menetelt a sok álarcos harcos, kezekben bunkó, fejeken madár […]

Posted by
Posted in

Hétköznapok

A hétköznap is ünnep, A veled töltött pillanat. Nincsenek szerepek, Megjátszott életek, Mi vagyunk a nevetés, Oly természetes, A Te meg Én. Nem börtön ez, Nincsenek rácsaink, Az élet öröme rádkacsint. A csendben ülni szótlanul, Érintem körbe ujjaid. Látom, elmereng, Gondok emésztik , Az elme partjait. Néha mint hétköznapok, Küzdő harcosa, Megismerjük egymás kínjait. A […]

Posted by
Posted in

Lopott idő

Ellopom az időt, hogy több legyen, A percekből óra legyen. Ha velem vagy elrepül, mint a pillanat, A csend ellepi a napokat. A szerelem ideje végtelen, Nincsenek órák, nincsenek másnapok, Csak fénybe töltött nappalok Velünk van az idő, a jelen pillanat, Ülj ide mellém, öleld át a derekam. Forog az óra körbejár, ne fürkészd a […]

Posted by
Posted in

A polcok

Emlékek sokasága, Az élet polcain, Emberek, helyszínek, Helyükre kerültek, Elpakolom őket, Letörlöm a port, A múltamon. Emlékek a múltból, Kezembe akadnak, Feltűnnek régi, Elmosódott képek. Régi barátok, Családom képeit, Mind itt találom. Gyermekkorom, Édesanyám arca, Mosolya embersége, Velem maradt, Örökségül tőle. Múltam polcain, Találkozik a jelen, Összeköti őket, Az emlékezet. Magasba nézek, A polcok felett, […]

Posted by
Posted in

Vagyok

Az vagyok, ki szívével érez.                                                                                                      […]