Posted by
Posted in

Rózsa Iván: Hatalom huss, és fuss!

Rózsa Iván: Hatalom huss, és fuss! A tömeg tudatlan: Hol birka, hol meg fenevad. Amit eddig is tudtam: Sátánnak magad el ne add! A nép nem ugyanaz, mint tömeg; Hatalomtól függ: mit hoz ki belőle? De ha egyszer öntudatra ébred: Fuss el gyáva bizony előle! Budakalász, 2020. november 24.

Posted by
Posted in

Köd hajnalban…

Szürkület, eget Nagyon ural hajnalban. Kis ködszitálás. * Vak-sűrű a köd… Csöndbe fojtott szenvedély. Hajnal, nem derűs. * Vonuló felhők, Tán’ tőlük függ a holnap. Köd-sötét hajnal. * A napsütés már Késik, köd takarja el. Fekete hajnal. * Hajnalban már a Félhomály, ritkás-ködös. Nyirkos levegő. * Kora hajnalban Halványsárga napkelte. Kis köd láttatik. Vecsés, 2016. […]

Posted by
Posted in

Csönd pelerinemben…

(Septolet) Csönd pelerinemben ücsörgélve Bámulok… nézgélve. Fejem üres, Vadkutyám rühes. Létem színpadán, Lét-létrám fokán, Örökbe-maradván… * (Senrjú) Tán’ gondolkodnék, De fejem üres, kutyám… Színpadon vagyok. * (3 soros-zárttükrös) Lét létrám alsó fokán, vagy… elkárhozva, Innen már rég’ menekülnék rohamozva… Lét létrám alsó fokán, vagy… elkárhozva. * Mi a fenére gondolhatnék, amikor nincsen mire! Ugyan kire […]

Posted by
Posted in

Tűzlány

Edit Szabó : Tűzlány . Fényes ruhája úgy tüntet, szép teste magától lüktet, mozdulata csodát ígér, tűztáncot jár, bár nem ledér ! . Hosszú haja száll a légben, gyöngyöt fűz az ő fejére, táncruhája fodrokba kap, a zene magával ragad ! . Lány, aki elfelejt mindent, lány, akit a zene ihlet az ő saját világába, […]

Posted by
Posted in

Pelsőczy Katalin: Adjatok

Válasz a félelem árnyaira – – Adjatok szavakat szívembe! – százat, Had üdítsem föl kiknek lelke fáradt. Hadd legyek lágy öröm mely viszonzást nem várva Gyöngy ragyogásaként terül rá a tájra. Legyek kedves mosoly mit Magadhoz ölelhetsz, Engedő csöndjében szép békére lelhetsz… Legyek lélekparázs tábortűz lángjában, Egy ember se fázzon jeges magányában. Bújjon soraimhoz erősödvén […]

Posted by
Posted in

Pelsőczy Katalin: Reggelem

A reggel illatai kúsztak szobámba Nem hivalkodón, csak kulcslyuknyi réseken… Megcirógatva álmos orrcimpámat, Megcsúszva még megtörő fényeken. Kedves-könnyeden érkeztek hozzám A kiskanál táncolt a bögre falán, A fahéjas kávé sóhaját figyelve Csöpp örvényével már ölelte tán. S érkezett hajnalnak – szeretet hangja – A reggeli kacéran várt az asztalon, Hogy ki járt a konyhában ily […]

Posted by
Posted in

Példázat

Hányszor a diadal mámorában fürdött pillanatnyi győztes? Pilátus kezét mosta boldogan, szakálla lobogott az elégedett farizeusok hadának. Lapítottak a cinkosok. Krisztus győzött mégis, tisztult a tanítványok lelke, küldetésükre felkeltek, hitet hirdettek…

Posted by
Posted in

Gyászmunka

(fél év után fiam halálára)   Váratlan törnek elő a könnyek, páratlan fájdalom él mélyen, számtalan emlékkép bukkan fel, áldatlan állapot, ha egyedül vagyok. Ésszel talán lassan felfogom, mégsem nyugszik a szívem. Nem terhelhetem a környezetem, nem tehetem a vállukra ólom terhem, temetem mosoly alá gyászomat, teszem mindennapi dolgomat, mégis a háttérben ott marad, vérzik […]

Posted by
Posted in

Szeptemberi tűnődés

Kacéran kacsintanak a kert színes virágai, érett körték súlyától hajlanak a fa ágai, az indián nyár hősége túlzón tombol. Holott halódnak a sárguló levelek, szomorúság sír a hűvösödő esteken, a csalóka csodára biztos lecsap a törvény, hiába kérnéd, várj ősz, ne jöjj még, mögötte les, borzongat a zord tél.

Posted by
Posted in

Esteledik

    Ósdi álmok kergetőznek . Sötétedik az ég alja. Közel pislog az éjszaka. Cammognod nem szabad, sürget a fáradt nap után a boldog kiszakadás ígérete. Hajnalra a forró könnyek feltörnek újra. Elnyel a fájdalom mélysége.