Posted by
Posted in

Bakancslista

Még ifjúi hév feszít, titokban várod a csodát a felemelőt, az igazit. El nem csókolt csókok, hamvában holt vágyak, könyvek, mióta is várnak? Elképzelt szobákban baldachinos  ágyak, hírnév, gazdagság, érem, erről álmodtál rég, vagy mégsem? Megmászol egy hegyet, gumifonálon lógsz, mint egy csintalan pókgyerek. Hol van az megírva mikor, és mit kell tenni még? Feszíti […]

Posted by
Posted in

Ha megöregszünk… (MINDENKI!)

Fiatalon még nem számít semmi, Akkor még érzed… tán’ vagy valaki. Hatvan felett; Ajándék minden év Most mentél nyugdíjba, még élvezed az életet Pénzed kevés, a nyaralás már elveszett Boltba még jársz bevásárolni, de válogatsz, Kellene minőség, de az ár… mit nem támogatsz. Jársz még volt barátokkal kirándulni Szeretsz még havonta színházba járni, De bizony […]

Posted by
Posted in

Skarlátvörös vérsugarak

Este van este, van, aki nyugalomban. Én meg csak nézem a Napot, mosolyomban Látszik szeretetem, mit érzek iránta Lemenése közben csakis őiránta. Esti misére zúg a harang… hívja híveket. A Nap elszendereg, elmegy, az útja ívezett Bár még maradna, mert szeret ő minket, itt Jól érzi magát, ránk verte sugarát… snitt. A sötét, szinte hallani, […]

Posted by
Posted in

Ó, a nyár!

Ó, a nyár, akkor él a bogár… Zöld akkor az összes falevél, Pereg a homok, mikor mesél. Ó, a nyár, bizony az elmúlt már… * Alkony is fáradt, Megviselték, hő napok… Hűvös láthatár. Vecsés, 2011. szeptember 20. – Kustra Ferenc

Posted by
Posted in

Tovasuhan a sóhajom

Nem akarnék én sírni, De szorítja a torkom… Könnyem… kezd kicsordulni. Eh, nem enged egykönnyen. Magányom egy tenger, és a víz felületén Messzire elszáll, tovasuhan a sóhajom És mámorosan tekinthetek, el a víz felszínén Ilyen volt életem… teljesítetlen sok óhajom. Nincs már nekem… nincs álmom, elúszott csendesen, Viszi a víz-sors lassan, sodortatva árban. Viharok széttépték […]

Posted by
Posted in

Fűben, pázsitban, gyepen…

Fekszek a réten, finom, vastag fűben, A szél nekem sóhajtozik a fűben. Velem van… őrült magányom… a fűben. El vagyok dőlve a szépen hullámzó, nagyon sűrű pázsitban, A szél nekem sóhajtozik szinte pánikban, vastag pázsitban. Velem itt fekszik a megveszekedett magányom a pázsitban. El vagyok fekve-nyúlva csukott szemmel, a vastag gyepen, A szél mozgatja, sóhajtozik […]

Posted by
Posted in

Csak zúdul a fejemre

A gyűlöletről… Az élet gödrömbe nem mászik bele a szeretet, nem bolond! Bezzeg a gyűlölet, az meg itt kóricál, ő mint, lélek-vakond! Az élet gödrömbe nem mászik bele a szeretet, nem bolond! Föntről csak úgy zúdul a fejemre, sok mérhetetlen mocsok, Öregen már tudom, ennek immár nem lesz vége… csak harcok… Föntről csak úgy zúdul […]

Posted by
Posted in

Megadjuk a módját…

(3 soros-zárttükrös) Ha, Te a vágyad csillagszórásába fogsz, Lelkem polcáról minden rosszat lerakodsz… Ha, Te a vágyad csillagszórásába fogsz. Bújjunk össze, legyünk együtt szerelmi vétkesek, Így, lovagoljuk meg összefonódva éjeket, Beléd bújok és az lesz a kéjem, Ott bennem nem lesz semmi értelem… (Bokorrímes) Neked hagyom érző átölelésem, Ide már nem kell, bíz’ semmi védelem, […]

Posted by
Posted in

Azzá teszel amivé akarsz

Ha akarod, leszek számodra levegő, fáradt elmédnek napnyugtakor pihenő. Felhők között délibábként lebegő, védelmező, föléd hajoló fenyveserdő. Ha akarod, csobogó forrásod leszek, tisztára mosom a gondterhelt napokat. Olyan leszek mint ételben a fűszerek, édessé és csípőssé teszem az álmaidat. Ha akarod, leszek számodra felhő, esőben úszkáló égi gombolyag. Vagy egy fa, termésével örökké termő, ha […]

Posted by
Posted in

Hullámvasúton…

Végül, csak fölismertem… Hmm… hetven évesen jövők rá, életem nem egy életvasút, Olyan vagyok, mint vidámparkba mutogatott hullámvasút, Hmm… hetven évesen jövők rá, életem nem egy életvasút. Mert becsöngettek, rá, fölültettek, A villanyomorok dübörögtek, Mert becsöngettek, rá, fölültettek. Az óta folyvást élvezhetem, ezt a gyilkos rohanást… Még nem volt, aki bekiabált, kisfiam, akarnál mást? Az […]