Nem az vagy te, akinek hiszlek. Halott vagy. Karomba viszlek. Kihűlt testedtől vacog a testem. Jéghideg kezemet szemedre teszem. Füledbe súgom azt, hogy nincs vége! Meghalok én is követve téged. Nem sírok többé feszítve vágytól. Nem kínoz többé fájó hazug álom. Veled repülök el messze az égbe. Onnan nézünk vissza a földre. Látjuk majd, hogy […]

Rózsa Iván: Virrasztó éjjel (Haiku-változatok) Virrasztó éjjel A siratóasszonyok Hazát siratnak… Virrasztó éjjel Álmatlan hánykolódom Kétségek között… Virrasztó éjjel Senki sem boldog, csak a Hold és a csillag… Virrasztó éjjel Hiába várod a szebb Jövőt, s holnapot… Virrasztó éjjel Nem csupán a testőrök Tipródnak ébren… Virrasztó éjjel Feltámad a diktátor Bűntudata is? Virrasztó éjjel Nézegetem […]

Ha mellettem lennél, tudom, boldog lennék! Minden reggel előtted ébrednék. Hallgatnám, hangos szuszogásod dallamát. Nézném nyugodt arcod vonalát, ahogy, mint egy kisbaba, békésen szundikál. Csak aprócska rezgések díszítenék ábrázatodat, vagy nyakadon egy ér mozdulna, ha valami megzavarná álmodat. Szeretnélek nézni, mert mikor könnyeden aludnál, nem olyan arcot hordanál, mint akkor, mikor a Nap a magasban […]

Éjszakába fordult nappalok, Múltban megfulladt holnapok. Sosem bocsájtom meg magamnak, Ha létemben bármikor megbántalak. Olyan könyvé lettél mint a többi, Amit elolvasnak, majd elfelejtenek. Olyan virággá mint a többi, Amit gondolkodás nélkül letépnek. Kedves én! Te beteg elme, Kinek leveleit tépi a szél. “Milyen felemelő lenne…” De lelked nem vár, nem remél. Kedves én! Ki […]

Miért a leghidegebb, Esős napok a legmelegebbek? Miért a legrövidebb, Ölelések a legédesebbek? Miért látom az arcod, Minden virágban? Miért hallom a hangod, Minden dallamban? Bár lehetnék szín a zászlódon, Puha-meleg a lelkeden, Lepedő az ágyadon, Kéz a kezedben.    

Az első és utolsó, Volt ez a búcsúszó. Korábban azt sem tudtam, Míg nem kóstoltam, Hogy ekkora fájdalom, Folyhat végig arcomon. Emlékszem arra a padra, A ruhád illatára. A puha és meleg ölelésedre, Az őszintén csillogó szemeidre. Nehéz volt búcsúznom tőled, Nehéz volt otthagynom téged. Most elmerülök hiányodban. Hanyatt fekszem szavaidban. Csendesen, halkan ringatnak. Édes […]

Mézédes felejtés, Amit nem fogok megkóstolni. Buta kis feltevés, Hogy elfoglak felejteni. Mostanában , Többet veszekedünk, Mint beszélgetünk. Többet hiányzol, Mostanában, Mint általában. Főleg mióta, Szemem szemed kóstolta.  

Edit Szabó : A tenger partján . Mezítláb a tenger partján elmereng még egy-két hullám, lábakat megérintgeti, vágyakat meg nem értheti. . Fiatal pár a homokban, gondolatuk egymásnál van, sárga fénybe elrejtőztek, az ernyőben átfénylenek. . Tenger fodra nem érdekli, lemenő napnak fényei, környezetük hiába szép, egyet érez e két személy. . Saját maguk boldogságát, […]

Edit Szabó : A szabadban . Kerítések vége után szabadság, pihenni mezőn, réten , boldogság, beköszön a napnak fénye árnyékba, eldőlnek a fa lombjának árnyába. . Hosszú szoknya szétterül a zöld gyepen, anya s lánya megpihen a földeken, tűző nap nem érinti a gyermeket, fejük felett napernyő emelkedett. . Magasra nőtt napraforgó köszönget, arra fordul, […]

Edit Szabó : Érintésjáték Tétova virradat, csillaghullás zizzen, az idő súlytalan, bóbiskol a csend, játék érintés lesz. . Bőcs,2019.08.05.