Van, akinél többször is poharat emelne… Mindenkinél vendég egyszer a halál, Ha szól a vekkere, indul, meg nem áll. De, néha látja, hogy benőtte a fű az utat… Ilykor megáll és a gondolataiban kutat… A halál pelerinje, Az éjjel végtelenje. Szokása az egy, nagy suhintás, Végül is, ezért ő a kaszás… Ha a riasztása téves […]
Aki a múltjában véglegesen elmerült, csak azt fürkészi, Az azt mutatja, hogy jövőben nem hisz, azt nincs kedve fürkészni. Nem kívánhat jobb jövőt, aki nem hisz benne, Kinek a jelene és múltja, nem istene… Láttad-e már az éjben, hogy a sok sötét szín veled csak játszik? Azt meg tán’ tudod-e, hogy ez a kavalkád, veled […]
Mozgás hallik a templomból, lehet hogy ő… az Isten? Késői órán templomszolga szolgálatban nincsen. Kinéz az Isten, elámul, itt egy „barbár”. Visszanézek, én e terhet nem bírom már. Megfordulok, térden állva felajánlom a lelkem, Megtérten sírok, imára összekulcsolom kezem. Isten szól: megkedveltelek, már nem vagy barbár, De igyekezz, mert nem vagy még Te… csak szakbarbár… […]
Európai stílusú haikuban… Várárok vízét Sűríti az eső hó! Reggelre befagy. * Várárok vízén, Ellenség korcsolyázik. Hógolyót dobál… * Várárok vize Fagyott, madártoll hull rá. Korizós, bukik… * Hóvihar tombol, Támadóknak, most merre? Hóban korizni? * Havas forgószél Sodorja fegyverzetet. Már hógolyó sincs. * Ellen bekopog Menedékért! Forralt bor… Szebb és jobb jövőt! Vecsés, 2016. […]
Hideg-mágus csak Suhint, ablakon csokor. Szép a rajzolat. * Odanézz! Nem látunk ki az ablakon, Nem látunk át a szép jégvirág csokron! Most éjszaka, kint nagyon fagyhatott, Jégvirág, ablakunkra hullhatott! * Ezüst jégvirág Nyílt a külső ablakon. Mint szemellenző… * Ez, az a gyönyörű csokor, amit le nem téphetsz, Ez, az a szép virág, amit […]
MESEVERS Edit Szabó : Hóban, fagyban . Meseország közepében lehullott már a nagy hó, fehérség borít el mindent, hegy tetején várorom. . Telihold világítja meg fagy közepén az utat, sárga fényben tükröződnek lányok, arra haladnak. . Útnak indult a három lány, két édes, egy mostoha, irigylik a szegény leányt, hangjuk mint egy harsona. . Minden […]
A jég varázslata ül a tájra, nincs hó, mindenütt merevség. Így bújt a szívembe is a keménység, mitől e tél próbára tevő érzés. Kietlen, nem mozdul a rémség, jöhetne legalább hó, fehérség! Széllel, tombolással járna, de mégis egyszer elolvadna. Évek óta várom a változást, nem jön más, csak jég, nagyobb jég. A távolság […]
Hóhegy helyett lassú folyó, melegszik a föld, változás. Zöld fű helyet száraz bogyó, jön a sivatagosodás. Fiatalon ül magában. Élet-jövőn gondolkodik, harag, düh száll az agyára, a félelem nem boldogít. Nem kell játék, gondoskodás, túrázni a régi cipő. Egészség csak álmodozás, bűntudat az örök dicső.
A zenekar alig hogy halkan hangol, a szív a ritmusába belekarol. A keringése hirtelen felgyorsul. Belebizsereg a láb, szinte mozdul. Két szempár pontosan egymásra talál, férfi a karját sóváran nyújtja már. A tangó ábrándos léleknek izzó, mint egy frissen kinyíló rózsabimbó. Lépések sorozatának összhangja, nem titkolt pezsgés lüktető óhaja. Testek mámoros összesimulása, elindul […]
Tankában írta meg a szerzőpáros… Felhők, szép fodrosan Gyülekeznek vad viharhoz. Villámfény, pont láttat. Nem kellek én senkinek sem, Életemet eltemetem. * Viharban, nappal is Csak az éjszaka látható. Érlelő, nagy meleg. Beásom a bokrok alá, Ne találjon senki se rá. * Hideg, és oly’ meleg, Háborúzó az égzengés. A villám meg levág. Rozsdásodjon, avasodjon, […]
