Posted by
Posted in

Rózsa Iván: Kegyetlenül szép, új világ

Rózsa Iván: Kegyetlenül szép, új világ Ment a harc a koncért, Győztek rendre a legaljasabbak. Közel hozzájuk a kondér, Így ebből csak ők zabálhatnak. Ha kiürül egyszer a kondér, Odébb állnak íziben: A pucájukban nincsen vér, Pénz folyik az ereikben. Ám ha eljön az a nap, Mikor az összes kondér kiürül; Minden ember magára marad, […]

Posted by
Posted in

Rozsdaszínű ősz

(Anaforás, 10 szavas duó) Hamarosan elkezd az ősz rozsdásos lenni, Színeinek kavalkádja, meg tündökölni. Hamarosan bemutatja új ruháját ősz, Kelleti magát, rángatózva, mint egy dizőz. (septolet) Színvarázs Csábos hatás, Szemnek varázs. Ősz blúza aranysárga, Rőtbarna a szoknyája. Illeg-billeg, Míg díszeleg… * (3 soros-zárttükrös) Ami suhan a fák között, az már az ősz szele, Még csak […]

Posted by
Posted in

BÚCSÚZIK A NYÁR

A mogorva, kopott úton Szomorúan elsuhant a nyár Roskadtan búcsúzik, baktat tovább A szívekből a reményt rég kiűzte már Az idő gyorsan pereg, közeleg a tél A lombok sűrűjéből egy lehulló falevél Őrzi még a nyár tovatűnő fényét A múlt emléke még fáj nagyon De már szétszóródik a szélben Lehet, hogy a csodás ősz A […]

Posted by
Posted in

Csillaghullás

Csillaghullás Csillag szökik az égen, vászna tiszta, hűs ében, szájat húz rá így nevet a sok imán, kérésen. Csillag szökik az égen. Bár kérhetnék, mint régen! Mikor fojtó álmok közt, nagyra vágytam „szerényen.” Csillag szökik az égen, néha elfog a szégyen. Tékozoltam az igét, gyúló vággyal, serényen. Csillag szökik az égen. Azt mondják, hogy megértem! […]

Posted by
Posted in

Hófehér lepel…(Téli hálaének)

Állok kicsinyke szobám ablakában, látom, amint A mennyei óriás-virág aprócska szirmai, mint elmúló Hópihék, lassan alálebbennek, hófehér lepelként Borítva el a kopár feketén meredező faágak erdejét. Furcsa, halványlila derengés vonja be a szemközti Házak tetejét. Koromfekete varjak károgva köröznek: – Szegény emberek, miért vagytok olyan magányosak? – Fázva, dideregve, vacogó szívvel miért búslakodtok? Kínzó kérdéseinkre […]

Posted by
Posted in

Minden nap Isten vendége vagy!

Minden nap Isten vendége vagy! Ő, aki Mindenható az egész világot eléd Terítette, mint egy smaragdzöld szőnyeget. Kihímezte színes, neked illatozó virágokkal, Szélben bókoló, neked integető bokrokkal, fákkal. Minden nap Isten vendége vagy!  Az éjszaka mélykék bársonyát ragyogó Gyémántokkal neked szórta tele gazdagon. Közöttük égi kísérőnk a Hold pompás Ezüsthajója neked úszik a végtelen vizeken. Minden […]

Posted by
Posted in

Rögeszme…

Hétköznapi pszichológia… Rozsdásan nyikorgó, olajozatlan, de nevetséges indulatok, Mit kísér az agyament, leragadt, végzetesen eltorzult eszmeiség… Ha már súlyossá torzult rögeszme, és töredezettek a tudatok, Akkor Ez már jóvátehetetlenül a lét halála, hiányos zeneiség. Torzult lélek, töredezett ész… rögeszmés, beteglélek észkanyarok. Vecsés, 2018. január 1. – Kustra Ferenc

Posted by
Posted in

Rózsa Iván: A szeretet nevében

Rózsa Iván: A szeretet nevében Egyszer véget érnek a krumpli-osztogatások: Hamarosan kezdődnek az üzlet-fosztogatások. Természetesen a szeretet nevében mindkettő: Éhséglázadás tör ki, mi nehezen kezelhető. Egyszer vége az álmoknak, hogy a vezér csalhatatlan: A valóság bizony módfelett tapintatlan… A szeretet nevében sem szabad lopni, csalni, hazudni: Tükörbe kell tudni nézni, és nyugodtan aludni. Egyszer véget […]

Posted by
Posted in

Az írás, mesterség… 6/6

Fogalmazni tudni kell… Rímelő sorok összeállításán fáradozok, Ami majd, bízok, hogy sikerül, addig le nem állok. Nem fogom elnagyolni, mint teszik azt sokan mások. Fogalmazni persze nagyon is tudni kell ehhez, Ha nem, az közelít a lehetetlen végzethez… Nem akarok közelíteni sekélyességhez… Lelkemet a lúdtollon keresztül a tentába vezetem, Mert, hogy leírjam nektek, fontos ez… […]

Posted by
Posted in

Az írás, mesterség… 5/6

Élmény (külső indíték+egyéni színek) + író = irodalom Az író nem engedheti meg a nyelv eszközeinek a felhasználásakor, A helyes szóhasználaton kívül, a művészi stílusnak, alkalmazásakor, Hogy ne feleljen meg művészi feladatnak követésekor, alkalmazáskor. A stílus feladatkörét oda vezetjük vissza, Hogy a lelkünk ezt a feladatot meghatározta. Ahonnét indult, lélek azon birodalmába, Elhelyezzük a stílus […]