Játszom az idővel, Játszom a gondolattal, Szabadon szárnyalok Szemben a gonddal. Nincs szó, Nincs kérés, Csak vágy, meg Temérdek érzés. Szűk börtönömből Időnként gondolatban, Gondtalanul kiszabadulok. És játszom, Messze futok, Tajtékzó verejtékkel A homlokomon, Kergetem képzeletben Magamat. Azt a valómat, Ki nappal nem vagyok, De itt, most, Szabadon szárnyalok, S nagy mosollyal az arcomon Játszadozom.
Csak úgy írom, írom, A szívemből dúdolom Halk szavam itt dobol Koppan az asztalon Tinta a papíron Minta a radíron Nem törlöm el Ez is én vagyok Csak úgy megyek, megyek A szívemből lépkedek Lábaim visznek Aztán a képzelet Lábnyom az utamon Fátyol a hajamon Nem bánom meg Ez is csak én […]
Gyöngyöt, fűztem ágaimra Hideg, gyémánt gyöngyöket, Így köszöntlek én ma fel Az emberek helyett. Gyöngyöt fűztem ágaimra Fagyos, gyémánt gyöngyöket, Semmiség ez, szinte semmi Mondhatnád most kedvesem, De a világ tótágast áll ezekben. Nem vihetsz el harmatcseppet Szűkre szabott zsebedben Szél lerázza, nap felszívja Gallyamról a gömböket. Nem adhatok mást helyette Csak az örök perceket, […]
Igéz a december, Kincseiben otthon. Szívünk dobbanása, Advent békessége. Áthatja a lelket, Hit reménysége. A csendben világít, A szeretet lámpása. Elviszi a fényét, Hit világába.
Kegyelem a szeretet. Forog a fény. Látom a lépcsőt. Nyílnak a kapuk. Hitem vezet. Versben dalolok. Kegyelem a kézzel írt szó. A megváltás ünnepe, Hidakon érkezik. Nyújtom a kezem. Otthon vagyok. Lépdel a Föld mezején, A szeretet.
Decemberi eső, Szépsége csillan. Utcákon tereken, Fénylő cseppjei. Tisztára mossák, Lépteink nyomait. Érzem az életet, Tisztuló felleget. A szerelem ízét, Arcod rezdülését. Az eső csókjai, Ringatnak csendesen. Zenéje a szívnek. Ázom együtt veled. Hangod dallamai, Mint szivárvány az égen. Fülembe csendülnek, Zenéje az élet.
Szerelmünk virágos rét. Hol Napfényben, fürdik, Minden virág. Illata fénylik hajában, Kezével érinti, A reggeli fényt. Mosollyal öntözzük, hogy éljen. Vadvirágok szabadsága, Ragyog szemében. Dobban szívünkbe a remény.
Árad a Hold fénye. Hűséges társ. Mindig megtalál. Ha jő az est, Felölti a Hold ruhát. Átkarol a Hold. Selymével betakar. Szépsége bűvöl, Csillag a fénye, Az ablakon áthatol. Álmodik a Hold. Világít királynő arcéle. Álmodat kíséri, Fénylő szépsége.
Az élet állandó mozgás. Az útja nyitva. A szív ritmusa, A csendet legyőző szó. Mozgás a sírás, a nevetés. A fénybe való születés.. Mozgás az életre ébredés. A változás a szerelem virágzása.
Tekereg a, kanyarog a Kicsi kandallócska csöve: Télapó, ha tetőnkre szállsz, Nagy pocakkal hogy férsz bele? Meleg tejecske, kis süti: Csomagot, ha hozol nekem, Ez lesz majd, mi markod üti. Jó voltam és megérdemlem.
