Posted by
Posted in

Sáros lett a kamáslim

Sáros lett a kamáslim És piszkos lett a vádlim. Belestem én egy nagy gödörbe, Négykézláb másztam ki belőle. Éppen úton voltam a nőmhöz, Most érzem, közeledek csődhöz. Majd mondom neki, töltsön vizet a lavórba, Lemosom vádlim… biz’ csak nem alszok akolba! Oda sántikáltam, örült, hogy meglátott, Nézte, de vádlimon semmi koszt nem látott. Ő mondta, […]

Posted by
Posted in

Rózsa Iván: Háború és béke

Rózsa Iván: Háború és béke (Rövidebb haiku-változat) A harci zsivajt Nyomasztó csend követi, Csak Isten zokog… Csatának vége; Keselyűk lakmároznak, Van kaja bőven… Katonák harcban; Mi meg ágyban, párnák közt Tűnünk el sorban… A napalm szaga Zsoldosoknak olyan, mint Nőknek a parfüm. Nem kell háború! Lehet, már békében is Megölnek, édes… Budakalász, 2021. március 16-22.

Posted by
Posted in

Egy sóhaj, Zsu!

Vetkőzésed nesze: sóhaj, Zsu! Csábodban fölmerül; nász vágyú! Vágyad, pórázon tart, Igyekezz! Tartsd: hamart. Nagyon hő vágyam már a vályú… Közelséged nesze: sóhaj, Zsu! Vágyam törékeny, vékony-falú! Gyere, szeresselek, Akard, öleljelek. Másképp leszek, elvakult agyú… Lelkemben a neszed: sóhaj, Zsu! Tiszta szerelem, ez nem bizsu. Ölelnélek hévvel, Követelményével… Kézcsókom adnám… ez nem smafu. Vecsés, 2020. […]

Posted by
Posted in

Sok minden vagy

Sok minden vagy Te vagy a kávé, amire szükségem van reggel, Te vagy a napfény, amitől korán az ágyból kelnem kell. Te vagy a reggeli, ami elindítja a napom, Te vagy az ihlet, ami segít nem elveszni az úton. Te vagy a remény, ami miatt megéri érezni, Te vagy a hit, amitől lehet még az […]

Posted by
Posted in

A régi tó

A régi tó A parti fák a víz fölé hajolnak, s a csónakházban lusta csend honol, tükörsima, lágy felszínén a tónak, parányi hal pipál a víz alól. Magam vagyok csak és e délutánban, egy régi-régi nyárra gondolok, amikor megkötős fürdőgatyában úszkáltunk itt és forrtak a habok. Szerelmeinkkel együtt csónakáztunk, suttogás suhant át a tó vizén, […]

Posted by
Posted in

Szimonetta

Pár kéne lennünk, Szimonetta, Volna ez boldogság alapja. Dédelgethetnélek, Tán’ ölelgetnélek. Figyelném, hogy szád mit akarna! Nem vagy… magam senkije vagyok, Pedig csak boldogságra vágyok! Boldogok lehetnénk, Életbe mehetnénk. Nem lesz meg… túl sokat akarok? Nélküled létembe fulladok, Nélküled mond, miért is vagyok? Én csak ábrándozok, Valót meg nem kapok. Kávét, magamban… kortyolgatok. Vecsés, 2020. […]

Posted by
Posted in

Életfa forgácsok…

Olvad a hó, felmelegszik a jég. Látom, már jő a tavasz, ez tél vég. Milyen szomorú lenne meghalni, Amikor mind úgy vágyódunk élni. * Tavaszodik, esték példátlanul szépek, Felhőtlenek, aranyosan sötétkékek És díszített, vakítóan fényes Holddal És mint planetáriumban, csillagokkal. * Látom az orgonacsokor példátlanul szép, Fürtöket mintha márványból faragták volna. Ebbe a szép tavaszi […]

Posted by
Posted in

Kripta vízióm

Életem van, de az, saját kriptába van zárva, Az életem, a sorsom, mind a létem kriptája. Nem vagyok egyedül, itt vannak az ősök, Ők a hálótársak, mind, az elment hősök. A mi kriptánk a mi nagy temetőnk ékköve, Sokszor elmegy mellettünk, emberek közönye. Van ősöm, ki már csak hiányos csontváz, És van, kin még a […]

Posted by
Posted in

Zabolátlanul

Zabolátlanul A mindenségnek homlokán talán parányi ránc volt, borús arcára nyomva egy törölhetetlen rúzsfolt, de úgy tűnt el a semmibe, ahogy onnan előjött, magával vitte éjszakám és még a délelőttöt. Sötét viharként érkezett, nyomasztón, átkozódva, felemelte világomat, majd ledobta a porba, s ott annyi álmot összetört, hogy én azóta ébren vad útjának veszett nyomát megbabonázva […]