Posted by
Posted in

A magány üressége…

Avagy az üres magányosság? Hátamon csorog a száraz verejtékem, Törölgetem, ez nekem már semmiségem… Árnyékban meg fázok, ez az ürességem. Még Neked Is jut fény, Állj ki bátran! Ne rettegj, kérlek! Sorsom árnyékos oldalán élem életem, A semmi közepében… fázok, verejtékezem. * Sós-keserű cseppek sűrűn gördülnek le az arcomon, Közben meg erőlködve emlékezek… régi harcomon… […]

Posted by
Posted in

Pozitív nyári dal

Te, kis darázs, nem bántanál, csak a virág, az érdekel, a békés egyensúly dalát légy hát okos, zümmögd csak el. Te, Nap, adakozásodat dalos kedvemmel fogadom, télen vacogtam már sokat, az izzadás csak jutalom. Te, kis csípős csalán-bokor! Tudom, védened kell magad, leveledet, ha megfogom, a nyár heve megsimogat. Ó, kis csapatnyi kormorán sziklára gyűlve […]

Posted by
Posted in

Zenélő névjegy

Verseimnek menedékházában vigaszt keresve elpihengetek. Éles fájdalmam már tompulóban, leltározom az emlékeimet. Élőbb vagy bennem, mint valaha is. Álom nélkül aludtam hajnalig, semmi képzelgés, kép vagy hang, hamis! De tudtam, értő lelked itt van, itt. Mint annyiszor már, találtál címet könyvemhez, mely csak tervemben fogant. Csupán két szó volt: „Zenélő névjegy” a velem feleszmélő néma […]

Posted by
Posted in

Tegnerkék

Önmagam időutazása 1. Vitorlák Szélcsend-vitorlák rezzenése száll, mozdul merészen vásznak hófehére, árboc-csúcs ujja felmutat az égre, szellőnyi mámor útra invitál. Tágulj, csak tágulj, szép látóhatár! Ráérzünk itt a föld-gömbölyűségre. Kicsik vagyunk, s ha vagyunk is, mi végre? Megtorpanunk a lét kapuinál. Kis boldogságért némán reszketünk, csak távlatokban sejt reményt szívünk, fehér pontocskák, röppenünk felétek! A […]

Posted by
Posted in

Farkas Ilona: Emlék-foszlányok

Hullám habján táncot lejt a vízi sellő, hajlong: a tengermély lényeinek tetsző; ringatja végtelen – fényes pódiumán, libben tündérbája – csillog a víz fodrán; vágytól reszkető Hold bársony csókját lopja, tünemény szépségét a mélybe álmodja! Ilyenek: illanó foszlányú emlékek, harmatszáluk szakadt és majdnem széttépett, de a sejtek hűen megőrzik a rezgést, érzelemvilágunk tükrözi rejtelmét; bárhol […]

Posted by
Posted in

Farkas Ilona: Hozsánna kikelet

Mandula virága – menyasszony mosolya, dúslombú tavasznak elsők közt bimbója; ezüst fény, rezgő Hold, miriád tűzcsillag a vizek tükrében csábosan rád csillan! Hozsánna kikelet – édes fűszerillat, téboly az éjszaka, kéjkábultan pirkad; harmatcseppben fürdik a szép jácint virág, lágy szellő muzsikál – dallama mennyvilág; dübög a föld szíve, a gyönyörtől vérzik, pezsdíti az élők minden […]

Posted by
Posted in

Farkas Ilona: Oh, tavasz!

Tavasz, te ravasz, bohó szerető, késve érkeztél a körtáncra, akárcsak egy henye úri delnő, lassan mozdultál a románcra! Lásd: feszeng már ágban a rügy, bimbó, hosszabb a nap – rövidül az éj, játszik a zefír – fütyüli rigó; cirógass meleg – jöjj drága fény! Ölelj életet – mi vágyja – mindbe, csorgó patakba nézzen a […]

Posted by
Posted in

Farkas Ilona: Áprilisi tréfa

Áprilisi tréfa voltál,‎ tengert vittél, cseppet hoztál;‎ a virágméz csók ízére‎ folyt kikerics méreg vére!‎ Napsugárban fürdött lelkem,‎ szavad hangját, ízét leltem;‎ kikelet volt, legszebb tavasz,‎ kedély csordult, a bú szakadt!‎ Lebegett a vadrózsaág az április hajfonatán; lágy szellő bújt fűzfa bojtján, gyönyör zengett rigó torkán!‎ Tolvaj jöttél – ki nyájasan,‎ megnyerően, bűbájosan;‎ lopja a […]

Posted by
Posted in

Rózsa Iván: Élet?

Rózsa Iván: Élet? Születés, halál: Egyszer minden utolér… Amúgy éldegélsz… Budakalász, 2019. július 30.

Posted by
Posted in

Te csak hívj!

Te csak hívj! Te csak hívj, ha szomorú vagy, és nevetés ajkadra fagy, ha többé élni sincs kedved, szíved fájdalomtól szenved.   Változást nem ígérhetek, de mindig melletted leszek, hóviharban, szélben, fagyban, a simogató tavaszban.   Régi érzés már elhamvadt, barátként mégis maradtam, ha a betegség ágyba dönt, hívj, ha a fájdalom elönt.   Gyógyulást […]