Posted by
Posted in

A természet meséje

Napok óta veri az erdőt az eső, nedvesen csillogó fű kéri a szellőt. Lassan a fény felhő fölé kerekedik, a vízcseppeket a növények levedlik.   A satnyuló falevelek mélybe esnek, színes szőnyegként lepik be a terepet. Ott hagyott fatuskón landolva lecsúsznak, alattuk a mohacsomók belehúznak.   Irigykednek a tolakodó gombákra, kik egymást sem szívlelik a […]

Posted by
Posted in

Emlékezés

Sötét felhők alatt hűvös eső szitál, díszbe lettek öltöztetve a sírkertek, pislákoló mécsesekben fény hezitál, a lelkünket lelketekkel összekötnek.   Emlékek sorai összekeverednek, a családból magam maradtam itt szinte, a szorításból a fájdalom nem enged, a hanyatlás mindnyájatokat elvitte.   Szenvedések sorozatát átéltétek, a gyötrelmek után ideérkeztetek, szemeim most is fájó könnyektől égnek, peregnek, mint […]

Posted by
Posted in

Egymás hiánya!

Emlékezés őseimre… Ahogy vége, elmúlt az élet… már nincsen több akarat, Egymás hiányát érezzük, de bízok, emlék megmarad. Kedveseink, már nem hiányolnak, nem létezel… Kedvesem, a hosszú utadon, fent, visszanézel? Téged takar itt egy nagy síremlék halom, De tudd, szívemben nem múlik a fájdalom! Majd eljő az idő, összeölelkezünk egy fázós hajnalon… És, ha megint […]

Posted by
Posted in

Gyászolok

Mire az ember a hetedik x-et eléri, addigra bizony számos veszteség éri. Én is gyászolok immár sokakat, hozzám egykor igen közel állóakat. A legerősebb a gyászom most Sándorom miatt, de gyászolom – halálomig – 25 éven át volt páromat, fiaim édesapját, Sanyikámat.   Elmentek közben a szüleim, őket is rendületlenül gyászolom, sem simogatásukat, sem biztató […]

Posted by
Posted in

Fakult sírkövek…

A homály földereng a párásodó szemem előtt, Így nem látom, mit válasszak régi emlékek között… Vajon a remény él tovább, hosszan és jó bőszen? Mit is reménykedek, fehéredő hajjal, őszen? Sírnom kell, hogy rég’ elvesztettelek benneteket, Pedig emlékszem, nagyon szerettem lelketeket… Most meg… jó régen itt laktok fakult sírkő alatt, Én, látogatlak benneteket, bár idő […]

Posted by
Posted in

EMLÉKEZÉS

EMLÉKEZÉS Ma lehetünk csak igazán hálásak, hisz nem értünk gyújtanak gyertyákat. Lehet, szomorúbb ez a nap a többinél, de arra is rávilágít, hogy nincs fontosabb az ÉLETNÉL. Tehát, amíg lehet, csupa nagybetűvel ÉLJÜNK, hisz ezt szeretnék azok is szerintem, akikre ilyenkor emlékezünk. Sajnos nekem is van, kit már nem ölelhetek többé magamhoz, de hiszem, hogy […]

Posted by
Posted in

Az ősz észrevétlen

Az ősz észrevétlen óvakodott, tolvajként járt a nyár nyomán. A fák zöld leveleit megcsipkedte, az erdő fáit színpompás kertté változtatta át. A szél a tó hullámára ráncokat rajzolt, s egy mélabús dalt dúdolt, de fent az égen még szivárvány ragyogott!

Posted by
Posted in

Az élet és a halál misztikuma

Edit Szabó : Az élet és a halál misztikuma . Fény egy élet születése, gyermekévek ünneplése, örömkönnyek kicsurrannak, köszöntenek új Nap alatt. . Gyermekévek hamar telnek, megelégszel az élettel, Föld felett jár néha lelked, boldogságot nem felejted. . Mi lehet az élet célja ? minden ember megtanulja, tapasztalás a sors felett, hallgatag fény a Hold […]

Posted by
Posted in

Fényképed az íróasztalomon

Nézem a fényképed, itt van szemben velem, nézem szép szemedet, magas homlokodat, őszülő hajadat. Szemüveged mögül tűnik elém szemed. Barna szemeidet hosszan szemlélgetem s mintha te is engem, pont engemet néznél. És ahogyan nézel, mintha mosolyognál.   Látom drága arcod, kedves tekinteted. Miért, hogy rám már csak a fényképről vetheted? Ahogy így mosolyogsz, az ajkad […]

Posted by
Posted in

Zajos a sírkert csöndje

Zaj ömlik velem a sírkert a csöndjébe, Kedvesem, jöttem, mert Te itt laksz örökre… Anyám te is, távoztatok mindörökre. Sírás, hüppögés, neszezés, halk mondatok, Fütyülnek a közelben menő vonatok… Valaki hangosan jajdult is, belerúgott a síremlékbe, Fáj neki, de hangosan átkozódni nem mer… könny a szemébe… * (3 soros-zárttükrös) Halottak napján a kis gyertyafények, mint […]