Posted by
Posted in

Őszi részecskék…

Ősszel bőszen sétálhatsz az avarba, De Te attól, ne legyél „piros” zavarba. Ha séta-partner párod, ledőlni kíván, Vastag avar, bizony, megfelelő dívány. (HIAfo) Csábít avar pamlag! Nem szégyen szeretni, Adj egy csókot, ha látnak is! * (3 soros-zárttükrös) Meleg nyárból, szívembe a hideg ősz készül, Melegből nem marad, talán csak.. kis emlékül… Meleg nyárból, szívembe […]

Posted by
Posted in

A köd átölel

Hajnali hideg ráz már az erdőn, pedig a szél pihen még hízelgőn. Szóródik a víz a növényzetre, itt csak a köd ölel át most engem.   Cseppen bőrömön a nyirkos pára, előcsalogatója náthámnak. Hirtelen hűlés karja nyúl értem, jobb lenne most szerelmem ölében.   A csend uralgatja a fák közét, elvitte a madárnép a zenét. […]

Posted by
Posted in

Találkozásunk

Jöttedre várva szívem kitárul, izzani kezd az epekedés bennem. Az összes porcikám díszbe borul, kinyitom feléd a ragyogó lelkem. Meglátva azt a sugárzó szempárt, szerte olvad bennem a vágyakozás. Ahogy az ölelő karod átjárt, édes törődésed tökélyre csodás. A puha ujjaid tapintása, finoman ellazulásba bódított. Egy örökké tartó boldog játszma, amely egyre csak hívott és […]

Posted by
Posted in

A fámnál

A kertünk végében öreg fa áll hozzá megyek, ha az élet felkavar, véd, míg csillapszik bennem a zavar a rászállt vágyaimat tartja az ág. “Lombja csókolja a napsugarát,” alul vígan susog a száraz avar, ha a lengés szele is odamar. Kedvesemmel himbálózunk a karján. A vén a hárs csak mosolyog rajtunk. Milyen bohókás szerelmesek ezek! […]

Posted by
Posted in

Éjszakai randevú

Fekete fátyol ült a tájra, hogy éjfél legyen, alig várta. Nesztelen libbent ki a kapun, hogy átsurranjon a kis falun.   Már csak a telehold világít, csillagok kacsingatnak kicsit. A tóparthoz szaladva jut el, társa messze, aggódva figyel.   Táncos tücskök ciripelése, a falevelek zizegése, hangzavart kelt az éji csendben, nem elég neki a félelem. […]

Posted by
Posted in

Emlékezem

Már több mint hét éve, hogy elmentél, szívemben emléked öröké itt él. Fülemben hallom kedves hangod, ajkamon ég utolsó csókod. Gyermekeink is szomorúak könnyezve mondják édesapa! Én csak egyedül vagyok s emlékezem, mily boldog voltam veled. Mióta elmentél sír a szívem, beteg a család beteg lelkem. Felnézek a magas égre, Istent kérem, Üdvözítsen. Vigyázzon rád […]

Posted by
Posted in

Őszülünk…

Ősz van, természet Álomba készül, csendes. Kollektív álom. * Város, úgy bűzlik, Erdő, mező nagyon fitt. Tüdő megszűrő. * Pergő szavaim Lassan, mélyen halkulnak. Tavasz, új világ. * Bogarak, már csak Összevissza sétálnak. Célszerűség nincs. * Sétálok avar Szőnyegen. Csendes léptek. Múlás bánata. * Hulló falevél… Sok a nyakamba esik. Nekem is van ősz. Vecsés, […]

Posted by
Posted in

Esős pillanatok

Ősszel… versben és Baso féle eredeti stílusú tankában. Esőfelhők csak Vonulnak… jönnek újak. Ködfolt, baljós jel. Kiskertben rózsák nyílnak, Naptól levelek híznak. Záporozva hull az eső a ligetes erdőn, Minden barátságtalan, nagyon vizes a mezőn… * Eső meg a köd, Meg… múlt kísértetei. Mindenhol avar. Verőfényes nyári nap, Elkel a szalmakalap. Micsoda bohém egy öreglegény […]

Posted by
Posted in

Bolond ez a szélcsend

Öregségi vizionálás… Bolond ez a szélcsend, összekócolja a hajam, Nap meg nem is süt és fejemről olvad a vajam… Nem is nyitom ki a számat, erőből hahotázok, Folyik az izzadtságom, derék-máshol tájt, úgy fázok. Új Roham… Fordítva Megy minden. Öregszem talán? * Öregszek, puhul is a bicepszem, de kemény csávó vagyok, Kérdés, mellettem kitartanak-e öregedő […]

Posted by
Posted in

Emlékezés röviden…

Éjszakai vízió versben és apevában… Már csak emlék vagy nekem, de benne vagy a múltamban, Én még nem feledtelek, benn vagy éjszakai víziómban… Emlék maradtál, Múltam része. Álmomba Vissza Jársz. Csak Emlék Vagy múltból. Álmomban élsz, Szívem nem felejt. * Emlékszem, veled milyen jókat eveztem a boldogság tengerén… Amíg velem voltál és szerettél, én voltam […]