Ősszel bőszen sétálhatsz az avarba, De Te attól, ne legyél „piros” zavarba. Ha séta-partner párod, ledőlni kíván, Vastag avar, bizony, megfelelő dívány. (HIAfo) Csábít avar pamlag! Nem szégyen szeretni, Adj egy csókot, ha látnak is! * (3 soros-zárttükrös) Meleg nyárból, szívembe a hideg ősz készül, Melegből nem marad, talán csak.. kis emlékül… Meleg nyárból, szívembe […]
Hajnali hideg ráz már az erdőn, pedig a szél pihen még hízelgőn. Szóródik a víz a növényzetre, itt csak a köd ölel át most engem. Cseppen bőrömön a nyirkos pára, előcsalogatója náthámnak. Hirtelen hűlés karja nyúl értem, jobb lenne most szerelmem ölében. A csend uralgatja a fák közét, elvitte a madárnép a zenét. […]
Jöttedre várva szívem kitárul, izzani kezd az epekedés bennem. Az összes porcikám díszbe borul, kinyitom feléd a ragyogó lelkem. Meglátva azt a sugárzó szempárt, szerte olvad bennem a vágyakozás. Ahogy az ölelő karod átjárt, édes törődésed tökélyre csodás. A puha ujjaid tapintása, finoman ellazulásba bódított. Egy örökké tartó boldog játszma, amely egyre csak hívott és […]
A kertünk végében öreg fa áll hozzá megyek, ha az élet felkavar, véd, míg csillapszik bennem a zavar a rászállt vágyaimat tartja az ág. “Lombja csókolja a napsugarát,” alul vígan susog a száraz avar, ha a lengés szele is odamar. Kedvesemmel himbálózunk a karján. A vén a hárs csak mosolyog rajtunk. Milyen bohókás szerelmesek ezek! […]
Fekete fátyol ült a tájra, hogy éjfél legyen, alig várta. Nesztelen libbent ki a kapun, hogy átsurranjon a kis falun. Már csak a telehold világít, csillagok kacsingatnak kicsit. A tóparthoz szaladva jut el, társa messze, aggódva figyel. Táncos tücskök ciripelése, a falevelek zizegése, hangzavart kelt az éji csendben, nem elég neki a félelem. […]
Már több mint hét éve, hogy elmentél, szívemben emléked öröké itt él. Fülemben hallom kedves hangod, ajkamon ég utolsó csókod. Gyermekeink is szomorúak könnyezve mondják édesapa! Én csak egyedül vagyok s emlékezem, mily boldog voltam veled. Mióta elmentél sír a szívem, beteg a család beteg lelkem. Felnézek a magas égre, Istent kérem, Üdvözítsen. Vigyázzon rád […]
Ősz van, természet Álomba készül, csendes. Kollektív álom. * Város, úgy bűzlik, Erdő, mező nagyon fitt. Tüdő megszűrő. * Pergő szavaim Lassan, mélyen halkulnak. Tavasz, új világ. * Bogarak, már csak Összevissza sétálnak. Célszerűség nincs. * Sétálok avar Szőnyegen. Csendes léptek. Múlás bánata. * Hulló falevél… Sok a nyakamba esik. Nekem is van ősz. Vecsés, […]
Ősszel… versben és Baso féle eredeti stílusú tankában. Esőfelhők csak Vonulnak… jönnek újak. Ködfolt, baljós jel. Kiskertben rózsák nyílnak, Naptól levelek híznak. Záporozva hull az eső a ligetes erdőn, Minden barátságtalan, nagyon vizes a mezőn… * Eső meg a köd, Meg… múlt kísértetei. Mindenhol avar. Verőfényes nyári nap, Elkel a szalmakalap. Micsoda bohém egy öreglegény […]
Öregségi vizionálás… Bolond ez a szélcsend, összekócolja a hajam, Nap meg nem is süt és fejemről olvad a vajam… Nem is nyitom ki a számat, erőből hahotázok, Folyik az izzadtságom, derék-máshol tájt, úgy fázok. Új Roham… Fordítva Megy minden. Öregszem talán? * Öregszek, puhul is a bicepszem, de kemény csávó vagyok, Kérdés, mellettem kitartanak-e öregedő […]
Éjszakai vízió versben és apevában… Már csak emlék vagy nekem, de benne vagy a múltamban, Én még nem feledtelek, benn vagy éjszakai víziómban… Emlék maradtál, Múltam része. Álmomba Vissza Jársz. Csak Emlék Vagy múltból. Álmomban élsz, Szívem nem felejt. * Emlékszem, veled milyen jókat eveztem a boldogság tengerén… Amíg velem voltál és szerettél, én voltam […]
