Belesodródott a hazánk az őszbe, Tavasszal meg holtakat… szél lengette… Lánctalp kínos nyikorgása zavarta a csendet… Csattanás? Nem kósza… tankágyú lövés lehetett. Belesodródott a hazánk az őszbe, Majd jött tavasz is, a bitók ideje… Belesodródott a hazánk az őszbe, Tavasszal meg holtakat… szél lengette… Vecsés, 2018. december 4. – Kustra Ferenc – írva: triolett versformában. […]
Mostanában így számolom az időt: Ma van a tizedik, a huszadik, a huszonharmadik szerda… Mert lett egy nap, amelyik az időszámításomat azóta is meghatározza: a Te halálod napja. Igen, és ma van, tényleg ma van a harmincnegyedik szerda. A harmincnegyedik hét telt íme el, és lassan már kilenc hónap – háromnegyed év is eltelik […]
Mozdulatlan átöleltelek és az idő, mint a patak Futni kezdett… Némán nőttelek körbe Ahogy a fa a követ. Így ültünk mi ketten. Szorosan bújtál mellém Mellünk együtt vert Valami lassú ütemet… Az a fa mindig is ölelte… Hitte, örökre övé a szerelem. A patak meg elrohant, Vitt minden más követ. Csodájára jártak a szirtnek, […]
(Bokorrímesek) A kék seszínű benzinszag felhő, hosszan, maradón húzódott életvonatom mögött, A gőzősöm egész életemben úgy csühögőtt, mint ki végleg, vicc országba költözött. Ugrálva araszolt a síneken, zakatolón kihagyott, defekt volt kerekek között Hetven múltam, tudom, hülye vonaton, csak hülye életet lehet élni. Elakadtunk folyton, sorompó… jelző piros, és nekem kellett evezni… Mindenkit szeretni marhaság, […]
Edit Szabó : Cirókás ősz . Aranyan sárgulnak a levelek, macikáim, kimegyek veletek, fa alatt pihenőn elhevertek, együtt csodáljuk őszi szellemet. . Lágyan ring falevél és cirógat, barnás vagy sárga, úgy hívogat, elkapom kezemben oly örömmel, lehagyom az éveket körökkel. . Selymesen himbálnak a fa ágak, szeretem, hiába fennen járnak, simogatóan szólal zenéjük, szerelmes vagyok […]
Leszoktál-e ülni néha gondolkodni? Melyik az igaz út, melyiken indulni? Tudod-e két út van és középút nincsen? Indulsz a szélesen, vagy indulsz a keskenyen? Nem félek egyedül, de forog még az agy, Ez biz’ nem számítógép, le nem fagy. Naponként hányszor hajtod le a fejed? Istennek hányszor mondasz köszönetet? Ó ember, vajon Te tudsz-e igazán […]
Az ember életében múlnak a napok, nyarak és a sárga őszök, De oly’ fakó az élet… fekete- fehérben, botorkálva tengődök. Vecsés, 2012. július 24. – Kustra Ferenc
Ember vágya az öröklét De előbb éld, mi a földi lét. Lét nélkül nem jutsz örökléthez, Sőt, tenned kell az örökléthez! Az ember sorsa önön saját maga! Haza, család, önön saját maga… Bízunk, nem vagy meghasadt moralitású személy, Ki az utódoknak nem példa, nem örök eszmény… Az Úr neked, biztosan adott feladatot, Ha erre a […]
Csak úgy, elindultam a kihalt utcán, Nézem, sehol nem látok senkit. Egyedül ballagok az üres utcán, Én úgy megölelnék mindenkit. Vajh’ miért? Öröm nem ért, igaz bú sem, Utcán én mért nem látok senkit? Csak ballagok, magam előre viszem, Nem tudok átölelni… nincs kit. Emberbaráti szeretet dúl bennem, De utcákon nem látok senkit. A szeretet […]
Múló életem, mint egy várrom, csak málladozik, Az ember ebben a korban már csak álmodozik. Régen, magas tornyom tetején, büszkén lengett a zászlóm, Hirdette, hogy a várat lakják, ma már csak nézek… vádlón. Csak ülök egy korhadó farönkön… falakon belül, De itt minden korhad, kívül-belül és alul-felül. Sajog ez az érzés, de az őszi levél […]
