Felkelő napot Fény, fürtökben élteti. Felhő mentesség. * Morajló tenger, Fürtökben zúg, monoton. Fehér fodrozás. * Fönt viharfelhők, Fürtökben érnek földig. Közelg’ nagy eső! * A szőlőszemek Fürtben vannak, jó együtt. Mazsola… száradt. * Várat, enyészet Öleli! Pókháló fürt. Csak szél lengeti. * Rügyek, virágok Fürtökben… új életre! Hangos madárdal. * Búzakalász, mint Tenger… egész […]
Szíved őrzöm a szívemben, Kezed tartom a kezemben. Szemedbe nézek, S Te engeded, hogy lássam azt, amit másnak mutatni nem lehet. Sós cseppekben fuldoklik a bánat, Boldogság úszik az öröm mámorában. Egy csónakban evez múlt, jelen, jövő Dacban kuporog a félelem, Sóhajtva biccent, s kalapot emel az idő. Szíved őrzöm a […]
Elmélkedés Európai stílusú tankában… Engemet szeret A csend, össze is bújunk. Így, ketten vagyok? Ölel, visszafog s csitít Lelki bánatot tompít. * Csendes éj szétmar! Magány sötét, urizál. Egyedül… lét, győz! Csendem, éjben ijesztő, Magányom oly’ dermesztő. * Új veszekedés, Este bor, éjjel a vágy! Majd, csendben cigi. Csendben izzik fájdalom, Csellengő füsttel oltom. * […]
“Ott lent a sötét – vak társa lesz a csendnek, a tegnap és a holnap, bennük sírva elpihennek” Kiss.Teleki Rita: Alszanak mert megtörni akart a sors kegyetlen játszmájában osztott cinkelt lapot tagadd hogy az élet embertelen vérrel verítékkel festett holnapot kapsz csupán ha hited mégis töretlen szállni akarsz a gondolat szárnyain képet festesz az égre […]
Nem a távolság bírál. Nem az szakít el. Miért kenem mégis rá? Igazán nem értem magam. Mert óceánokat át úsznék És végtelen magas, Hegyek fölött repülnék. Érted. Egyetlen pillantásodért. S látod? Mégis lelkem pocsolyájában, Fuldoklom lelkedért. Igazán nem várom, Hogy megérts. Nem hajtogatom. Vagy kívánom, hogy félts. Egyengetem, Az arcomra gyűrt arcodat. Felejtetem, Sosem látott […]
Virágod voltam, Mézédes keserűd. Napsütésed voltam, Fájdalmas derűd. A legfinomabb mérged, A legdrágább semmid, Legzöldebb leveled . Szétdobált holmid. Rózsád voltam. Tűzzel rakott felhőd, Takaród voltam, Kinyitott ernyőd. Hidad voltam, Mezőn reszkető fűszál. Madarod voltam, Ki szabadon elszáll. Voltam földed, S földed leszek. Voltam fényed, Bérce hegynek. Voltam tengered, Megvilágított út, Voltam ösvényed, Bővizű, tiszta […]
Szavak helyett néma vágyak, Sötét árnyak húsba vágnak. Mit érsz Te ennek a világnak? Jaj, de sokan nem értenek! Vadnak hisznek és ridegnek! NE-VE-LET-LEN-NEK! Mikor mérgükben rád rivallnak, Mikor segítség helyett eltipornak, Ne hagyd magad! Kérlek, ébredj, merj kiállni! Mondj el mindent, bármi bánt is! Üvölts! Ordíts! Mondd, hogy segíts! […]
Pipacstenger Káprázatos vöröslő színek, szirmai mégis oly szelídek, lágyan ringó virágzó tenger, kelyhe harmatcseppet rejteget. Skarlátvörös uszálya izzik, a fény játékára kinyílik, drágakőként ragyog bársonya, szél hátán hintázik bájosan. Aranymezőben izzó parázs, forró nyárban égő tűzvarázs, karcsú teste olyan csábító, bíborvörös tánca lázító. Hullámzó vérvörös igézet, meghal, ha a földből kitéped, […]
Nem feledve… A születésétől kezdve nevelted reszketve, esdve, kérve a sorsot, ne legyenek foltok, ártatlan, tiszta lelkén, tanítva őt a szeretet nyelvén. Az első lépések, öröme ölelésének, az első nap az óvodában, csillogó szemében a csodálat, kamaszkori kedves csínyek, haragszol rá, de csak színleg. A kibontakozó tiszta értelem, látod már nem is védtelen, figyeled,- és […]
Vártalak… Azt mondtad várjak rád, – és én vártalak míg bimbóból virág fakadt, – és még mindig vártalak, szirmokon már a nyár szaladt, – de én csak vártalak, rezesen csillogtak levelek, – ezüstös ködben is vártalak, szikrázón millió hópehely lebeg, – és én várlak, míg betakar a fehér-hajú csend. Kristófné Vidók Margit Kép: Jeanette Donaher […]
