Posted by
Posted in

A mosoly fanyar

Arcomon a mosoly fanyar, Mert rossz úton jár a magyar. Csak merengek, ülök a bidén, Ezt hozta Jézuska az idén. Nem jó így, ki kéne lábalni, Országot vissza kell foglalni! Arcomon a mosoly fanyar, Nem látom… képes a magyar? Vecsés, 2008. december 24. – Kustra Ferenc – történelmi tényeink…

Posted by
Posted in

Feleim az Úrban!

Feleim az Úrban, óh, magyar testvérek, Minden elismerésem legyen tiétek, Ha őrzitek az országunk… a végeket És a jó Isten áldjon érte titeket. Ezer éve itt vagyunk, e hely a hazánk, Ide szült minket anyánk… a magyar anyánk. Őrizzétek, mit jó Isten nektek adott, Hitet, nyelvet, földet és a magyar álmot! Keményen álltunk az idők […]

Posted by
Posted in

A magyar

Hajdanán, dicső nép volt a magyar, Nézz vissza őseidre, óh, magyar! Ősök vére kötelezzen bennünket, Fogjuk egymást, szorosan a kezünket. Óh, Magyar! Tűrj, gyászolj, de menj tovább, Az élet nem áll meg, hovatovább, Fönnmaradásért még sokat kell tenni, Nem elég magyarnak lenni… kell tenni! Állítsd helyre; Istent, hazát, családot. Higgy magadban, álmodj csodás világot És […]

Posted by
Posted in

Nyár őszül az avaron

Nézem, nyár őszül az avaron, Hazám sorsán, lassan haldoklom. Hazám sorsa, mért az elmúlás, Vezetőink nem tudják, mi más? Mért nem oly’ önállóak, mint más, Az identitás is jópofás! Mátyás óta nincsen vezetőnk, Már ez ellen, mi nép tehetnők? Csak az adóemelés, a sarc, Ország helyett a dolgunk a harc. Mi reálbéreink csökkennek, Ők meg […]

Posted by
Posted in

Mohácsnál?

Jött a török, csak zúdult… áradat, Fehér habra hajszolták lovakat. Szpáhik, akindzsik, a janicsárok, Kezükben pajzsok meg jatagánok. Országot foglalni mi hagyhatjuk? Sereggel hadba szállt: király urunk. Lovakat nyergelték és itatták, Egész nemességet hadba hívták. A véres kard eredménye meg lett… Mohácsnál véres, vesztett csata lett. Széthúzott magyarság… nem ment oda, Sereg másik része, sehova… […]

Posted by
Posted in

Orosz csizma helyett…

Fényben van az árnyék, Vagy árnyékban a fény? Kellene, amiben hihetnénk, De magyar, e hazában nem lény. Orosz csizma helyett befektetők taposnak, Összes pénzünket befizetjük a bankoknak. Ember nem számít, nincs is csak fogyasztó, Pénzhatalommal mindez eladható. Ezeréves nemzet, mit sem számít, A nemzetközi pénztőke csak ámít. Elvész a világ, megszűnik az emberség, Saját magát […]

Posted by
Posted in

Én Uram!

Aznap reggel mi magyarok nagy napra ébredtünk, De még senki nem tudta, hogy ez lesz az ünnepünk. Szívünkben az október huszonharmadika Nagy nap volt és marad is, mint jelkép; rabiga. Uram! Add, hogy konzervatívok maradjunk, Liberalizmus elkerülje udvarunk. Uram! Add, hogy keresztény szellem maradjon, Ezer éves államunk, állam maradjon. Ó Uram! Fényes tekinteted, vesd le […]

Posted by
Posted in

A koszorú 3,5 mm-es ága

A koszorú 3,5 mm keskeny ága (Egy koronaér újra nyitása)   Fáj a szív, Mit hoz a Holnap?   Leülök, Lopva a percet.   Nyugalmat Tettető szerep.   Másokról Olvasom bajom.   Robogok. Nem irányítok.   Csak várok Futnak a percek   Órákká Felhíznak lassan.   És íme: Látom verdesőm.   Négy üreg Ver vád […]

Posted by
Posted in

Hazánk; ’56 őszének sodrásában

Belesodródott a hazánk az őszbe, Tavasszal meg holtakat… szél lengette… Lánctalp kínos nyikorgása zavarta a csendet… Csattanás? Nem kósza… tankágyú lövés lehetett. Belesodródott a hazánk az őszbe, Majd jött tavasz is, a bitók ideje… Belesodródott a hazánk az őszbe, Tavasszal meg holtakat… szél lengette… Vecsés, 2018. december 4. – Kustra Ferenc – írva: triolett versformában. […]

Posted by
Posted in

Szomorú matematika

Mostanában így számolom az időt: Ma van a tizedik, a huszadik, a huszonharmadik szerda… Mert lett egy nap, amelyik az időszámításomat azóta is meghatározza: a Te halálod napja.   Igen, és ma van, tényleg ma van a harmincnegyedik szerda. A harmincnegyedik hét telt íme el, és lassan már kilenc hónap – háromnegyed év is eltelik […]