Születéskör indul a folyamat, a csecsemő hallja a hangokat. Felismeri édesanyja szavát, foltokból már látja az alakját.   Érzi anyja testének melegét, tápláló tejének édességét. Folyton-folyvást tovább tágul a tér, a világ megismerése a cél.   Összegabalyodik több észlelés. Kívánatos lesz a finom ebéd. Sárga pléd is válthat ki lángolást, az idilli illat párás nyomást. […]

Változások sodrásában haladunk, előre nem tudjuk, merre visz utunk. Emlékekből táplálkozik életünk, a jelenünk mellett gyakran elmegyünk.   Ekkor kellene igazán megállni, a megszokott körforgásból kiszállni. De az idő korántsem ilyen kegyes, tovább halad, ha jó is e perc neked.   Ki kell a pillanatokat használni, ugyanilyent többet nem lehet kapni. Tudatosan kell vele gazdálkodni, […]

A hullámok között a napnak korongja, beszínezi a vizet szivárványosra. A képbe a datolyapálma is benyúl, a kíváncsisága e pontra irányul.   A parti medencénél az ütős zene, hívogatóan várja a vendégeket. Lágy szellő frissíti a léget finoman, delfin show-ra készülődnek sajátosan.   Anna most láthatott még először ilyet, mikor a delfin orrán a labda […]

Mire a zöld beborítja a határt, a füves mező is hosszú szárba vált. Illegeti magát hívogatóan, lesz széna biztosan a tárolóban.   Fűnyíró gépek ellepik a rétet, vágják, sodrózzák télire az étket. Ahhoz, hogy állatnak ízletes legyen, jól megszárítják, meg ne penészedjen.   Bálázó gépek jönnek a terepre, összenyomják a rendet hengeresre. Ilyenkor már messzire […]

Több hét után jött végre az üzenet, megírtad, pár napra hazamehetek. Idő előtt kiálltam az utcára, nem bírtam  várakozni a szobában.   A percek elnyújtott óráknak tűntek, árvának éreztem magam nélküled. Közben az eső egyre csak csepergett, a hajam, ruhám is csurom vizes lett.   A kanyar után megpillantottalak, szaladtam eléd, csakhogy láthassalak. Tüzes ölelésed […]

Tündöklő, nőies a szépsége, a férfi szemeknek ékessége. Hosszú haja, szeme barna bogár, boldogan jár rajta a napsugár.   Egy teraszra kávézni leültünk, bizalmas beszélgetésbe kezdtünk. Könnyen bomlik le létünk fonala, számos, hasonló bog akad rajta.   Csakhamar észre is kellett venni, a ragyogó kellemet bú fedi. Belül sajgó lelkét folyton gyötri, lehetetlen előle megszökni. […]

Ráült a sötét a félhomályra, már csak Holdnak adott a világa. A szobában lámpát most nem kapcsolt, lábbal az ablakpárkányon landolt.   Merengve bámult a nagy semmibe, nem értette hogyan jutott ide. Hol keletkezett ez a nagy hiba? Min kellene most változtatnia?   Aprólékosan boncolgatgatta a kimondott keserves szavakat. Lelkében néhány újra és újra felakadt, […]

Edit Szabó : Régi vekker / Szonett / . Éjjel-nappal sok-sok óra eltelik, hajnal fénnyel ébred fel a reggel, fénysugarát rávetíti a Földre, időszámításunk elkezdődik. . Nem mutatja az órának perceit, sok idő kell, míg a modern gépek, századok során kifejlődnek végre, formálva az idő kerekeit. . Szakemberek gondolata árnyában, alakulnak, formálódnak végül, csinosak és […]

Kutyák, és csontok … ” én várlak Téged… De érted valaki más jött … Te mást vártál nem engem … Valaki rám vár, nem megyek … “

Edit Szabó : Vonulásra kész gólyák . Alig vártuk azt a tavaszi napot, melyet a gólyák hada haza hozott, megteltek a régi fészkek lakókkal, beköltözött szárnyas állatainkkal. . Fekete-fehér színük kiragyogott, szürke fészkek otthonában változott, kelepeltek, messzire szólt a hangjuk, belakták a régen látott otthonuk. . Párra talált minden gólya fészekben, lázas szerelem jelképe megjelent, […]