Edit Szabó : Gólya család . Tavaszi fény napsugara visszahozott e hazádba, hegyen-völgyön, tengereken, otthont leltél a fészkeden. . Magas kémény tetejében, gólyafészek mered égen, régi otthon, sokat kibírt, évtizedek bölcsője sírt. . Megtaláltad újra fészked, párod várod fészkelésre, tojásokból kél csemete, kettő-három is lehetne. . Felnevelés nem egy álom, az éhes száj sokat tátog, […]
Úgy hiszem, a szerelemhez nem kellenek szavak. Melyek, mint üres fazékban a merőkanál, zengedezve bár, de céltalan konganak. Csak szeress, nem kell naponta ismételned azt! legyél a lágy szellő, mely hűsíti arcomat, Türelmeddel, mint kabát a testet, takard bánatomat! Simogató kezed nyugtassa háborgó lelkemet, ha bánattal telve már nem lelném helyemet! Megértő tekinteted, mint a […]
Edit Szabó : Gyere cica, játszótársam.. / gyerekvers / . Kisfiú totyog a kertben, valamit tán elveszejtett? megállott egy magas fánál, a két keze felkalimpált. . Játszótársa, tarka cica megunta, hogy a farkinca kis kezében meghúzódott, hirtelen egy fára kúszott. . Két ága közt szépen pihen, szaladástól nem is liheg, a kisfiú esedezik, jó pajtásom, […]
A nyár hevéről, haironix csokorban… Nap, marokszám szórja a Meleg, de arany sugarakat. Arany borítás. Izzik a Nap, felhevült a lég, Szemet szúró, türkizkék az ég. * Szél, játékosan dühöng, Letépi házaknak tetőit. Kutyaszőrt kócol. Őrült, forgószél kerekedik, Tör, zúz, mindebben bővelkedik * Dél körül hőség éget. Vaddisznók makkosban hűsölnek. Csönd is szunyókál. A Nap […]
Sudár fák közt kanyarog az utam, olyan, mint egy égig érő futam. A csodás világ szinte rám rohan, mintha a hegy ölelne meg hosszan. Fent megállok, élvezem a pompát, feltáruló völgy édes mámorát. A hegy csúcsára kiült az este, a mélységet a fátyol belepte. Lenn a hanyatló nap sugarai, fényszalagokként már vonulnak […]
Edit Szabó : Lelkemből a szavak . A papírra vetett sorok hangulata oly fokozott, hozzád szólanak, olvasva lelkemből darabot kapva. . Igazat szólnak a szavak, mindaz, amit kimondanak lelkekben visszhangra talál, magamból igazat kaptál. . Hazugságnak nincs értelme, szépítés sem érdekelne, felelősség csak az enyém a kimondott szavaimért. . Becsüld meg a szeretetet, verseid te […]
Álmomban nyár voltam, Tűzgömbön táncoltam, Szikrát szórt két talpam, Búza ért alattam. Naphosszat arattam, Csillaggal mulattam. Szellőre ráleltem Hűsítsen, kérleltem! Álmomban nyár voltam, Csónakot ringattam. Madárral üzentem, Erdővel suttogtam. Nyár voltam álmomban, Illattól búdultan Rózsákkal labdáztam Hetedhét határban. Záporban megáztam, Zöld fűben sétáltam, Hűs patak vizével Szomjamat oltottam. Felnéztem, kit láttam? Téged egy kis […]
A mi tavunkon nekünk még, a csúnya viharban is szép… Tombol a vihar, vészes dührohamot kapott az ég, Fönt a fekete viharfelhők, maga a sötétség… Tombol a vihar, vészes dührohamot kapott az ég. (Hairon) Morc felhők gyülekeznek, Dühöng az ég, vészjóslón sötét. Őrjöng a vihar. * A tájat bevilágítja az állandó, vízbe is lecsapó villámcsapás, […]
Edit Szabó : Nyári Nap-forduló . Pogány ünnep egykoron volt születésnapomon, Szent Ivánnak hónapja, Nap fényes diadala. . Ég tetején tűz a Nap, fényes erő , hatalmas, legrövidebb éjszaka örömtüzek gyúljanak ! . Napfénynek a hatalma csak egyetlen nap harca, tűz gyújtással segítve, sötét szellem elűzve ! . Varázslatos éjszaka, termékenység parazsa, lányok tüzet ugranak, […]
Látom, már nagyon poshadt a megjárt utam pora, Visszanézek, penészvirágok kinyíltak sorra… Napsugár az úton, árnyékát híven követem, Követelem, hogy saját árnyékom követhessem. Megyek én rendíthetetlenül, csak előre, De nem tudom, hogy lesz a vége, leszek pőre? Közben eszembe jutnak a múlt dolgai, rágódok, Előttem az élet, megyek is… majd bénán halódok… Élet elképzelhetetlenül durva, […]
