Poéta a viharban… Fénylő villám, gyűröttre karcolja az eget, Én meg fölszólok: villám, velem ezt nem lehet! Erre egy nagyot csattan megint és zumek, lecsap, Ijedtében kilöttyenti a misebort a pap. Talán az Isten így kommunikál velünk? Ha igen, akkor haraggal bánik velünk… Remeg a kutyám is, bebújt az asztal alá, Roppan szélroham besuhant az […]
(Senrjonix) Óh, de senyvedős a lét. Óh, de mentegetős a halál. Mi van kettő közt? Mosolyogj, ha fáj is az élet, Mosolyogj, szívedből bút kerget. (Senrjú) Szépséged bújik, Szépséged szemedben él. Most már nem is fáj. * Óh, fájdalom ébredni! Óh, búcsúzva kéne hunyóznom. Mi van kettő közt? Mosolyogj, ha vérzik is szíved, Mosolyogj, büntesd […]
Elszállt fölöttem egy fekete tollú, bús madár. Szemeiben könny ült, vérében forrt a halál. Röpte mint az éj, s mint egy felhő oly könnyű, De lelke nehéz, melyből rég elszállt a derű. S ez a madár, ki bárkit valaha szeretett, Szerelméért durván, véresen megfizetett. S akármerre járt, a friss virágok elhervadtak, Ő csak jót akart, […]
Fáj a vér az ereimben A könnyek a szemeimben Fáj a húsom a bőrömben A szívem, gyenge testemben Fáj az élet itt a Földön A boldogság, mert nem jön Fáj, hogy összetört a lelkem Minden darab égő sebem Fáj a hitem, mert becsapott Az álmom, mert elhagyott Fáj nagyon a keserű magány Hogy a szerelem […]
Életreceptem: nagyon is higgy, lélekkel bízz és szívből szeress! Még rosszul is elsülhet, az egyik úgy alakulhat: kényszeres… Lehet az ügyben, ha alakulva, kiderül, én vagyok mentes. * Higgy, szívből szeress! Én, nem kényszerítelek. Nem leszek vétkes… * Bízz, szívből szeress! Én nem kényszeríthetlek, Engedlek, mehetsz… * Van bizony, hogy, ha a mindenségem mást akar, […]
Az alaktalan éjben hiába kereslek, csak a szőke nappalban, csak ott szeretlek! Az éjjeli menny dalában szellemekkel társulok, jéghideg álmok között a múltba bámulok. Virágzó a feljövő Nap, mert ölelhetlek, a tiszta, sárga fényben tisztán köszönthetlek. Meztelen föld szegény ágyam minden éjszaka, selyem párna, hogyha ölelsz lelkem hajnala.
Az élet csak alakul rendezetlenül, Én élem továbbra is rendületlenül. Várok vonatra, mi visz dicsőség felé, Ha tudnám, hogy érkezik, már mennék elé. Pálya mentén, azonban sok a kitérő, Mi egyenesen tartsa, arra nincs erő. Kilendül a vonat és dicsőség helyett, Van az örültek háza, mindenek felett. Tán’ a világ végére kell vándorolnom? És talán […]
Hazánk ékköve vagy! A víz felől rám telepszik a pajkos esti szellő, És imádni való a vízszaga, jó, hogy erre jő. Bajuszomat kócoló És arcomat csókoló, Hűvösödő fuvallat Langymelegen simogat. Van a Balatonnak partján sok porszem és még több, sok kőszikla, Én az egyikre ültem, szeretem, ha a víz lábamat mossa… Nincs messze tőlem a […]
Vágyom közeled, édes Flórám! Ölelve, hátad simogatnám… Szerelmetes lelkem, Kívánt egyetlenem. Élvezném jelenléted, Flórám! Puszit nyomnék homlokodra; ám Közben szép arcod simogatnám. Karolva sétálnánk, Egymást megpuszilnánk… Élvezném jelenléted… úgy ám. Lelkemben érezlek, én Flórám! Ha itt lennél, becézne a szám… Én üdvösségedet Nyerhetem? Végletet… Diadalmas kell legyek, Flórám! Vecsés, 2019. március 10. – Kustra Ferenc […]
Születéskör indul a folyamat, a csecsemő hallja a hangokat. Felismeri édesanyja szavát, foltokból már látja az alakját. Érzi anyja testének melegét, tápláló tejének édességét. Folyton-folyvást tovább tágul a tér, a világ megismerése a cél. Összegabalyodik több észlelés. Kívánatos lesz a finom ebéd. Sárga pléd is válthat ki lángolást, az idilli illat párás nyomást. […]
