Posted by
Posted in

Rózsa Iván: Felhők felett

Rózsa Iván: Felhők felett Berlin felett az ég… Budapest felett az éj… Az ég persze mindig kék: Kinek, mi látszódik épp… Budakalász, 2020. október 16.

Posted by
Posted in

Rózsa Iván: Hidd el!

Rózsa Iván: Hidd el! Már a végtelenben éled meg a véged: Meg kell, hogy szűnj; hogy megtaláld éned. Igazi éned az egótól fosztott éntelen éned: És mindez érted van; hidd el, érted! Budakalász, 2020. október 16.

Posted by
Posted in

Rózsa Iván: A végtelenben él…

Rózsa Iván: A végtelenben él… A végtelen türelem is egyszer véget ér: A bizonytalan ember a haláltól félve fél. A számító kis senki kalandja kész rémregény: Örökké él, ki talán végtelenszer és egyszer él… Budakalász, 2020. október 16.

Posted by
Posted in

Kék, sárga, lila

Kék,sárga, lila hervadó virágok Rozsdafoltos, hullongó levelek… Hűvös szél fúj, eső cseperészget Újra sötét felhők borítják az eget.   A bokron itt-ott hóbogyó fehérlik, Gyermekkori emlék képe integet… Cipőm alatt dió- s mogyoróhéj. Diósgyőri udvar, rád visszarévedek.

Posted by
Posted in

Avarszag a levegőben

Avarszag a levegőben Őszi ködök gomolyognak A szél füst csípős szagát hozza Lábam holt levelet tapos   Lábam holt levelet tapos Nem erdőben, csak egy parkban! A szél füst csípős szagát hozza Szemem lassan könnybe lábad   Lábam holt levelet tapos Nem erdőben, csak egy parkban! Hogy hiányzik az az erdő! Torkom sírás fojtogatja   […]

Posted by
Posted in

A nyár kincsei

A nyár kincsei   Egy kis marék kavics Mit az őszbe magammal hoztam. A folyó közepén voltak. A zátony most alacsonyabb. Felettük úsztál, míg én csak vártalak.   Egy kis marék kavics A markomban a jövőre várnak Kilátót kerestem, rátaláltam . Körbefolyt az áramló idő Míg te a távokokat hasítottad benne.   Egy kis marék […]

Posted by
Posted in

TŐLÜNK FÜGG

TŐLÜNK FÜGG El kellene már fogadnunk végre, hogy csak tőlünk függ az utunk vége! Ha nem csak várunk nagyokat sóhajtva, hanem haladunk előre a helyes utat kutatva, biztosak lehetünk a csodás végeredményben, és elérjük mindazt, mit kitűztünk az Életben. Büszkeséggel tölt majd el minket a tudat, hogy tettünk azért, hogy learathassuk a babérokat. Ki mindig […]

Posted by
Posted in

Valamikor a szobámat…

Valamikor a szobámat, amelyik telis-tele van könyvekkel, ó mennyire szerettem! Büszke voltam a több száz kötetre, s arra: belőlük választ kaphatok tenger kérdésemre.   Ám a legbüszkébb azokra a kötetekre voltam, melyek nagy költőink verseit rejtették, akiket mindig is olvastam, és akiket neked is, míg a párom voltál, gyakran felolvastam.   Felolvastam, mert te is […]

Posted by
Posted in

Esik kinn, csak esik…

Esik kinn, csak esik, és újra csak esik. Szürke és szomorú az égbolt felettünk. Szomorú és szürke, ilyen vagyok én is, az én életem is, eltűnt a vidámság.   Fog még a Nap sütni, nem kell keseregni, biztatnám magamat,  és biztatgat más is… Ám az a Nap nem a rég lesz az égen, hisz Rád […]