Posted by
Posted in

Erzsébet-kilátónál

Ragyogó júniusi napra ébredtünk, enyhe szellő rezegtette az ágakat. Indult a fantázia, tervezni kezdtünk, bejárjuk ma a környékbeli tájakat.   János -hegyi kilátóhoz vezet utunk, libegővel kényelmesen emelkedünk. A zöldellő lombsátrak fölött feljutunk, a kilátásban derűsen gyönyörködünk.   Fentebb, a kaptatón, nagyokat szusszantunk, a látképen ámulunk, mint egy festményen. Tiszta levegőből nagyokat szippantunk, távcsővel pásztázunk […]

Posted by
Posted in

A mólón

Süthet rá bármilyen fényesen a nap, ő mérhetetlenül gondterhelt marad. Szemeit mélyen lesütve mélázik, fátyolos arca könnycseppektől ázik.   A víz öleli most a mólón körbe, egyedül a bajában elmerülve. Hiába hibátlan a test kívülről, ha borzalmas kór kínozza belülről.   Betelepedett hozzá álnok módon, mint a vadállat jár át a kordonon. Valaha kiűződik-e belőle? […]

Posted by
Posted in

Vándorcigányok

Távolról zúgó patak hangja hallik, a kis erdő szélénél falu látszik. Delel a nap, tűz árny nélkül, keményen, két gebe szenved az ekhós szekérrel.   A bakon a kocsis csak egyre hajtja, az apró nép az utat nagyon unja. Jobbra – balra róla le is ugrálnak, kergetőznek szabadon a pusztában.   A felnőtt férfiak munkához […]

Posted by
Posted in

Szűz vadon

Mikor még szűz vadon volt a felhőkarcolók helyett, Akkor még az emberek jól élhették az életet. Amikor még nem ismerték a számítógépeket, Akkor még lóhátról, nyíllal lőtték a verebeket. Ember; technikát szolgálatába állította És ezzel megfeneklett az élete hajója. Egymásra figyelés, emberség, biz’ az elmúlt, ó…! Ennek helyébe lépett a globalizáció. Embernek való, hogy ember […]

Posted by
Posted in

Intelmek…

A legjobb szív is Ha bántják, megszakadhat És követi bú. * Lélek nyugalma Maga a föloldozás; A hit, semmi más. * Becsüld életed, Tiszteld nagyon önmagad. Üdvözülést nyersz. * Legyél folyvást jobb, Léted értelmet nyerhet. Add meg magadnak. * Lelj nyugalomra, Meg lesz a harmóniád, Megleled helyed. * Hallgass szívedre, De vésd jól az eszedbe: […]

Posted by
Posted in

Vándorok dala

Ha leszáll az est, magamra húzom az éj sötét paplanát, Bekapcsolom éjjeli lámpám, az égbolt sok-sok csillagát. Fejem alá húzok egy nagy marék szénát, Magamnak dúdolom a vándorok dalát. Vecsés, 2012. szeptember 23. – Kustra Ferenc

Posted by
Posted in

Ebéd is lesz…

Főzök! Indulj már ide Lujza! Tobzódik, rántott hús illata! Az illatfelhőből Fújok Neked szemből… Ideérsz? Ledönt vágy rohama… Gyere-gyere, először eszünk, Majd, akarod? Szerelmeskedünk. Simítom kézfejed, Eláll lélegzeted. Ez sem érdekel? Mi lesz velünk? Lesz majd rumos kávé… óh, Lujza! Szemem, látnivalód kívánja… Először, jól lakunk, Aztán játszadozunk… Gyere, mert megőrülök, Lujza! Vecsés, 2019. március […]

Posted by
Posted in

Tavaszi szonáta

Edit Szabó : Tavaszi szonáta . Vidám tavasz csapongva jár, üdvözli őt minden madár, örömteli a születés, fájdalmas az életkezdés. . Patak vize csordogálva folyik tova, meg-megállva, szellő sóhajt, enged tovább, halkulóban a suttogás. . Madárdala magasra száll, alárepül, ártatlanság csicsergése, ujjongása, folyó partján párja várja. . Tovább viszi s köszönti őt, villám hátán zengő […]

Posted by
Posted in

Szavak kavalkádjában

Hétköznapi pszichológia Van, hogy a szavak kavalkádjában elvesznek a lényegek, Mert csak mondja a magáét, csak ismételget, könyörtelen! Itt a kérdés, mit akarnak elérni, az ily’ közlékenyek? Mert Az ilyen, győzködni akar saját igazáról… Förtelem! Ha rákényszerülök, hogy ilyet hallgassak… Alig létezek. Vecsés, 2020. január 12. – Kustra Ferenc

Posted by
Posted in

Most is hálás vagyok

Edit Szabó : Most is hálás vagyok . Miért hiszed,hogy hálásnak kell lennem ? nem én akartam világra születni, de megteremtett két ember szerelme, így lett örömteli békés a család- beköltözött hozzájuk a boldogság ! . Nem hiszed, hogy most hálásnak kell lennem ? boldog gyermekkort adtak a szüleim, enyém volt a világ minden szépsége, […]