Ragyogó júniusi napra ébredtünk, enyhe szellő rezegtette az ágakat. Indult a fantázia, tervezni kezdtünk, bejárjuk ma a környékbeli tájakat.   János -hegyi kilátóhoz vezet utunk, libegővel kényelmesen emelkedünk. A zöldellő lombsátrak fölött feljutunk, a kilátásban derűsen gyönyörködünk.   Fentebb, a kaptatón, nagyokat szusszantunk, a látképen ámulunk, mint egy festményen. Tiszta levegőből nagyokat szippantunk, távcsővel pásztázunk […]

Süthet rá bármilyen fényesen a nap, ő mérhetetlenül gondterhelt marad. Szemeit mélyen lesütve mélázik, fátyolos arca könnycseppektől ázik.   A víz öleli most a mólón körbe, egyedül a bajában elmerülve. Hiába hibátlan a test kívülről, ha borzalmas kór kínozza belülről.   Betelepedett hozzá álnok módon, mint a vadállat jár át a kordonon. Valaha kiűződik-e belőle? […]

Távolról zúgó patak hangja hallik, a kis erdő szélénél falu látszik. Delel a nap, tűz árny nélkül, keményen, két gebe szenved az ekhós szekérrel.   A bakon a kocsis csak egyre hajtja, az apró nép az utat nagyon unja. Jobbra – balra róla le is ugrálnak, kergetőznek szabadon a pusztában.   A felnőtt férfiak munkához […]

Edit Szabó : Tavaszi szonáta . Vidám tavasz csapongva jár, üdvözli őt minden madár, örömteli a születés, fájdalmas az életkezdés. . Patak vize csordogálva folyik tova, meg-megállva, szellő sóhajt, enged tovább, halkulóban a suttogás. . Madárdala magasra száll, alárepül, ártatlanság csicsergése, ujjongása, folyó partján párja várja. . Tovább viszi s köszönti őt, villám hátán zengő […]

Edit Szabó : Most is hálás vagyok . Miért hiszed,hogy hálásnak kell lennem ? nem én akartam világra születni, de megteremtett két ember szerelme, így lett örömteli békés a család- beköltözött hozzájuk a boldogság ! . Nem hiszed, hogy most hálásnak kell lennem ? boldog gyermekkort adtak a szüleim, enyém volt a világ minden szépsége, […]