Posted by
Posted in

Majdnem odaértem

Felébredt a Nap, nyújtóztak egyet a fák is, harmatgyöngyök csillogtak a fényben. Első villamos a sínen harsányan csengetett, egy kis lépésre voltam, majdnem odaértem. Cikáztak a gondolataim milyen lesz az este, találkahelynek a hirdetőoszlopot kinéztem. Dugóba kerültem, ezt már a Hold megleste, egy kis lépésre voltam, majdnem odaértem. Vártalak téged a hegyen, kitártam a kezem, […]

Posted by
Posted in

Van nap…

Van nap, hogy magamat oly jól elfoglalom, sok apró-cseprő dolgom sorra meg is oldom. Főzés, mosogatás, azután még egy bolt, hasonlóan ahhoz, ahogy régen is volt.   Hasonló ez ugyan, de mégsem ugyanaz! Belépek az ajtón, és csak a csönd fogad. Nincs az üdvözlésed, sok vicces kérdésed, s nincs akinek adjam forró ölelésem.   Fotód […]

Posted by
Posted in

Lassan betakart a sötétség… 3/3

Képzeletem…. Nézem, rám tört éjszaka megtöri a képzeletem alkonyát Sötétben, most mi sem oldja fel… sötétben a végtelen határt. Éjszaka is mindenki tovább vívja –állandón- saját harcát, Az élet, mint sors alakítja a felettünk lévő hatalmát. Csak ücsörgök a kertem padján, bámulok bármerre, De nem látok semmit ebben a sötétben, semerre… Vaksötét, mint óriáskígyó, ölel […]

Posted by
Posted in

Rózsa Iván: A nagy terv

Rózsa Iván: A nagy terv Érkezted milliárd éve eltervezték, Utad az istenek rég elrendezték, El is foglaltad a világban a helyed; Sikeresen, másképp nem is lenne itt neved. Egyszeri és megismételhetetlen pillanat, Közös kiáltás két lényből egyszerre felszakad, Megszenvedte anya és újszülött az éjszakát; Együtt lélegeztek a múltban, együtt élik már a mát. És milyen […]

Posted by
Posted in

Rózsa Iván: Madártávlatból

Rózsa Iván: Madártávlatból Oly jó repülni itt fent! Oly letisztult itt a csend! Mily aprónak tűnnek az emberek! Itt fent nem dörögnek fegyverek… Itt nem tülkölnek autók; Itt nem tülekednek vásárlók… Itt nincs fogyasztási őrület; De jó, hogy itt fent repülhetek! Isten magához közel engedett: Közelebbről ad nekem jeleket. Úgy, hogy még itt is rejtőzködik: […]

Posted by
Posted in

Reflections – műfordítások

Szaloky Melinda 2002-ben Kovács katáng Ferenc tusrajzaihoz írott angol nyelvű verseinek magyar fordításai, az eredetiekkel egy kötetben. A NAPÚT cikke: http://www.naputonline.hu/2020/09/15/kovacs-katang-ferenc-tusrajzai-szaloky-melinda-versei/ Közvetlen elérés a kötethez: http://www.naputonline.hu/wp-content/uploads/2020/09/katngReflection.pdf

Posted by
Posted in

Lassan betakart a sötétség… 2/3.

Képzeletem… A nagy-hegynyi sötétség ölén, mélázva, konyult fűben feküdtem, Elgondolkoztam, életemen, sorsomon, mily’ a nyugdíjas létem. Elnehezült szívem, mire végigzongoráztam rongyos életem. A szépséges, bársonyfekete, lágyan ringó sötétség, Nem segített, hogy könnyebb legyen az elviselhetőség… Mert bizony szép kor a hatvanhét, és ez a számszerűség. Az áthatolhatatlan sötétet a csillag-sziporka mutatja, Mert én belül tudom, […]

Posted by
Posted in

Óda egy régi kúthoz

Edit Szabó : Óda egy régi kúthoz . Kerekes kutamhoz engemet engedtek, gyerek fejemmel is ihattam vizedet, csillogott a napfény odalenn a mélyben, apró szikrákat vert veder tetejében.. megláttam arcomat, visszatükröződött, feledni nem tudom ezt a szép örömöt, ajkamat érinté szélén a sok vízcsepp, kristályos tisztaság belém gyökeret vert. oly nagyon sok évig élveztem hűsedet, […]

Posted by
Posted in

Ültess virágot…

Éjjel álmomban egy különös formájú, szív alakú kertben Jártam, melyben gazdagon burjánzott mindenféle fajta Kisebb-nagyobb, szúrós levelű, ágas-bogas gyomnövény. Sűrű szövedékeik között csak botladozva lehetett Közlekedni, a kivezető ösvényt sehol sem találtam. A dudvás televényben üde színfoltként néhol apró, színes Virágok illatoztak a rájuk tekeredő és fojtogató indák között. Szinte fájt az elhanyagolt, gondozatlan kert […]

Posted by
Posted in

Isten mosolya…(Nyári hálaének)

Állok kicsinyke szobám ablakában és nézem amint csillogó napsugarak villódznak az ablak üvegén. Hisszük vagy nem hisszük, de Isten engem és téged is így üdvözöl minden reggel csendesen mosolyogva. Ránk mosolyog a felkelő napsugaraiban, ha felhő takarja is néha el Ôt elölünk, szemei mindig látnak. Villanásnyi életünk röpke pillanatait Isten, az Ô végtelen szeretetének, irgalmának aranyfonalával köti az […]