Érzem, fázok már, jő a tél… Itt lesz, hidegről regél, már Érzem, fázok már, jő a tél. Nagy hideg lesz nagy hóval… Jól fel kell öltöznünk, mert Nagy hideg lesz nagy hóval. Dobálózhatunk majd hógolyóval, Ha összeáll a fázós kezünkben… Dobálózhatunk majd… hógolyóval. Tudom, csúszni fognak az utak… Így majd óvatosan vezetek… Tudom csúszni fognak, […]
A lelkünk csapongó, Porhüvely; állandó. A lelkünk keres, kutat, utat mutat, Porhüvely; kíséri a hosszú utat. Vecsés, 2012. július 6. – Kustra Ferenc
Vad gondolatom egyszerre előkerül, Boncolgatnám, de ő, erre elmenekül… Gondolkozni próbálok, de képtelenül… Szólt-e nekem még a régi dalom, Múlt-e már bennem, régi fájdalom? Gondolataim persze űznek, csak egyre, Az a megoldás, hogy menjek, fel, hegyemre? Hogyha eredendő bűnünk a létünk, Akkor bennünk lelhető minden vétkünk! Lehet, hogy van, és nagyon szép az Éden. De […]
Az életem rubensi, Pedig vágyam gyermeki… Csak kérnék egy életet Hogy felejtsem félelmet… Ne legyen több rettegés, Élet lehet, tán mesés… Bármit megtennék, ezért… De, az élet félreért… Vecsés, 2002. július 26. – Kustra Ferenc
A hatalmon lévő kevély urak, Mint a középkori nagy várurak… Ezen urak engem eltipornak, A lelkemen végig gyalogolnak… Nagy tüzem volt, nagy máglyaként égett, Nem fogadnak be, de mért, mi végett? A nagy tűznek ma már csak hamva van, Már nincsen semmi jó a sorsomban. Budapest, 2000. augusztus 23. – Kustra Ferenc
Beköszönt a karácsony és Ti hiányoztok nagyon, Ha itt lennétek, akkor ölelnénk egymást, de nagyon. Lennénk mi akkor nagy családi társaságban És talán este nem lézengenénk… magányban! Délután, ahogy megyek haza, lábam alatt roppan… jég zaja, Ez a karácsonykor megfagyott víztócsa és tél fagyott hava. Az udvarunkon díszes hó kabátban, díszített fenyők állnak. Lakásban szellőztetnek, […]
Avagy végét járja az ősz… versben és HIAQ –ban elmélkedett a szerzőpáros. Ami várható, azt jobb ha, előszoba vakablakában nézem, Ködbe elbújva, nem látom a zenitet, dolgomat, így hogy végzem? Jobb nem látni mi jő, Ködös az idő s életem. Szemeimen hályog. * Borongós volt az október, már az sem volt ínyemre, Csontomban éreztem… emlékeztetett […]
(3 soros-zárttükrös) A rossz ellen kellene már tennem, Súlyos, ahogy birtokol a terhem… A rossz ellen kellene már tennem. • (sedoka) Nem bírom tovább, Változtatni kellene… Üres életem teher. Életem elnyűtt, Sorsom terhét cipelem. Mondjátok már, mit tegyek!? ** Mert, megjöttek a téli fuvallatok, Már jó meleg, kötött sálat is hordok… Mert, megjöttek a téli […]
Részletek: versben apevában és 10 szavasokban. Már, kertünkben ökörnyál sem lebeg, Elúszott az összes nyári felleg… Ló nyerít hidegben. Szívet hevít forró sörénye. * Nézem és ameddig a szem ellát, Sok-sok hófolt takarja a határt… Tyúk fészkelődik meleg szalmában, Kakas maradt az úr a házban. * Bizony, már lehullott az első téli hó, Ilyenkor, már […]
Eredeti Baso féle stílusban írta meg tankákat a szerzőpáros Fák szitálják a Ködöt, ágakon, varjak. Károgó beszéd… Gyönyörű-szép, puha föld, Lélek-fehér testet ölt. * A köd ólomszín Kabátjába, belebujt. Napot elbujtat. Fény nélküli szuszogás, Ködhomályos áldomás. * Mohos fatörzsek Elmentek az álomba. Köd… a takaró! Fátyolos a lehelet, Szép, emberit tehetett. * Köd, párafátyol Akadályozza […]
