Szabó Edit : Orom – Haikuk 1. hegyormon jártam messze nézett két szemem, világot láttam 2. kopasz oromzat se fa,se fű nincs rajta, tar élővilág 3. hegy ormán a vár, magasságnak tetején éltető látvány 4. látod az ormot, alulról ha felnézel, tekintélyt hordoz 5. ház oromzatán csodálatos alakok, szoborcsoport vár 6. oromtetőzet régi építészetben, nem […]
A MESELES OLVASGATÓNÁL Megjelent: 2018. szeptember 15. Kategória: Bolgárfalvi Z. Károly, Vers Csóka cserreg, varjú károg Hová mentek a virágok? És az este miért oly lomha, Hová lett a fáknak lombja? És a hajnal miért zúzmarás, Miért nem ég már az a parázs? Miért nincs meleg, mért kell fáznom, Kabátomról havat ráznom? Mért nem ér a nap melege, Aranyszínű […]
Nap lekapcsolta a fényeket, A gonosz csend, halkan lélegzett. Erdő is ránk borult, Látásunk… alakult. Eltévedtünk, a sétánk így lett! Séta közben ránk esteledett, Körülöttünk a csend szepegett. Erdő sűrűjében, Sötétség ölében… Sétánk csak egy, füstbe ment terv lett. * Ez a vaksötét, mily’ arrogáns! Jó lenne, ha látnánk, ez mutáns? Kedves kezét fogom, Ne […]
Edit Szabó : Nyári haikuk lombos fák alatt tűző nap elől elbújsz, bírhatod nyarad + Balaton partján hűsítő habok hátán, múlik el a nyár + fényes nyári éj csillagokat ölel át, teli hold regél + tüzes nap hevít verejtékben fürödve, merre van friss víz + rózsák illata ablak alatt virulva, nyárnak varázsa Edit Szabó : […]
Ebben a végtelennek tűnő nagy csendben, a természet bűvölő közelségében, hallani a föld szívének dobbanását, mély lélegzetének ütemes ritmusát. Messze tűnő látóhatár zöld kontúrján, felhő táncol a lebukó nap sugarán, a holdvilágnál egy madárraj repül, nem tudni,hogy miért és hová menekül. Ezernyi rovar altató zenéjére, alszik a táj hajnalig megpihenve, ringatózik a szellő ölelésében, […]
A párnám ráncain megpihen az álmom, nyomot hagy az arcom izmain, a hajnal derengését várom. Valóság vagy álom rám nyomja bélyegét, könnyel érkező a nyugalom, eloltom a lidércnek fényét. Felrázom a párnám ne őrizze álmom, átlépem az álom határát, sorompóját kezemben tartom. Beszédes a párnám de nyugalmat ígér, egy hosszú, fárasztó nap után, ráhajtom […]
Az anyák különös teremtmények, valahonnan erőt merítenek, soha nem ismernek fáradságot, akkor sem ha így telnek el napok. Az anyák éjjel titokban sírnak, amikor a könny kifelé hullhat, meg ne lássa senki bánatuk, megtartják ősi fogadalmuk. Az anyák sírva mosolyognak, amikor gyermeket vigasztalnak, gyorsan felszárítanak könnyeket, hogy a baj tovább ne leselkedjen. Az anyák […]
Sára,Kata, Petike gyertek ide ízibe! Építsünk homokvárat, négy sarkára bástyákat. Toronyszobából hármat, falakba ablakokat, csavaros csigalépcsőt, mely eléri a tetőt. A várnak nagy udvarán, trónon üljön a király, körbe állják katonái, meg hűséges szolgái. Legyen körbe mély árok, magas legyen a várfok, zászló lengjen a tornyon, címer a kis pálcákon. Sára lesz a királynő, […]
Nézd, hogy vonul a felhő, tisztul az ég fejed felől, ha hátra nézel borút látsz, ahol a múlt régen lezárt. Nem érti úgysem senki más, ami belül égetve fáj, csak is a csend szava igaz, tiszta gondolat a vigasz. Zakatolva lüktet a szív, lelked, testeddel harcot vív, vágyakozik a még jobbra, […]
Voltak és már tudom, mégsem… Csatát megnyerni, ah, micsoda élvezet?! Pedig háború, mi okozza végzetet… Mindig is voltak, sokan, úgynevezett barátaim, Így aztán, helyben meg is voltak az ellenségeim. Néha harcolok veled drága, barátom. Mint Nap a Földet, úgy szeretlek, nem bánom… Néha harcolok veled drága, barátom! * A barátok még, hogy jó és megbízható, […]
