A szél megállt, a víz laposan hullámzik, naphúrja már a tengeren nem sugárzik. fehér fátyolfelhők illannak a légben, majd elmerülnek sötétedő kékségben. Telihold ül peckesen a horizonton, mint újra jött vendég kopog az ablakon. Büszkén mutatja meg óriási gömbjét, felöltötte magára ritka köntösét. Tündökölve fénylik a vak éjszakába, ilyen megjelenésben néha van párja. […]
A nő olyan, mint Vénusz, az istennő, csupa harmónia, lágyság és kecsesség. Mindegyik szava szelíden csicsergő, már szemlátomást elbűvölő jelenség. Szeretet, gyengédség vezeti tettét, érzelem lakozik minden döntésében. Adás és elfogadás adja selymét, elragadtatással halad örvényében. Önállóságában is kivételes, elképzeléséért kitartó küzdése , Önmagával cseppet sem kíméletes, alaposan alkotott saját törvénye. Áhított […]
Régen azt hittem, hogy olyan hosszú az élet. Bármit megtehetek, hogy mindenre ráérek. Fejemben megannyi tervvel és lelkesedéssel, Indultam neki a napoknak minden új reggel. Siettem állandóan, hogy boldog tudjak lenni! És amit az élet adott, meg tudjam becsülni. Az idő múlásával hála, egyre bölcsebb lettem. Büszke voltam magamra, mert fejlődhettem. De ez a kegyetlen […]
Blogszerzők tavasza – az Irodalmi Rádió pályázata blogszerzői számára – Az Irodalmi Rádió szerkesztősége Blogszerzők tavasza címmel sorozatot indít facebook oldalain és YouTube csatornáján, ahová várjuk blogszerzőink videóit, ahol legújabb alkotásaikat olvassák fel. Pályzati feltételek: – a pályázó 2021. március 25. előtt már az Irodalmi Rádió blogszerzője volt – max. 15 perc hosszúságú videókat várunk, […]
Sáros lett a kamáslim És piszkos lett a vádlim. Belestem én egy nagy gödörbe, Négykézláb másztam ki belőle. Éppen úton voltam a nőmhöz, Most érzem, közeledek csődhöz. Majd mondom neki, töltsön vizet a lavórba, Lemosom vádlim… biz’ csak nem alszok akolba! Oda sántikáltam, örült, hogy meglátott, Nézte, de vádlimon semmi koszt nem látott. Ő mondta, […]
Rózsa Iván: Háború és béke (Rövidebb haiku-változat) A harci zsivajt Nyomasztó csend követi, Csak Isten zokog… Csatának vége; Keselyűk lakmároznak, Van kaja bőven… Katonák harcban; Mi meg ágyban, párnák közt Tűnünk el sorban… A napalm szaga Zsoldosoknak olyan, mint Nőknek a parfüm. Nem kell háború! Lehet, már békében is Megölnek, édes… Budakalász, 2021. március 16-22.
Vetkőzésed nesze: sóhaj, Zsu! Csábodban fölmerül; nász vágyú! Vágyad, pórázon tart, Igyekezz! Tartsd: hamart. Nagyon hő vágyam már a vályú… Közelséged nesze: sóhaj, Zsu! Vágyam törékeny, vékony-falú! Gyere, szeresselek, Akard, öleljelek. Másképp leszek, elvakult agyú… Lelkemben a neszed: sóhaj, Zsu! Tiszta szerelem, ez nem bizsu. Ölelnélek hévvel, Követelményével… Kézcsókom adnám… ez nem smafu. Vecsés, 2020. […]
Sok minden vagy Te vagy a kávé, amire szükségem van reggel, Te vagy a napfény, amitől korán az ágyból kelnem kell. Te vagy a reggeli, ami elindítja a napom, Te vagy az ihlet, ami segít nem elveszni az úton. Te vagy a remény, ami miatt megéri érezni, Te vagy a hit, amitől lehet még az […]
A régi tó A parti fák a víz fölé hajolnak, s a csónakházban lusta csend honol, tükörsima, lágy felszínén a tónak, parányi hal pipál a víz alól. Magam vagyok csak és e délutánban, egy régi-régi nyárra gondolok, amikor megkötős fürdőgatyában úszkáltunk itt és forrtak a habok. Szerelmeinkkel együtt csónakáztunk, suttogás suhant át a tó vizén, […]
Pár kéne lennünk, Szimonetta, Volna ez boldogság alapja. Dédelgethetnélek, Tán’ ölelgetnélek. Figyelném, hogy szád mit akarna! Nem vagy… magam senkije vagyok, Pedig csak boldogságra vágyok! Boldogok lehetnénk, Életbe mehetnénk. Nem lesz meg… túl sokat akarok? Nélküled létembe fulladok, Nélküled mond, miért is vagyok? Én csak ábrándozok, Valót meg nem kapok. Kávét, magamban… kortyolgatok. Vecsés, 2020. […]
