Posted by
Posted in

Egy ún. “ufóvers” (ilyen is lehet és kell)

Roswell 1947 Roswelli emberek, roswelli kik vajon? .. Emberként egyszer majd esetleg tudhatom.   Jólények ha vagytok, csak bátran gyergyertek. Jólények vagy bármi jójójó egyebek. Szálljatok !essetek! mihozzánk, miközénk! Legyünk mind, ti és mi világban a közép! Zuhantok? Meghaltok? Ó, nem kell félnetek, akkor mi élesztünk fel, Fel, FEL bennetek’. Van hozzá, lesz hozzá istenünk-hatalmunk. […]

Posted by
Posted in

Mi van, ha?

Mi van, ha? 1. Ha tudnád, elűznéd a szolgád. “Mehetsz.” “Menj!!”   2. De hát visszatér és szabadról mesél. Ő.   3. Ha tudnád, beszívnád a Nincs oxigénjét.   4. Ha tudnád, Ne!-szívnád a Nincs-oxigénjét, igaz?   5. Ha tudnál, feküdnél, aludnál, megállnál a Vénusz porágyán.   Igen, semmi kétség.   6. De Vénusz ha […]

Posted by
Posted in

Üzenet 1969-be

Üzenet 1969-be   Collins. Aldrin. Armstrong. Sokan! Küldve innen, várva ottan, vissza miért jöttél onnan? Vissza miért mennél innen? Holdi ember lettél mostan. Új Holdember lettél mostan. Meséld el, hogy a Hold olyan, azt, hogy rajta földi por van. Mi is legyünk majd e honban, s leszünk biztos sokkal jobban. Ha majd a Föld összeroppan. […]

Posted by
Posted in

Kretschmer féle katatímia

Hétköznapi pszichológia… Az emberek élethelyzeteikben könnyen lesznek ellenfelek, De, másik –külső- behatolás alapján ellenséggé válhatnak. Van a Kretschmer féle katatimia, mikor ellenségeskednek És Az lehetetlenné teszi a kapcsolatokat… kész! Bezárhatnak. Valamely behatásra, torzult agyi képzetek keletkezhetnek… * (3 soros-zárttükrös) Ez nagyjából a hirtelen haragban; végzetes-döntés esete… Az itt a kérdés, hogy ilyen gyors-haragvó ember, ezért […]

Posted by
Posted in

Rózsa Iván: Jaj nehogymá!

Rózsa Iván: Jaj nehogymá! Jaj nehogymá: egy igaz magyaron bukjon e szemét kormány?! Vagy ez tényleg a cél, a hazaárulók túltesznek a normán?! Bukjon inkább szógyártó petikén vagy tompika tamáson! Mindenesetre tényleg ne keresztény magyaron, valaki máson! Budakalász, 2020. szeptember 5.

Posted by
Posted in

A lélek vándorlása

Szenved a tested De lelked már repül, Angyalok szárnyai csapkodnak körül Mosolyuk részegít, Még maradnál Szeretteid körül, pedig érzed, Már terhes a léted Füledbe suttogják: Gyere Odaát több lélek vár, Rokonok, barátok, kik Most is szeretnek. Utadat kitaposta Krisztus, Szenvedése árán mutatta be Országának fényét, Dicsősége lényét.    

Posted by
Posted in

Hűs az őszi szél…

(Septolet) Hűs szelek járnak, Grasszálnak. Fáról-fára ugrálnak! Levél egyedek, Kóborló lelkek. Messzi úton, A varjúsoron. * Lepihenő erdő, Üres mező, Lehuny életerő. Levelek csapatban… Szélnek játékban… Majd örök álomban. Brigádokban… * Felhő, hideg esőt Lökött! Szél meg flörtölődött. Gólyák elmentek, Fecskék repültek, Fészkek merengtek! Rákényszerültek… * Hűs szél Toll-borzolva mesél, Jót ne remélj, Tél nem […]

Posted by
Posted in

Üres minden, minden…

Üres minden, minden…   Üres a te ágyad, Üres a széked is. Üresség néz vissza Sötét képernyőről.   A kedvenc papucsod Keresi a lábat, Azt a fájó lábat, Amelyik viselte…   Árva a kis tálad, amiből ebéded Olyan sokszor etted, Falatodat velem Hányszor megfelezted!   S nem fejti a rejtvényt Senki sem helyetted! Nem lapoz […]

Posted by
Posted in

Flamenco táncosok

Helyetted is nézem, nézem ezt a táncot, Nézem a flamencót, amit úgy imádtál! A táncos egészen fel, az égig szárnyal, S látlak téged is, ahogyan szárnyalnál.   De a fájó lábad nem akar emelni, Csak karod az, amelyik fel az égbe szárnyal! És a képzeleted, amelyik elragad, Egyre jobban elragad magával.   Amit most nézek, […]

Posted by
Posted in

A versírásról

A versírásról   Hát ez igazán furcsa! Hogy az ember – a hetvenhez íly közel – szinte teljesen új útra lel, melyen akár korábban is járhatott volna, s mely így megkésve is még vezet tán valahova.   Mert hogy verseket írok! Sorra bukkannak fel rímelő sorok, szinte a semmiből jönnek,  születnek, és amíg írok:  bizony […]