Jaj! Te szép, szerelmetes Veca! Hulló erdőm, betakarna ma. Hasadon nyomnálak, Másoktól óvnálak. Erdődbe járnék, mint harcosa… Jaj! Nap már, hágva-égve, végre, Hulló bánattal, mi is végre… Fennkölt lenne hágás, Nem volna kifogás. Lámpanyél heve, heves végre. Jaj! Napnak lehet… nekem Veca? Hulló erőm… ez felturbózza. Hevítené vérünk, Jó kutadba férünk… Kacér húsod, finoman nyalva! […]
Mikor megszülettem azon a meleg nyári napon, apám erős kezével felemelt és óvatosan szívéhez ölelt. Meleg barna szemeivel rám mosolygott, szerető könnyeivel órákon át csak simogatott. Anyám később mondta, hogy sosem hitte volna, hogy a mindig komor és mogorva apám, olyanná lesz, mint az olvadt vaj, ha első szülöttjét a karjában tartja. Az idő […]
Edit Szabó : Buddha szobra . Magas szobra égbe nyúlik a hatalmas felleg bújik, parancsoló tekintélye tudatoknak istensége. . Világossága a Tied, tudatodban is felébred, szelídsége gondolatban visszavetül önmagadban. . Óriási két kezével utánad nyúl védelmével, szerencsés és áldott keze megvédi az életedet. . Nemzeteknek istensége, ám senkinek nem Istene, bölcsességét néked adja, az elmédet […]
Avagy valóság-álom… Ölelésed… éhem Bernadett. Vágyam, facsard ki leheletet. Menjünk el moziba, Meg… szénapadlásra. Széna nem szúr… kicsit tégedet… Tán’ elfelejtetted a nevem, Miért szólítasz épp így engem? Inkább mennyünk bálba, Utána az ágyba. (Mi lesz ebből, komolyan vegyem?) * Ez istálló, télen jó meleg, Sarokban szalma-köteg hetyeg. Meleg! Beleülnénk És elbeszélgetnénk! Lelkünkbe nyomódna ez-bélyeg. […]
A vágyak édes sodrásában, a szerelem legelöl támad. Kielégíti az álmokat, borzolja a látomásokat. Lágyan szíveket simogatva, lelkeket kitárulkoztatja. Magyarázhatatlanul tódul, néha birtoklással párosul. Az érzés értelmet nem keres, csupán csalogató és heves. Eleve nem könyörög lengén, folyton tehet ésszerűtlenné. Nem hullik le, mint a falevél, örökzölden már örökkön él. Összeköthet egy […]
Láttam már pár mesés helyet a világban. A mi országunknál szebbet nem találtam. Volt köztük virágba borult kókuszpálma. Nem szebb, mint a mi akácunk virágzata. Megcsodáltam a végtelen sivatagot. Mi az a mi Hortobágyunk síkságához? Pompás kastélyok, várak csak jelenhetnek. Országházunkhoz hasonlók se lehetnek. Magyarország az én földem, itt születtem. A […]
Az alkonyat épp a mezőn talált. A nap tarka réten akkor mászkált. Horizontról húrjaival fedve, vörössé változtatta az eget. Szétszórta égető sugarait, mesés vágyakat indította itt. Összefolyva piros és a sárga, narancs ízét meghozta a szájba. A fuvallattal illatok útja keletkezett, mint egy légi túra. Mámorító a látása fénynek, szédül bele az emberi […]
A virgonc csábítás nem csillapszik, a vágy, folyamatosan éhezik. Káprázatos képek váltják egymást, a képzelet tárházát táplálják. Árny-fény villanások váltakoznak, gondolatok tovább bonyolódnak. Amelyek most nem valósulnak meg, máris bakancslistára kerülnek. Böngészése megeshet naponta, hogy porrá nem váljon a darabja. Lehet emellett szaporítgatni, hőn esdekelni, feltámasztani. Majd megjön a várva várt pillanat, mikor a listáról […]
Rózsa Iván: Lábnyomod vezet (Haiku-változatok ) Lábnyomod vezet A Végtelenhez engem, Útnak indulok… Lábnyomod vezet; Kitaposott ösvény hát Az, amin járok… Lábnyomod vezet, Lebuktál hát te rosszcsont, Kis csirkefogó! Lábnyomod vezet, Te még tolvajnak is rossz, Kis ügyefogyott! Lábnyomod vezet; Elindulok, az úton Te fogod kezem. Lábnyomod vezet; De hová? Semmibe vagy Végtelenségbe? Lábnyomod vezet, […]
Mi a legszebb? Mi lehet a legszebb ezen a Világon? Sorra veszek mindent, s tudom, kitalálom. Szépek, a tavaszi rügyet bontó erdők, Szépek az ég kékjén, barangoló felhők. Szépek a csillagok, forró nyári este, A rohanó folyók, morajló zúgása, A búzatáblák sárguló termése. A zöldellő rétek tarka virágzása, Madarak csicsergése, galamb búgása. A csend, […]
