(Földanya hava) Az ősz előszobája lassan megtelik vendégekkel: gyümölcsözön, dió, mogyoró kopogtat bőséggel. Almaillat lengi be a nyárból az őszbe csavarodó Természet tarkára színeződő göndör fürtjeit. Az erdő hatalmas agancsosai, a szarvasok csodálatos előadásukkal adják hírül ki most az erdő ura. Októberben folytatás…
A nyaram, látom, már lejáróban, A Nap is végsőn, leáldozóban… Lejárt a hőségem ideje, életem, már csak langyosan meleg, Volt nekem szép tavaszom is, de ma már csak csepegve van a meleg. De lám-lám, a társam még megvan, őbenne bízhatok, ő nem hagyott el, Hű barátom, a magány, ócska, bicegő múltamat így siratom el. Persze […]
Duna-parti horgász, Tisza-parti horgász, utóbbi években Mályi-tavi horgász, ha kitavaszodott, máris elindultál, a Mályi-tóra tél-beköszöntig fáradhatatlanul mindig visszajártál. Míg nem ismertelek, soha nem horgásztam. Még a Mályi-tó partján se’ jártam. A halak közül csak a pisztrángot ismertem, Itt is ficánkolnak a Garadna-patakban. Teveled azonban én is „horgászkodtam”. S míg te törpe harcsát, én […]
Úgy gondolom, hogy semmi nincsen fontosabb, mint a kommunikáció! Ha van valakid, akivel együtt élsz, sokat-sokat beszélgessetek! Mindegy, felnőtt-e ő, avagy gyerek, beszélgetni el ne felejtsetek! Ne béküljetek sohasem a csönddel! Nagyon rossz, hogy nincs már, akivel közvetlenül beszélgetni tudnék. Nincs már sem első, sem második Sándor. Nagyon nehéz együtt élni a csönddel, s […]
Edit Szabó : Szent Mihály szekerén . Szent Mihály napjára szökött be az ősz, elvarázsolva a nyári Teremtőt, lila szép virágok még díszítenek, minden tökféle sárgára beérett. . Köszöntjük Őszapót pompázatával, örömünk káprázik föld harmatával, felcsillannak sárgán kerek termések, ember-állatnak télre eleség lesz. . Mihály-napi vásár teli szekérrel, megindul a lány a fiatal legénnyel, megmutatja […]
Képzeletem… Csak egyedül voltam, jól elvoltam a kertben, Az éjszaka körülölelt a sötétségben… A fénytelensége, benne volt a lelkemben. Most, este lefeküdtem fűágyamban, a csillagos eget bámultam, És eszembe ötlött egy gondolat: ez a plafon? Csak néztem, ámultam! Ahogy besötétedik, a csönd is elhallgat… miért? Erre gondoltam… Az ég, kékjében tükörként keresem a saját arcom, […]
Azt hiszem, az életem nagyot tévedett, ló elé fogta a kocsit… Mikor meg lóra ültem, az a fejével hátul ment előre, kicsit… A vonatom tévedve, a cél felé haladt, de az ellen vágányon… Én mindenbe belementem, de hogy pap legyek… Jobb volt, disznóvágáson… Aztán meg szántottunk volna, ha lett volna… a lóval, De nem volt, […]
Vers édesanyánk emlékére Szívemhez szorítva vittelek, Botladozó léptekkel vittelek, Szememben könnyekkel vittelek, Szívemhez szorítva vittelek. Ringatva, ölelve vittelek, Ahogy régen-régen Te is vittél. Magamhoz szorítva vittelek, Ringatva, ölelve vittelek. A karjaimban tartva vittelek, S Te, urnában pár maroknyi por, Érezted-e az ölelésemet? A karjaimban tartva vittelek, Szívemhez szorítva, úgy vittelek. Hogy még […]
Látom barna szemeidet, Szemöldököd furcsa ívét, Gyér hajadat, kerek állad, Arcod minden gidrét-gödrét. Nézek hosszan a szemedbe, Csapzott fürtjeid simítom, Fejem a válladon nyugszik, S hangodat is – megint hallom! Eszem tudja: nem vagy itt már, Hajad nem simogathatom, Fürtjeid fésűm nem éri, Válladon sem nyugodhatom. (Vers 2005 nyarából)
Várt rád, vár rád Várt Rád a tavaszi erdő, A tetszhalálából ébredő, Várta, hogy útjait járjad, Forrásai vizét igyad, Illatát tüdődbe szívjad. Várt Téged, várt, várt csak egyre. Várt aztán a nyári erdő, A halállal nem törődő, Madárdalát, hogy hallgassad, Ezer színét megcsodáljad. Túraösvényeit járjad. Várt Téged, várt, várt csak egyre. Várt aztán […]
