Posted by
Posted in

Szeptember…(Képes naptár 9.)

(Földanya hava) Az ősz előszobája lassan megtelik vendégekkel: gyümölcsözön, dió, mogyoró kopogtat bőséggel. Almaillat lengi be a nyárból az őszbe csavarodó Természet tarkára színeződő göndör fürtjeit. Az erdő hatalmas agancsosai, a szarvasok csodálatos előadásukkal adják hírül ki most az erdő ura. Októberben folytatás…

Posted by
Posted in

Lejáróban van…

A nyaram, látom, már lejáróban, A Nap is végsőn, leáldozóban… Lejárt a hőségem ideje, életem, már csak langyosan meleg, Volt nekem szép tavaszom is, de ma már csak csepegve van a meleg. De lám-lám, a társam még megvan, őbenne bízhatok, ő nem hagyott el, Hű barátom, a magány, ócska, bicegő múltamat így siratom el. Persze […]

Posted by
Posted in

Horgász-társad búcsúzik

Duna-parti horgász, Tisza-parti horgász, utóbbi években Mályi-tavi horgász, ha kitavaszodott, máris elindultál, a Mályi-tóra tél-beköszöntig fáradhatatlanul mindig visszajártál.   Míg nem ismertelek, soha nem horgásztam. Még a Mályi-tó partján se’ jártam. A halak közül csak a pisztrángot ismertem, Itt is ficánkolnak a Garadna-patakban. Teveled azonban én is „horgászkodtam”.   S míg te törpe harcsát, én […]

Posted by
Posted in

Vers a kommunikációról

Úgy gondolom, hogy semmi nincsen fontosabb, mint a  kommunikáció! Ha van valakid, akivel együtt élsz, sokat-sokat beszélgessetek! Mindegy, felnőtt-e ő, avagy gyerek, beszélgetni el ne felejtsetek! Ne béküljetek sohasem a csönddel!   Nagyon rossz, hogy nincs már, akivel közvetlenül beszélgetni tudnék. Nincs már sem első, sem második Sándor. Nagyon nehéz együtt élni a csönddel, s […]

Posted by
Posted in

Szent Mihály szekerén

Edit Szabó : Szent Mihály szekerén . Szent Mihály napjára szökött be az ősz, elvarázsolva a nyári Teremtőt, lila szép virágok még díszítenek, minden tökféle sárgára beérett. . Köszöntjük Őszapót pompázatával, örömünk káprázik föld harmatával, felcsillannak sárgán kerek termések, ember-állatnak télre eleség lesz. . Mihály-napi vásár teli szekérrel, megindul a lány a fiatal legénnyel, megmutatja […]

Posted by
Posted in

Lassan betakart a sötétség… 1/3.

Képzeletem… Csak egyedül voltam, jól elvoltam a kertben, Az éjszaka körülölelt a sötétségben… A fénytelensége, benne volt a lelkemben. Most, este lefeküdtem fűágyamban, a csillagos eget bámultam, És eszembe ötlött egy gondolat: ez a plafon? Csak néztem, ámultam! Ahogy besötétedik, a csönd is elhallgat… miért? Erre gondoltam… Az ég, kékjében tükörként keresem a saját arcom, […]

Posted by
Posted in

Hmm… életem…

Azt hiszem, az életem nagyot tévedett, ló elé fogta a kocsit… Mikor meg lóra ültem, az a fejével hátul ment előre, kicsit… A vonatom tévedve, a cél felé haladt, de az ellen vágányon… Én mindenbe belementem, de hogy pap legyek… Jobb volt, disznóvágáson… Aztán meg szántottunk volna, ha lett volna… a lóval, De nem volt, […]

Posted by
Posted in

Vers édesanyánk emlékére

Vers édesanyánk emlékére Szívemhez szorítva vittelek, Botladozó léptekkel vittelek, Szememben könnyekkel vittelek, Szívemhez szorítva vittelek.   Ringatva, ölelve vittelek, Ahogy régen-régen Te is vittél. Magamhoz szorítva vittelek, Ringatva, ölelve vittelek.   A karjaimban tartva vittelek, S Te, urnában pár maroknyi por, Érezted-e az ölelésemet? A karjaimban tartva vittelek,   Szívemhez szorítva, úgy vittelek. Hogy még […]

Posted by
Posted in

Újra látlak…

Látom barna szemeidet, Szemöldököd furcsa ívét, Gyér hajadat, kerek állad, Arcod minden gidrét-gödrét.   Nézek hosszan a szemedbe, Csapzott fürtjeid simítom, Fejem a válladon nyugszik, S hangodat is – megint hallom!   Eszem tudja: nem vagy itt már, Hajad nem simogathatom, Fürtjeid fésűm nem éri, Válladon sem nyugodhatom.   (Vers 2005 nyarából)

Posted by
Posted in

Várt rád, vár rád

Várt rád, vár rád Várt Rád a tavaszi erdő, A tetszhalálából ébredő, Várta, hogy útjait járjad, Forrásai vizét igyad, Illatát tüdődbe szívjad. Várt Téged, várt, várt csak egyre.   Várt aztán a nyári erdő, A halállal nem törődő, Madárdalát, hogy hallgassad, Ezer színét megcsodáljad. Túraösvényeit járjad. Várt Téged, várt, várt csak egyre.   Várt aztán […]