Rózsa Iván: Szelíd rózsa Rózsa a nevem, Ne félj a tüskéimtől! Szelíd a lelkem. 2017. január 24. Rózsa Iván: Mutáció A rózsa ott nyílt… Csupaszon, tüskétlenül… És sorsára várt… 2017. január 24. Rózsa Iván: A kis herceg Szőke, kis herceg Magányosan kóborolt, Nem várt rá rózsa… Nincsen már rózsa… De van helyette róka! Váltott a […]

Langyos szellő ringatja a kikeletet, rózsaszínnel ruházza a természetet. Virág és hölgy árasztja a bűvöletet, mint, aki az idill szigetére termett.   Harmónia járja át az alvó lelket, a helyre örök nyugalom telepedett. Az egység hatása hűen gyönyörködtet, csendesség van, béke, az öröm a töltet.   Félelemnek, bánatnak mond köszönetet, hogy helyébe a gyönyör születhetett. […]

Homályos az üvegfal karanténban, a könnyek áztatják mindkét oldalát, A cseppek gyöngyökké válnak árnyékban, drágakőként éhezik egymás szavát.   Rég érezték ölelve a másikat, koldulni járogat csak a láthatás. Éterből kunyerálják a hangokat, kisded, éltes szülő eped egyaránt,   -Hiányzol kincsem, életem értelme, úgy vágyom közelebb kerülni hozzád. Csókjaimat szórnám kedves képedre, a boldogságom egekig […]

Május lesz, újra virágzik az orgona, a patak búsan halad, halkan csobogva. Az iskolából nem hallik a régi dal, nem ballag most a diák az álmaival.   Koronát kapott az évzáró ünnepség, maradt helyette a szomorú szürkeség. Nem úszik virágözönben öreg diák, a padsorok közt némák a melódiák.   Búcsú nem volt, még nem tudhatta […]

Beborult esős idő volt akkor odakint, anyám egy nagy fazékban főzött és én csak szüntelen bámultam őt. Festett fekete hajában többször eljárt a gondolatom, szegény, már lehetne akár ősz is. És láttam ahogy unalmasan csinálja az egészet, mégis annyira mesterinek és precíznek tűnt nekem. Akartam volna mondani valamit, érdekeset, szépet. De rájöttem hogy most a […]

Kacskaringós utakon, vakon járt vizeken Elcsábított a rég nem hitt szerelem. Hideg volt és selymes, a legjobb üveges Heineken. Megjártam, és voltam a legszebb helyeken. Más nem is lehetett volna a szerepem. De elkísért a végtelen szeretet. Sokszor így szerettem az életem. És vidám voltam minden percben. Mint nyíló virág a tavaszi kertben.

Én több vagyok mint az Isten, mert én megtudok halni, vele ellentétben. Létrehozott a saját képére minket, és ismeri tudja elvileg, minden léptünket. Nem kívánok neki semmi rosszat vagy halálkínt, ha van, majd szánakozom, ha nincs hát nincs. Bezárult a kapu amin beléptem az éjjel, magamra hagyatva érzem magam, hiába hiszek magában a hitben. Nem […]

  Bakony   Nekem nem Párizs a barnán átölelő zsongító csoda…

Pályaudvar     Két állomás közt vesztegel magányosan a lehetőség