A folyópartján állva panaszkodik az est A folyópartján állva panaszkodik az est Míg égen a csillag, addig ő a földön rest. A hegyek mögött, távolabb, pihen a világ, Simulnak és illatoznak lila orgonák. Fénytelen tükrök előtt, dísztelen szobákban, Tartózkodó a rend a hűvös félhomályban, A gordonka hangja végleg megcsendesedett, Nincs hangverseny, mitől lenne elégedett? […]
A holnapom neszébe hegedűvel jössz, Éjszaka, csendembe lágyan beköszönsz Óhajoddal a nadrágomat vasalod, Sóhajoddal a bajomat takarod Vétkeiddel könnyen megbékülök, Lépteiddel én is érzékülök Nézésedben folyton csak mosdok Törvényeid közt a szabadság vagyok Nincs is törvényem csak örvényem Neked szánt gyönyörű őrleményem, Az én mozdulásom a tiéd is Meggyógyítja még a szomorú halált is A […]
Egyszer itt hagyom én is e földi világot, nem ültetek már fát és nem locsolok virágot. Nem adok szeretetet az embereknek, nem hagyok utánam teret az emlékemnek. Nem alkottam maradandót soha, mégsem érzem, hogy a sors velem mostoha. Meghajlított életem az ívét már lejárta, elkoptatott cipőm az utcákat bejárta. Eljutok oda ahol a szférák zenélnek, […]
A hősi mítoszokba csomagolt senkiháziak mohó önkénye – büntetlenség tudattal – a korlátlan rablás, az elfajult erkölcs útjain részegülve “az ember úgy elaljasult” (Az utolsó sor, részlet Radnóti Miklós Töredék című verséből)
Facsemetét ültettem Hej, regö rejtem A jövőt megmentettem Rege, rege rejtem Legalábbis azt hittem Hej, regö rejtem Tartsatok meg hitemben Rege, rege rejtem Facsemete megered Hej, regö rejtem Ereszti a gyökeret Rege, rege rejtem Tavaszra majd hoz rügyet Hej, regö rejtem Virágot is eleget Rege, rege rejtem Minden ágán levelet Hej, regö rejtem Zöldbe szökő […]
Belesüppedek végül a mindennapok elvárt világába. Fuldoklom. Az idő ellopja álmaim. Fanyar grimasz, fagyott mosoly s maskarás világom tagadom. Seb sajog, fáj a múlt, várok. Emlékek, futó csodák boldog óráiban elveszett látomás – illúzió, hisz meg sem találtam. Plátói szerelmem – utópia Beteljesületlen, csodára váró álmaim hazudtak. Kínkeserv a vágy, Cupido tréfát űz velem. Délibáb […]
Ez az élet, ez lett belőlem merengek én felelőtlen itt a fészbukon elkurvult lájkok, elbutult világ, értéket vesztett bájos maskarák között. Volt barátom valaha, nem volt rajta maskara. Elfelejtett ölelés virtuálisan becézz! Megosztom a világot nosza, nyomj már egy lájkot! Hadd lássa hát mindenki elkurvult lájk a trendi! Bár igaz is lehetne barátsága csak szmájliba […]
Tanulmányféleség… (“Shiliuziling” 1,7,3,5 Rímképlet = aaxa – x = végtelen) A Pletyka… betegség maga! Ez egy bűn. A járvány maga! * Hit? Pletyka… bizony elvakít! Mérgező. Be is sötétít! * A Szennyesítés… szempontja! Tévesztő. Vad piszkossága…! * LégyA Csend, ami elhalkítja! Félelem. Logika harca! * Tedd Talonba fecsegésed, Tévedés. Bízni kell! Léted? * Ha, Pletyka… […]
Rózsa Iván: Harminc ezüstért… (Haiku-változatok) Harminc ezüstért Árultak el prófétát… Ma mennyi az ár? Harminc ezüstért Szégyenpír nélkül eladsz Hazát és anyát… Harminc ezüstért Vehetsz új kocsit, házat: De erkölcsöt nem! Harminc ezüstért Árulásra vettek, így Neved örök sár! Harminc ezüstért Ne add magad és agyad! Semennyiért sem! Harminc ezüstért… A Megváltó ennyit ér? Olcsó […]
Az életem, már fáradt neszezése, lassan csöndbe torkollik! A halál útján. csak elnézem, milyen szépen is pitymallik… E táj már nem zenél, nyugalom öleli a fasori fákat, Az életem már kiürülve henyél, így viseli a mákat! Létem elfáradt… Új nap dereng… szép látvány. Nekem jut, csak csönd s magány. Csodás e hajnal, Szép napot ígér… […]
