Édes, drága párom, oly nagyon szeretlek! Reggeltől napestig sokszor emlegetlek, magamnak és másnak, bárkivel beszéljek. Terólad szól most is valamennyi ének.   Elmondhatatlan az, mennyire szeretlek. Reggeltől napestig téged énekellek azon reám virradt a szomorú nap óta, amikor elmentél, mert ütött az óra.   Visszagondolok most közös életünkre, azt hittem, hogy együtt leszünk mindörökre. A […]

Hányszor ültél ott a padon, a buszra várva, amíg jön, megpihenhetsz egy-két sóhajtásra. Képzeletemben most is ott ülsz, magadat még alig kifújva.   Látom, ahogy nehezen majd felkelsz a padról újra, s szállsz fel a buszra, bevásárló körutadra indulva, avagy az orvoshoz mégy vagy éppen a patikába.   Te pihegő, fáradt, megfáradt madárka! Milyen nehezen […]

Rózsa Iván: Ami most van… A rablókat követték a még nagyobb haramiák: Úgy cserélnek eszmét, mint mások alsógatyát… Sokszor hittük azt, hogy ez már mindennek az alja: De ami most van, ez tényleg a Sátán birodalma… Budakalász, Lupa-tó, egy „kalózhajón”, 2020. szeptember 2.

Csillogó szemek, simogató szavak Amikor hosszabb-rövidebb eső után az előbúvó Nap a leveleken megcsillan, mintha a Te csillogó két szemedet látnám újra – megsokszorozódva!   Nagyon szerettem a szemedbe nézni, hisz benne a lelked tükröződött: rengeteg szeretet, jóság, és mellettük nem is kevés szomorúság.   Te is néztél sokszor, az arcomat, a szememet és eközben […]

Talán… Talán a válladon, Igen, talán ott, a válladon, Talán egyedül a Te válladon Tudnám kisírni magamat nagyon, Nagyon, de nagyon.   De ha… De ha még egyszer, Az életben még egyszer a Te válladon, Igen, ha ott tudnám kisírni magamat, Akkor sírni sem volna mért, Mert élnél, akkor élnél!   De te… De te […]

„Tizenöt évünk, mint egy pillanat, Úgy repült el” – szoktad mondani… Az is csak most volt, hogy legelőször Jöttél engem meglátogatni.   Igen, s mikor a lépcsősoron Már minden utas rég lejött, Tűntél te föl akkor a legtetején, S tűnődve nézted, eléd ki jött.   Tűnődő arcod mosolyra derült, Kissé tétova, ám kedves mosolyra, Ahogy […]

Edit Szabó : ” Nívós” találkozó . Ennyi ölelésben régen volt már részem, ropogott a csontom,elfeledtem gondom, nem nagy a társaság,régi ismerősök, mellettük újakat hamar felfedeztem. Csodálatos asztal tele minden jóval, az igényeinket kielégítette, főtt ebéd az üstben,üresen senkinek nem maradt a gyomra. Séta Sástó körül,jöhet a szieszta, vadkacsák simultak tó vizében úszva vidáman hápogtak. […]

Edit Szabó : Csak a tested kell . Előtted áll már a Kaszás, eljött érted, jól gondolod, pakolod mit harácsoltál, nagy bőröndbe a vagyonod ! . Rakásra gyűjtötted pénzed, nem adtál rászorulóknak, pedig lett volna esélyed adni boldogtalanoknak. . Emléked sokáig élne, szeretet pénzen nem vehető, mégis áldás kísérne, mert tested várja temető! . Temetőben […]