Rózsa Iván: Háború és béke (Haiku-füzér) Pacifista vágy: Háború után béke – Jöjjön el végre! Realista tény: Fegyverdörgés poklában Százezrek halnak… Még manapság is… Minden percben új hulla Évezred óta… Megváltásra vár, Nem változott a világ, S benne az ember… Annyi próféta – S naiv balek, áldozat – Próbálkozott már… De mindhiába: Öt Jézus és […]

Bolondos nyári szél A nyári szél oly zaklatott, meglökte épp az ablakot,… beslisszant és kikönyökölt, minden helyet megörökölt. Egy ideig most bent marad, azt mondják neki: nincs harag! tisztelik is mint egy urat – csak vinné már ki a huzat! Megmozgat minden porcikát nyomában táncos porcicák, nem lesz itt semmi hajcihő, szakadt ruha, balettcipő. A […]

Verseimnek menedékházában vigaszt keresve elpihengetek. Éles fájdalmam már tompulóban, leltározom az emlékeimet. Élőbb vagy bennem, mint valaha is. Álom nélkül aludtam hajnalig, semmi képzelgés, kép vagy hang, hamis! De tudtam, értő lelked itt van, itt. Mint annyiszor már, találtál címet könyvemhez, mely csak tervemben fogant. Csupán két szó volt: „Zenélő névjegy” a velem feleszmélő néma […]

Önmagam időutazása 1. Vitorlák Szélcsend-vitorlák rezzenése száll, mozdul merészen vásznak hófehére, árboc-csúcs ujja felmutat az égre, szellőnyi mámor útra invitál. Tágulj, csak tágulj, szép látóhatár! Ráérzünk itt a föld-gömbölyűségre. Kicsik vagyunk, s ha vagyunk is, mi végre? Megtorpanunk a lét kapuinál. Kis boldogságért némán reszketünk, csak távlatokban sejt reményt szívünk, fehér pontocskák, röppenünk felétek! A […]

Hullám habján táncot lejt a vízi sellő, hajlong: a tengermély lényeinek tetsző; ringatja végtelen – fényes pódiumán, libben tündérbája – csillog a víz fodrán; vágytól reszkető Hold bársony csókját lopja, tünemény szépségét a mélybe álmodja! Ilyenek: illanó foszlányú emlékek, harmatszáluk szakadt és majdnem széttépett, de a sejtek hűen megőrzik a rezgést, érzelemvilágunk tükrözi rejtelmét; bárhol […]

Mandula virága – menyasszony mosolya, dúslombú tavasznak elsők közt bimbója; ezüst fény, rezgő Hold, miriád tűzcsillag a vizek tükrében csábosan rád csillan! Hozsánna kikelet – édes fűszerillat, téboly az éjszaka, kéjkábultan pirkad; harmatcseppben fürdik a szép jácint virág, lágy szellő muzsikál – dallama mennyvilág; dübög a föld szíve, a gyönyörtől vérzik, pezsdíti az élők minden […]