Látom, milyen csipásan ébred a hajnal, Ködben nem találkozik napsugarakkal. Nézem, de nem látom még közelről sem az ősz színeit, Nézném, de nem látom a lombok szín kavalkád részeit. Mára már ideérkezik az ősz süvöltve- üvöltő szele, Nincsen olyan vadállat, -hiszem én- minek ez lenne kedvence. Ez a szélvihar elsöpri majd a lustálkodó ködöt, Majd […]
Feszty körképébe belefeszülve festgelegt egy feszülettelen kor feszessége mindenkor, de mai korunk már feszület nélkül is fesztelenebb. Színház. Fejem körül két rétegben gyűlnek szagok s illatok, hajtól felfelé a másodnapos izzadt nyári áporodottság, alább a drága parfümös ápoltság. El nem fojtott tüsszentés remegteti meg a karzatot, ahol ülök, talán ha két sorral mögöttem vágott be […]
Egykor precíz emberek Precíziós lövegekkel Lövegeltek bele Megsüvegelendő Öregek körmeneti Tömegébe. Manapság irgalmatlan Irgalmasrendit Irgalmaskodón Irgalmatlanságáért Mutatni tévén Trendi és rendi. Szemem forgatom. Biztos van változás, De a technika a rossz Helyre ült és elvetemült Kezekben egyszer csak Felénk lendült. S ma precíz emberek Ismét lövegelnek, Csak másképp, De tölténytáruk Ma sem értékek tára, De […]
Sok verssel tartozom…. Álmatlanság, ha gyötör egy rímbe font emlék a gyönyör, most ép holdfényben fürdetem lelkem, gesztenye levelek hullnak – s a csendben ha szemem elé kezem tartom – ezüst fényükben dúdoló sanzon. Még nem érthetem e suttogást, Le kell vetnem mi megszokás Félre tenni most az iszony köpenyét Tépni kell mindenét, […]
(Anaforás, 3 soros zártükrös) Ül a felhők szélén és a lábait lóbálja az eső! Ül, de mi nem haragszunk rá, neki saját dolga az első… Ül a felhők szélén és a lábait lóbálja az eső! * (Haiku csokor) Nézem bámulva, Hogy az eső, hogy esik. Tócsába toccsan. * Fák színesednek, Körötte, minden szürke. Fönt, sötét […]
Irodalmi Rádió Az év pedagógus költője versenyén díjazott lett For sale c. versem olvassátok! For SALE – kiárusítás Hé világ! Itt van egy alig használt élet, lelkemnek rongyai kinek, mennyit ér meg? Lehet, hogy szűk neked, talán kissé feszes, máshol meg- ha kínos- jobb ha félre teszed! Foltozd meg, varrd újra, te magad szabd át, […]
Gurul a labda, repül egy falevél. Mondtam, hogy nincs, ki engem utolér. A nyár melegével cirógatom kezed, Izzadt homlokodból simogatok egy kósza tincset. Hűs sóhajjal érintem fáradt tekinteted, Hagyd, hogy erős karjaimban elröpítselek. Nézd, a pergő levelek, hogy futnak sebesen, Utolsó táncukat lejtik most előttem. Ha kedvem tartja, egy faágat rángatok, […]
Edit Szabó : A természet víztükörben . Folyóparti naplemente, visszatükröződik fénye, ága látszik minden fának, a víz parti csalitosnak. . Lebukó Nap visszaköszön, árnyas fényt ad, mint egy tükör, ég alján a fénye csillan, madárszárnyak sora villan. . Hazatérnek nyugovóra, az éjszaka bujdosója fészküket meg ne találja, életüknek ez a vágya. . Elpihen a folyó […]
Edit Szabó : Átölelem a természetet . Átölelem az életet, hálát adok természetnek, hulló levél nem a könnyem, boldogság az én örömem. . Fénylőn süt rám a Nap fénye, fürdőzöm a szépségébe, sárgás levél hull a fáról, vágyaimat én szolgálom. . Parknak szélén óriás fa, a leány a kezét nyújtja, fel az égi messzeségig, letérdelve […]
Életvízió Az életem, félig árnyékban, félig meg sötétségben tart! Árnyékban is csak azért, hogy mondja, sötéttel is betakart… Az életem, félig árnyékban, félig meg sötétségben tart! Őszbe borult életem… A Nap sem cirógatja lelkem. Sötétség ölel. Árnyékos oldal jutott nekem, Bánatomba belevész lelkem. * Az életem, szélárnyékban tart, hogy viharba lökhessen, Rajtam kacarászva, a kényuramként […]
