Elmegyek, mert nem találom egy ideje sehol sem a helyem. Mióta elhagytam a régi otthonom, csak bolyongok a világban és mindenhol, mindig a szeretetet keresem. Ez, ahol most vagyok, csak egy hideg tégla ház, nem is élet. Mert egyedül vagyok és folyton csak remélek! Elmegyek, mert hiába szőttem színes tarka virágos álmokat. Magamra maradtam, […]
Nem tudom, hová is lett az én vonatom, A sínekem mellett magamat baktatom… Azt látom, hogy a sínekemen, a távolban egy üres vonat jön, És ha, arra felszállhatnék, boldogan el is múlna a lét-közöny? Vonszolom magányosan Sáros sorsom, mocskosan, Ha kapnék még egy esélyt Nem élnék magányosan. * Látom a vasúti pálya szélén, sok a […]
Rózsa Iván: Az egyszerűség (Haiku-változatok) Az egyszerűség És a letisztult elme Kéz a kézben jár. Az egyszerűség Tanít meg arra; semmit Ne bonyolíts túl! Az egyszerűség Nem feltétlen bunkóság! Tiszta látásmód… Az egyszerűség Dolgok tisztán látása: Szemüveg nélkül! Az egyszerűség Több néha, mint bonyolult Magyarázkodás… Budakalász, 2019. július 16.
Rózsa Iván: Nincs itt baj! (Haiku-füzér) Nyugodj meg, szívem! Nincs itt baj, tán semmi sem… Csak így csendesen… Így népiesen… Kimúlunk rövidesen… Halál, siessen? Nincs oka rá, nem? Csak bevár türelmesen, És nem mérgesen… Siralomház lesz, Sirató asszonyokkal, Az egész ország… Az asszonyokat, Lesznek, kik elsirassák? Netán turisták?! Dehogy, szakértők! A sírásók e dolgot, Hisz […]
Rózsa Iván: Ezek a… Ezek a parafadugó-lények mindig a víz felszínén maradnak, nahát! Ezek az átváltozó „művészek” mindig mindent a maguk képére változtatnak át… Ezek az át-ejtőernyős káderek megint csak átejtettek bennünket… Mi lesz, magyarok? Mikor zavarjuk el ezeket a tökmag senkiket?! Budakalász, 2019. július 13.
Sanyarú sorsot szántak itt neked, nehézre tervezték meg legfentebb. Te folyton jó voltál mindenkihez, nem kaptál segítséget semmihez. Gyermekként szülőktől megfosztottak, tőlük gyakorta távol tartottak. Kisiskolásként dolgozni kellett, nehézzé vált a kenyérkereset. Jött a politikai baleset kétszer is három évet elvettek. Kilátástalanul robotolva valamennyi bajon átsodorva. Mi, gyerekek lettünk az életed. Legyőzve […]
Hajdanában még egy kis faluszélén, éltem érdekes gyerekkoromat én. Ott, ahol a házunkból kiszaladva, lehuppantunk a tarka árokpartra. Friss fű illata volt a valóságnak, se hangja, se útja nem járt motornak. Porban trappolva haladtunk az utcán, vagy futkároztunk a zöld puha párnán. Közelünkben legeltek az állatok, felhőlenül kerestük a kalandot. Lehetett a kazlakon […]
Kerékpárral a réten átmegyünk, suhan a tarka táj el mellettünk. Szemünket vonza a piros lepel, mely az út széléről ránk is figyel. Aranyló kalászok keretében, vörös pipacsok élnek szerényen. Papírvékony szirmokba öltözve, emberek szemét gyönyörködtetve. Nem lehet körötte nem megállni, a kerékpárról muszáj leszállni. Sajátos illatból szippantani, a látvánnyal hosszan töltekezni. Gyere […]
Árnyas fák ösvényén szemben halad, egy felnőtt férfi- és egy nőalak. Már majdnem összeérnek, amikor arcukon megjelenik a vigyor. -Hihetetlen, te nem vagy idegen! -Én is úgy hiszem, hogy már ismerlek. Évek teltek el, hogy nem láttalak, ballagás óta minden elmaradt. -Te voltál az én első szerelmem, én ezt soha el nem felejtettem. […]
Egy káprázatos tó szélén, ahol együtt van víz és fény, a kiálló sziklaszirten, álomszép hölgy ül kéjesen. Előtte férfi sóvárog, ki nézésétől is boldog. De ennyi neki nem elég, szép szavakkal elkezdi még. Szemeid érzékiségét emeli a tó kéksége. Minden egyes sugár szála, mosolyod édes varázsa. Elérhetetlen lehetnél, ha érted nem […]
