Rövid vaskos ujjaiban sok esztendő, tenyerén mély barázdákat vájt az idő, Tisztességgel naponta nehéz munkát végzett, holtfáradt lett, mire végre hazaérhet. Gyakran csak este láthattuk mi gyerekek, küzdött a megélhetésünkért eleget. Igaz, ereje nap végével megfogyott, kérges tenyerével mégis simogatott. A szorgalmában meggyötörté lett teste, a munkáját mégis sikernek érezte, mert családjának így […]
A legerősebb összetett érzet, amely az emberben kiváltódhat. A kellem másik egyénhez szólhat, mivel őt helyezzük előtérbe. Nagysága az idővel növekszik, fentebbre emeli az alapot. Megsemmisíti a torz haragot, eleven kötöttségek ölelik. A fázós hidegben felmelegít, a kínzó távolságot csökkenti. A magány silányságát döntheti, kínzó betegségben ápol, segít. Kedvessé teszi a hangulatot, […]
Az élet nyálkás hídján, Léptem neszez a gyenge szélben. Halak figyelnek… Egy langymeleg nyári éjszakán Gondolataim szállni hagyván… * Átérek békességgel, Szemben fátlan rónaság. Megyek. Füvet taposom. Elmém csodás álomképet szül, Mellkasomban a szívem hevül. * Döngő lépteim feszes Vigyázban egymásnak feszülnek! Már szembeértünk. Holdfény cirógatja arcomat, Ajkad érint, szívben karcolat. * Rozoga életünkben A […]
Sors szerint köztünk csak egy lehet, Valós vér, frontális ütközet. Nekem anyám könnyű álmot ígért, De csak üldöznek álmomban… miért? Puhátlan a helyzet: továbbra, Nem nő a remény, csak árnyéka. A helyzet továbbra sem változott, A remény nem veszett, de elfogyott. Vecsés, 2002. május 25.- Kustra Ferenc
Csak elgondolkoztam… Szívem lobogott, Mögöttem lég, porzott, Vágy kicsit okoskodott. Nem, kicsit se mocskoskodott, Senki sem akaratoskodott, Vágy helyén, folyóparton tobzódott. Szerelemben senki nem huzakodott, Sőt, az élet közben békésen mormogott, Közben senki se, semmit nagyon el nem rontott. Így valahogy volt, valamelyest jó életrészlet, De az már hol van, mert, nagyon elkallódott, hová lett? […]
Mily gyanús ez a hajnal, hideg kezével simítsa ajkam. Testem borzolja hideg bájjal Vágyódva nézem a paplanos ágyra. Lefeküdnék véle, de nem teszem, nem jön állom a szememre. Boldog lelkem, ha itt hon vagyok, hisz szeret az én családom. Majd jő az est meleg karjával, magához ölel romantikával. Est paplanja betakargat, míg a munkába […]
Te, drága kicsi Stefánia, Jó lenne már, ittléted tárgya… Vállgödrömbe bújnál, Hason simogatnál. Úgy szeretném érezni, még ma. Park vastag füvében ledűlnénk, Jövőnkről hosszan merenghetnénk. Mesélnénk vágyunkról, Elgondolt ábrándról. Szádat puszilgatnám; élveznénk. Szeretném a végtelenséged, Kéne szerető kedvességed. Idő van, indulnánk, Aztán meg rohannánk… Kicsi Stefi! Imádnám lényed. Vecsés, 2019. augusztus 7. – Kustra Ferenc […]
Belül még valami derengett, mint kísértettől megremegett. Kedves, kedves leszel! Valahogy talán így hangzott el. A távoli múltból tolakszik, édesanyja hangja hallatszik. Kedves, kedves leszel! Így tudsz igazán boldogulni. Nem lehet minden csak a szépség, hatásosabb lesz a kedvesség. Kedves, kedves leszel! Eddig lényegtelennek vélte. Most tehetetlenséget érzett, de akkorra fülébe csengett. […]
Tülekednek emberek mint annyiszor máskor, karácsony jön ezt mondják naponta százszor. Az idő pénz, a pénz meg időt hoz, ezt mérjed te is az álmaidhoz. Zsongnak az üzletekben mint méhkasban a méhek, felajzott aggyal ráduplázva kérnek. Pénzzel akarják megvenni mit lehetetlen, bizonygatják azt, hogy ez az ami verhetetlen. Köpönyeget kellene cserélni már, ily gondolatokkal tele […]
Hatvanhét éve már, mozdultam, Hosszú utamra elindultam. Jól ordítottam, megkaptam a saját tempót. Mindig igyekszem kihozni belülről a jót. * Tudatlanok oly’ Bőszen támadják, jókat! Harcom, egyedül. * Igyekeztem, megterveztem a jövőmet, De nem kaptam, csak kézlefogó őröket. Nem volt elég őr, így kaptam kritikát is, Nekem így minden lett, antiszociális. * Gátoltak, mások, Mert […]
