Posted by
Posted in

Titkolózva

Váratlan, kínzó bánat érte lelkedet, nem tudod, a silány léted hogyan leplezd. Olyan időpontban érkezett pontosan, mikor egyébként is görcs járt a torkodban.   Szomorúságod álarc mögé rejtetted, várakozol, hogy lehet-e még reményed. Könnyed elárulja bús érzéseidet, talán az igazi hited még segíthet.   Óh, te piros rózsás mosoly, hova szálltál? A boldogtalan hölgy arcán […]

Posted by
Posted in

Télapóra hóember

Egy várakozó gyerek siráma… Ha lenne hó Télapóra, Abban kutya is ugrálna, Én meg csak nézném bámulva… Mindannyian várjuk a kristályszemcséket, Hogy azokból földön… paplan szerűséget. Úgy néz ki, hogy idén nem is lesz, Kérdés meg adott, akkor mi lesz? Télapó görkorcsolyában lesz? Nagy, fehér szakáll, meg a piros ruha, Ez lesz mind a mulatságunk […]

Posted by
Posted in

Csak egy szürke kavics

Csak egy szürke kavics   Nézem őket tágra nyílt szemmel, vádlón. Mozdulatlan állnak, rendíthetetlenül ezernyi formájukkal, színesen, bájolón, s én irigylem őket mélyen, legbelül. Hogy tündöklik az a sárga! A pirosnál nem volt szebb soha talán! Akár csak egy ifjú szerelmes lány a nászéjszakán. A türkiz színében az ég kékje tündököl, mikor a nap lenyugodni […]

Posted by
Posted in

Télapó hátizsákkal

Télapóka! Hegyről lefelé, Aztán lapos völgyben befelé Gyere, ott a mi utcánk. Úgy várunk, ez a dumánk. (Bokorrímes) Gyakoroltuk jóságot Meg rólad az ábrándot, Gyere, hozd ajándékot! Szót is fogadtunk, Jó is tanultunk, Megettük a spenótot, Gyere, gyere most legott! (3 soros-zárttükrös) Ablakba már kitettük a kis cipőt meg a hócsizmát, Nehogy megcsússz, nem kell […]

Posted by
Posted in

Rózsa Iván: Az nem lehet…

Rózsa Iván: Az nem lehet… Tán teli tankkal állnak már készenlétben luxus repülőgépek, helikopterek; Hogy a rabolt vagyonnal leléphessenek ezek a felfújt hólyag gazemberek; Hogy tőlünk messze vigyék ezen hazug csalókat, népirtókat, kétszínű álszenteket: Ál-hazafiakat, hamis szabadságharcosokat, kettős életű ál-nemzetieket; Tolvaj demagógokat, köpönyegfordító, gyomorforgató szégyenteleket; A csak gyűlöletet, káoszt kreálni tudókat, a zavarosban halászó „üzletembereket”; […]

Posted by
Posted in

Metafora-sorozat

Ha az Élet utazás, mi útitársak voltunk. Ha az Élet nagy kaland: együtt kalandoztunk. Ha az Élet komoly játék, mi komolyan játszottunk. Ha az Élet álom: együtt álmodoztunk.   Ha az Élet egy könyv, hát belemerültünk, szép részeket belőle egymásnak idéztünk. Ha az Élet boldogság, boldogok is voltunk, lehet, nem tartott sokáig, egy kicsi azért […]

Posted by
Posted in

Ősz végén

Tél előn… Sparherd előtt, régi karosszékben ücsörögtem… Tél előn, jólesett, melegedtem. A nyár már jó régen eltávozott, De jövőre ellep járdát, rolót. (tanka) Szemerkél a hó… Szél fú, földre hull – fagyos – Zizegő levél. Röpke emlék – rég volt nyár – Dalod, szerelmi zsoltár. ** Az ősz közben eltemette a nagy holt levél, tömeget, […]

Posted by
Posted in

Csendességem

Krisztust váró koszorúm, asztalközép dísze, sötétségben győzni fog, csendességem fénye. Hitem soha nem inog, remény fénye lángol, szívemben öröm dobog, advent, napot számol. Asztalunkon koszorú, úrjövetet várja, körülöttünk a világ, gonosz táncát járja. Csendesedj el most velem, szeretetünk árja, a négy gyertya fényében, otthonunkat áldja. Lángokban áll a hited? Reménységed árva? Öröm, tükör szememben, tekinteted […]

Posted by
Posted in

Ülök a vízpartomon

(3 soros-zárttükrös) Ülök a vízpartomon, mint vízipók, a jövő mi lesz, arra várok, Ki tudhatja kiszárad-e a vizem, de jóra, nem nagy kalkulálok… Ülök a vízpartomon, mint vízipók, a jövő mi lesz, arra várok. (Kínai versforma: “Yijiangnan” szótagszám: 3, 5, 7, 7, 5, rímképlet = xaxaa) Szendereg Bennem egy gyötrő, S most feltörő gondolat. Lesz-e […]

Posted by
Posted in

Élt három évet

Élt három évet, Két hónapot és Tizenhárom napot.   Ketten temetjük: Sohavolt vizekbe, Hamvakat szórunk.   Virágokat dobunk, Jókat és rosszakat. Ezek fettünk úsznak.   Alámerültünk mi is. Gyűlölet és harag Örvénylik itt lenn.   Sírás és oxigénhiány Egyaránt folytogat, Szerelmet földelünk.   Nincs aki visszahozza Nincs aki összerakja Nincs más, ki elsirassa. S. F. […]