Mandula virága – menyasszony mosolya, dúslombú tavasznak elsők közt bimbója; ezüst fény, rezgő Hold, miriád tűzcsillag a vizek tükrében csábosan rád csillan! Hozsánna kikelet – édes fűszerillat, téboly az éjszaka, kéjkábultan pirkad; harmatcseppben fürdik a szép jácint virág, lágy szellő muzsikál – dallama mennyvilág; dübög a föld szíve, a gyönyörtől vérzik, pezsdíti az élők minden […]
Tavasz, te ravasz, bohó szerető, késve érkeztél a körtáncra, akárcsak egy henye úri delnő, lassan mozdultál a románcra! Lásd: feszeng már ágban a rügy, bimbó, hosszabb a nap – rövidül az éj, játszik a zefír – fütyüli rigó; cirógass meleg – jöjj drága fény! Ölelj életet – mi vágyja – mindbe, csorgó patakba nézzen a […]
Áprilisi tréfa voltál, tengert vittél, cseppet hoztál; a virágméz csók ízére folyt kikerics méreg vére! Napsugárban fürdött lelkem, szavad hangját, ízét leltem; kikelet volt, legszebb tavasz, kedély csordult, a bú szakadt! Lebegett a vadrózsaág az április hajfonatán; lágy szellő bújt fűzfa bojtján, gyönyör zengett rigó torkán! Tolvaj jöttél – ki nyájasan, megnyerően, bűbájosan; lopja a […]
Rózsa Iván: Élet? Születés, halál: Egyszer minden utolér… Amúgy éldegélsz… Budakalász, 2019. július 30.
Te csak hívj! Te csak hívj, ha szomorú vagy, és nevetés ajkadra fagy, ha többé élni sincs kedved, szíved fájdalomtól szenved. Változást nem ígérhetek, de mindig melletted leszek, hóviharban, szélben, fagyban, a simogató tavaszban. Régi érzés már elhamvadt, barátként mégis maradtam, ha a betegség ágyba dönt, hívj, ha a fájdalom elönt. Gyógyulást […]
Mikor már téged hívnak távoli fények, és kóborolsz sugárzó csillagtájakon, szívdobbanás, mint meteorütközések, szerterepülnek izzó villámszárnyakon. Míg hologramod fénylőn ível az égre, a perc töredékéig még életre kel, visszahullva, átváltozva égszínkékre, szellemfénye egyesül a végtelennel. A fény örök ölelésében lebegve, a ragyogó világosság magába zár, leszel az égen átsuhanó fénykéve, mely a holdsugár hátán néha […]
Rózsa Iván: Édes Földanyánk (Haiku-változatok) Édes Földanyánk: Meddig tűrsz még hátadon Ember-állatot? Édes Földanyánk, Naponta sebez Téged Az emberi faj… Édes Földanyánk: Lassan már az Isten is Műanyagot gyárt… Édes Földanyánk, Gyógyítsd meg magad! Rajtad Úgysem segít más… Édes Földanyánk: Lökd ki magadból a sok Emberi szennyet! Édes Földanyánk, Az ember talán tanul Az állatoktól… […]
Én téged a gyöngédség sötét palástja alatt ölellek, De a viszont ölelésedet nem váltja ki, hogy szeretlek… Pedig én szeretetből, Tőled, minden percet jól megélek! Ölellek, mert szeretlek, Minden Tőled kapott perc öröm. Miért nem ölelsz? * Nem is veszem észre, hogy volna szeretet az ölelésedben, És már tudom, hogy te nem vagy az, ki […]
Edit Szabó : Séta az erdőben Az erdőnek fái között a tavasz épp beköszöntött, fasorok oly szépen állnak, a napfénynek utat adnak. . Könnyű séta végig benne, kijutunk a szép mezőre, lábak alatt nyílik virág, kikelet hozza el szirmát. . Sárga színben pompázik ő, léptek nyomán újra kinő, a napsugár fénye vakít, sétáló lány védekezik. […]
Edit Szabó : Füttyös fiú Vállán a bot, rajta szákja, miben elemózsiája, útjára magával hordja, legyen harapnivalója ! Piros arca felett kalap, megül fején,oly hallgatag, csendül a füttyszó messzire, útnak indult, a szél vitte. Vékony lábán nagy a bakancs, lépegetve még cuppanhat, előre dől, viszi hasa, dallama szól, püffed arca. Neki indult a világnak, senki […]
