Edit Szabó : Fájdalmas tájkép . Narancs sárga égalja napfényét már takarja, lebukott a föld alá, világítja csak alját. . Kék égen a felhő száll, sivár tájon szellő jár, zöld füvek porosodnak, fák bánatot okoznak. . Múlandóság megjelent, kopár fa kis szigeten törzse régen kidőlt már, ágain az idő jár. . Vasfoga mind megeszi, életét […]
Köröttem zúgva és pörögve, nyüzsög, tolakszik mindenki. Plakát letépők, konyhai segédek, meg a többi senki… (Haiku) Zsibong a tömeg, Kavarog a hangulat, Az est átölel. (Apeva) Nap Álmos, Menni kész, A csend dúdol Egy bódító dalt. ** (Bokorrímes) Este az alkony, hazudós… valótlan meséket mesél, Majd reggel a napébresztő hajnalban zizzen a levél… Nap kicsomagolja […]
Edit Szabó : Búcsúzás a tengertől . Tengerparti pálmafák derekukat ringatják, esti szellő simogat, virágok illatoznak. . Ég tetején telihold, még fehéren is csillog, háborognak hullámok, teljesednek az álmok. . Tengervize halványkék, a partjára magány tér, lágyan érint homokot, már az éjek boldogok. . Elpihennek csendesen, visszavonul kecsesen, utat mutat az éjnek, tengerpartról letérhet. . […]
Hétköznapi pszichológia… Mint öreg zarándoknak, szinte sugárutak vannak előttem Fejem fölött meg, gondok vannak lebegőben, hogy merre menjek. A sok út sem jó, mert választani kell, pechben lelepleződtem Majd Megélni kell az életet, de én mindig a pechesre teszek. Biztos, hogy ez már peches a végéig, ami még van előttem. Vecsés, 2017. november 15. – […]
Filozófáció… Optimista vagy pesszimista? Pesszimista vagy optimista? Optimistán legyek pesszimista Vagy tán’ pesszimistán optimista? Mind a kettő az élet része, Elhagyni lehetne? Mi végre? A kérdés az előre adott, Ki az, ki már szelet kifogott? Ki az, aki már szelet fogott? Van-e, ki már szelet megfogott? A filozófiát már oly’ régen kitalálták, És a logikát […]
Mint a kövek közé olvadt kobra, Csendben lapult meg szűkös búvóhelyén, Így duzzadt egyre csak nagyobbra, Az előtörni vágyó, áldott fény. Végre megláttam pókháló csapdáim, Magam szőttem őket borús napokon. Megsimítottam kopasz fáim. Tán még nem késő rügyet fakasztanom! Hisz a remény az ágak közt itt zöldell, Friss vér csörgedez ébredő árammal, Látom már […]
Egy Álló, Eltelt hét. Átkozott lét: Monotónia. *** Szombat van? Megint? Szemem csodálkozva kitekint. Ki az ablakon, Ugyanarra a képre, Az udvar immáron zöldellő, Virágba borult színére. Hová tűnt el újra egy hét? Egybefolyt hétköznapi lét Visszaköszön rám, Bóbiskolva sóhajt Egy újabb nap. Szinte egyforma mind. Megint. Pedig odakint A tavasz repdes, Elemi erejét ontja […]
Nyugalmas a Balaton partja, alszik a nádas is, Gólyák állnak fél lábon, miért nem- zörren a haraszt? Melegben a csendes pihenő antiszociális? Gólyák meg éheznek, nincs nekik picikényi malaszt! * Kínai versforma; Tizenhat szótag “Shiliuziling” 1, 7, 3, 5 Rímképlet = aaxa Tó. Cirógató, csábító. Cakóknak Hallal kábító. ** A csomómentes káka nagyra nőtt, melegben […]
Edit Szabó : Napsugara kellesz nekem Napsugara korán ébred, hajnaltájban véle kélek, friss levegőt a lakásba, kitárom az ablakszárnyat, indulok a napvilágnak, hatalmas nagy tópartjára, barnás bőröm leengedem, langyos szellő szeret engem ! Bőcs,2020.08.12.
Rózsa Iván: Sár és/vagy remény (Harminc haiku) A közös élet Már nem remény, hanem tény: Hisz veled élek! Sárba tiporva Sem szűnik meg a remény: Igaz, a sár sem… Nyakig a sárban, Mint disznók dagonyáznak: Övék a jövő?! Nyakig a sárban, Remélve a szebb jövőt: Már a szánkig ér… Reménykedhetünk, Hisz az alagút végén Látjuk […]
