Posted by
Posted in

A látogató

Olyan boldog voltál azon a csillagon, S mégis elindultál egy égi hajnalon. Vonzott a kék bolygó, fénye hívogatott, A két kiválasztott mosolya ringatott.     Csak tizenkilenc évig maradhattál, Ennyi volt, s nem több, mit magadból adtál. Dallamok, képek, kedves mozdulatok, Két szívben emlékbe zárulva dobog.     Esti égbolton csillag idegenek, Sorban, mint lampionok […]

Posted by
Posted in

A koszorú 3,5 mm-es ága

A koszorú 3,5 mm keskeny ága (Egy koronaér újra nyitása)   Fáj a szív, Mit hoz a Holnap?   Leülök, Lopva a percet.   Nyugalmat Tettető szerep.   Másokról Olvasom bajom.   Robogok. Nem irányítok.   Csak várok Futnak a percek   Órákká Felhíznak lassan.   És íme: Látom verdesőm.   Négy üreg Ver vád […]

Posted by
Posted in

Hazánk; ’56 őszének sodrásában

Belesodródott a hazánk az őszbe, Tavasszal meg holtakat… szél lengette… Lánctalp kínos nyikorgása zavarta a csendet… Csattanás? Nem kósza… tankágyú lövés lehetett. Belesodródott a hazánk az őszbe, Majd jött tavasz is, a bitók ideje… Belesodródott a hazánk az őszbe, Tavasszal meg holtakat… szél lengette… Vecsés, 2018. december 4. – Kustra Ferenc – írva: triolett versformában. […]

Posted by
Posted in

Szomorú matematika

Mostanában így számolom az időt: Ma van a tizedik, a huszadik, a huszonharmadik szerda… Mert lett egy nap, amelyik az időszámításomat azóta is meghatározza: a Te halálod napja.   Igen, és ma van, tényleg ma van a harmincnegyedik szerda. A harmincnegyedik hét telt íme el, és lassan már kilenc hónap – háromnegyed év is eltelik […]

Posted by
Posted in

Mozdulatlan átöleltelek (Csörgő patak völgye) )

Mozdulatlan átöleltelek és az idő, mint a patak Futni kezdett… Némán nőttelek körbe Ahogy a fa a követ. Így ültünk mi ketten. Szorosan bújtál mellém Mellünk együtt vert Valami lassú ütemet…   Az a fa mindig is ölelte… Hitte, örökre övé a szerelem. A patak meg elrohant, Vitt minden más követ. Csodájára jártak a szirtnek, […]

Posted by
Posted in

Gőzősöm csühögőtt…

(Bokorrímesek) A kék seszínű benzinszag felhő, hosszan, maradón húzódott életvonatom mögött, A gőzősöm egész életemben úgy csühögőtt, mint ki végleg, vicc országba költözött. Ugrálva araszolt a síneken, zakatolón kihagyott, defekt volt kerekek között Hetven múltam, tudom, hülye vonaton, csak hülye életet lehet élni. Elakadtunk folyton, sorompó… jelző piros, és nekem kellett evezni… Mindenkit szeretni marhaság, […]

Posted by
Posted in

Cirókás ősz

Edit Szabó : Cirókás ősz . Aranyan sárgulnak a levelek, macikáim, kimegyek veletek, fa alatt pihenőn elhevertek, együtt csodáljuk őszi szellemet. . Lágyan ring falevél és cirógat, barnás vagy sárga, úgy hívogat, elkapom kezemben oly örömmel, lehagyom az éveket körökkel. . Selymesen himbálnak a fa ágak, szeretem, hiába fennen járnak, simogatóan szólal zenéjük, szerelmes vagyok […]

Posted by
Posted in

Szoktál-e gondolkodni…

Leszoktál-e ülni néha gondolkodni? Melyik az igaz út, melyiken indulni? Tudod-e két út van és középút nincsen? Indulsz a szélesen, vagy indulsz a keskenyen? Nem félek egyedül, de forog még az agy, Ez biz’ nem számítógép, le nem fagy. Naponként hányszor hajtod le a fejed? Istennek hányszor mondasz köszönetet? Ó ember, vajon Te tudsz-e igazán […]

Posted by
Posted in

Sárga őszök

Az ember életében múlnak a napok, nyarak és a sárga őszök, De oly’ fakó az élet… fekete- fehérben, botorkálva tengődök. Vecsés, 2012. július 24. – Kustra Ferenc

Posted by
Posted in

Az öröklét

Ember vágya az öröklét De előbb éld, mi a földi lét. Lét nélkül nem jutsz örökléthez, Sőt, tenned kell az örökléthez! Az ember sorsa önön saját maga! Haza, család, önön saját maga… Bízunk, nem vagy meghasadt moralitású személy, Ki az utódoknak nem példa, nem örök eszmény… Az Úr neked, biztosan adott feladatot, Ha erre a […]