Edit Szabó : Balatoni élmények . Balatoni nyár, hova tűntél már lábnyomom porát belepte sok nyár, homoktengerben nyári reggelen harmatcseppekre tekint a szemem. . Hamar felszárad, színe mély sárga simítja lábam vidám szép nyárban, öleli testem, bátran engedem, napfény, szerelem magyar tengeren ! . Haza érkeztem hosszú éveken, messzire néztem túl a végtelen tónak a […]
A naplementéről, a nyárestéről, a holdfényről, TANQ –ban írt a szerzőpáros… A lemenő napnak Fénye, mint kiokádott láng. Piros a tófelszín. Halvány napsugár alant jár, Hold ásítozva estre vár. * Kék égnek fényében Bíborrá lett már az alant… Nap, lassan búcsúzik. Nyári est meleget áraszt, Hold sarlójával fényt fakaszt. * Hullanak csillagok Égnek bíbortengerében. Hőség […]
Az őrültként tomboló vihar, TANQ csokorban Hirtelen lett vihar, Vad, cikázó villámokkal… Még, föld is belereng. Ég zeng, felhők terhe súlyos, Fény siklik, mosolya gúnyos. * Kemény szélkorbácsok Jól végigvágnak mindenen. Dühödt ez a szél-tánc. Pokoli szél kerekedik, Minden összekeveredik. * Szarkák csak cserregnek, Varjú meg, ordítva károg. Félnek a villámtól. Villám, kardját hegyezgeti, Áldozatát […]
A poéta estéje… Éjszaka van, ha jól gondolom, akkor alszik, a város Még én aktív vagyok, írok, nem vagyok csak kicsit álmos. Megállok, nagyon figyelek, teljesen tisztán hallom, hogy hallgat a csend, Közben az ablakon még kinézek, lám a félhold mosolyogva esend. Bennem futnak a percek, fent csillagok vannak az égen, Az utcán már senkit […]
Mennyei Atyám! Köszönöm, hogy ma reggel is kinyitottad szemeimet. Immár hat évtizede minden reggel megismétlődik e csoda. De valahogy más volt ez a mai reggel, most olyan közel éreztelek magamhoz, Valami különös furcsa melegség járta át lényem minden porcikáját. Mennyei Atyám! Köszönöm, hogy egész nap hű és igaz társként velem maradsz, szorosan fogod kezemet és […]
Edit Szabó : Szabadban . Kert fái közt lombos árnyak egy kis napsugarat várnak, kopár ágak nem pihennek, helyet adnak emlékeknek. . Zöld levelek még susognak, erőt adnak a holnapnak, hosszú ruha épp bele ér, oly nyugodt lett a pihenés. . Szabad minden e világon, nem feszül gond a szép lányon, selyem fénye széjjel terül, […]
Életünk ideje az égi homokórán gyorsan lepereg, Nem tudhatjuk lesz-e még időnk változni és változtatni! Milyen nyomokat hagyunk magunk után? Múltunk fojtogató mocsár, mely folyton visszaránt. Jelenünk csalóka csapda, nem tudjuk mibe lépünk. Jövőnk sötét börtön, mely félelemmel van tele. Amíg élünk e hármasság mindig elkísér: Volt – van – lesz, Múlt – jelen – […]
Mi mindig válaszutak előtt és válaszutak után Vagyunk, ebből áll villanásnyi kis életünk. Mindig választani kell, mindig van választás. Van amit el kell engednünk, van amit meg kell ragadnunk, A pillanat elszáll és soha vissza nem tér már. Van, hogy hallgatnunk kell, van, hogy szólnunk kell A lehetőség elszalad és kíméletlenül magunkra hagy. Mi mindig […]
Istenem! Nem fárasztalak cifra szavakkal, kérlek hallgasd meg egyszerű kérésem. Ha küldesz Áldást, Megelégedést, Egészséget, Napi kenyeret az több, mint elegendő, s több, mit megérdemlek. Ámen!
Edit Szabó : Régi kútnak emlékére . Falusi ház udvarában van ásott kút mind’ahányban, közös portán vagy egyedül, kerekezve alámerül. . Mélyen lenn oly hideg vize, vödör csobban bemerítve, feltekerve oly csábító, felé hajolva iható ! . Gyerekkori kedves emlék, ízét össze nem keverném, szomjam oltja végtelenül, adja vizét kéretlenül. . Természetes hűtőszekrény, vedrében a […]
