Posted by
Posted in

Kitört darab

KITÖRT DARAB . Mottó: “Mindig a jók mennek el” . várt az autód a kicsi utca szélén  vár a sündisznód az autónak tükrén  ahogy otthagytad  a kormányt fogtad  utoljára  s erőd elhagyott  szíved dobogott  még szerettedért  de búcsú már nem ért . várt a cica az elhagyott kertben  érezte visszajössz az éterben  de már nem […]

Posted by
Posted in

Hamu

HAMU . Égett egy tűz lassan melegen lelked mélyén s barna szemeden megcsillant egy kis fény szeretet katicabogarat amikor meglelted . Huncut szikra fürgén eleven mosoly mellett pattant seregben amikor a kocka mozdult remegett a helyén marad-e… egy játék terepen… . Savas eső maró fekete a lángnyelvet gőzzé leverte pislákolt az alján fáradt elesett de […]

Posted by
Posted in

Aprócska

APRÓCSKA . Nyárelőn hívtak meg a világra Téged, fiatal szerelem tán még meg nem érett, de az Úr úgy látta: jöhet egy csöpp élet… . A napfény melege, virágok levele, patak csobogása, szellő is azt súgta: növekedj szeretve kis kuckódba bújva… . De jaj, az emberek nem látták lelkedet… fiatal anyukád, előtte az élet, iskola, […]

Posted by
Posted in

Phaedra és Alexis

PHAEDRA ÉS ALEXIS . – MOTTÓ: „ – Agapi..” – Fura szó. – Nagyon szép szó. Boldogító. Agapi…” (Jules Dassin: Phaedra. Film, 1962.) . Gazdag asszony, szőke, férjének mindene, kisgyermekes anya – nem volt jó élete? . Párja, ha útra kelt, ajándék jött vele, csodálatos gyűrűt viselhetett keze. . A fiatal fiú művészien festett, nem […]

Posted by
Posted in

Pillanatkép

PILLANATKÉP . Álltál a folyosón. az őszi nap fénye a megkönnyebbülés szárnyán ért a résbe, az idősebb tündér feddő szeretete vett körbe hirtelen… sokat élt tenyere gyengéden suhant meg arcod bababőrén, halványan átláttam lelkem viselt könnyén, hogy szemérmes mosolyod mögé elrejtve évek fájdalma csillog barna szemedbe’… . Szívem mélyén . őriznélek rejtenélek védenélek . minden […]

Posted by
Posted in

Visszapillantó (tükör)

VISSZAPILLANTÓ (TÜKÖR) . Haladunk az úton, mögöttünk forgalom, szürke az aszfalt, de mellette bokrokon tavaszi virágok színes habja nyílik, nap sugarai a földet melegítik. . Lapos mennyezetről fényes ablak előtt nyeles tükör függ, hogy a mögöttünk levőt mutassa, hogy lássuk, merre haladhatunk, útról az időre húzza gondolatunk… . Pajkos barna szemek színét visszaveri, róla a […]

Posted by
Posted in

Elvesztett pillanatok

ELVESZTETT PILLANATOK . Sok éve már, hogy kerested a könnyen jött élvezetet s csöpp élete gyökeret vert megromló méhedben. Tested börtöne bezárta, szennyes szavak hada várta, cigarettafüst átjárta tüdejét véredből. . Szabadulása ideért, megláthatta a drága fényt, tiszta kezek vágták már szét köldökzsinór-láncát. Angyalkák óvón szerették, helyetted is ők féltették, mert át te csak annyit […]

Posted by
Posted in

Határ

HATÁR . Meleg, puha talaj egy téli éjszakán a már többször bejárt dombocskás-selymes táj, időzünk a hegynek mindkettő oldalán, megpihenünk a szirt tövének tisztásán. A sűrű kiserdő apró fái között is találunk néhány pajkos kis örömöt, az erdő két szélén vár a két kis kagyló, puha héjú, édes, ha buján nyaldosó tengerhabok lágyan meg-megkóstolgatják, s […]

Posted by
Posted in

Élőszobrod

ÉLŐSZOBROD . MOTTÓ: “Vérköreid, miként a rózsabokrok, reszketnek szüntelen. Viszik az örök áramot, hogy orcádon nyíljon ki a szerelem…” (József Attila: Óda) . Bőröd finom selymén át tested melegén érzem az életet… erek lüktetése hajszál szövevénye parányi részeket szállít szerteszéjjel napsütésben s éjjel… folytonos körforgás; s lágyan mozdul vele lélegzet-emelte izomfal-suttogás… . Billentyűk szívedben Isten-csoda […]

Posted by
Posted in

A Styx örvényében

A Styx örvényében . fehér falak, fehér világ mandragóra-gyökér kiált – . kiszakítottad mint csillagokat . göncölszekér fut feletted ki ne ejtse űzött lelked. . Plutó udvarán kéj-éj hajnalán . sós vízbe fojt a tüzes láng hívogat lent az Alvilág. . fent a hűvös víz semmit nem enyhít . se földi fák üde zöldje – […]