Szolgálj szívem, Hogy éljek, és nagyon szeressek. Szolgált szívem, Hogy éljetek és szeressetek. Könnyem kicsordul, Ha úgy szeretnek. Könnyem kicsordul, Ha nem szeretnek. Nevetek, ha valami Igen jól sikerül. Nevessek, ha valami Nem oly’ jól sikerül? Dobog a szívem, Ha lámpalázam van. Dobogna szívem, Mikor sikerem van? Vecsés, 2011. szeptember 20. – Kustra Ferenc József
Hiányzotok… édes. Messze vagy! Óh, de hiányzik az édes… Mi szépséges combjaid között van, a mézédes. Azt szeretem, ha kinyílt virág kelyhét mutatja, Én adok hozzá szárt, hogy ne legyen belseje… csupasza. De most, hogy nincs itt, én majd agyrohamot kapok, Magaddal vitted és istentelen messzire utaztatok. (Anaforás, 3 soros-zárttükrös, belső rímes) Minden éjjel, sőt […]
A falka szelleme Milyen világ ez, mondd nekem komám, amelynek nem látok ki ablakán, ahonnan nem vezet már út tova, az is lehet, hogy nincsen ajtaja? Amerre nézek fáradt emberek, eltévelyedtek és hitetlenek, nagyotmondók, gyávák, fontoskodók, lyukas zsebükből mindenük kilóg. Alig maradtak régi harcosak, egy nemzedék ma már kettészakadt, fogyasztók lettek és mi elfogyók, a […]
Sosem voltam szépség csak egy lány voltam, mint a többi. De gyakran álmodtam róla, milyen lehet vajon gyönyörűnek lenni? Mikor tükörbe néztem, nem szépséget láttam. Csak egy ronda, kövér, semmirevaló nőt, mert búcsúzóul is ezt kaptam. Mikor még régen valakinek a legszebbje voltam, beképzeltem magamnak, hogy az úgy is van. Belenéztem a tükörbe és vidáman […]
Csatári Anita: Esik a hó Kikerekednek az élet szögletes vonalai, Begyógyulnak a hegek, Kisimulnak a sokéves ráncok. Esik a hó. Minden kérdésre ad választ, Minden lépésre reményt áraszt A tisztító fehér szemfedő, A szemre és szívre való.
Megérkeztem hozzád, átöleltetek. Nyakadba bújtam, te magadhoz húztál. Éreztem magamon szívverésedet! Csókkal üdvözöltél. Annyira hiányoztál! Ágyadra fektettél, karoddal öleltél. Arcoddal hajamat simítottad, sóhajtottál. Éreztem, ahogy fülembe lihegtél. Rég voltam a karodban. Őrülten hiányoztál! Szeretlek, akkor is, ha képtelenség! Ölelésedben vágyok már örökre elveszni! Mikor érzem bőröd édes illatát, Mindig akarlak, nem tudok veled […]
Szél fújta a bő kabátom, libbent rajtam. Hideg volt. Fáztam. Hazafelé siettem volna, de alig bírtam. Megállni nem akartam. Galléromba rejtettem szél fújta arcomat. Inkább nem pislogtam. Kezem zsebre dugtam, úgy haladtam. De csak nagyon lassan. Hajamat vitte szerte-széjjel, borzolta. Kellett volna sapka! Mikor néha gallérom alól kicsit kilestem, Elmosolyodtam. Mindenki sietett, szaporán vette lépteit. […]
A legmélyebb szerelemmel szerettelek. S tudom, valamikor te is szerettél. Vérszínű rózsacsokrot hoztál nekem, Ami annyi mindenről beszélt. Tudom, hogy mennyire vágysz rám. Mert én azóta is rólad álmodok. De mégsem akarsz szeretni örökké, Hiányzik belőled a bátorságod. Én azóta is ezer szállal kötődök hozzád. De nem vagy velem mégsem őszinte. Pedig vörös színű rózsákat […]
Hol volt, hol nem volt, volt egyszer egy komplikált, ám magányos nő. Úgy gondolta, hogy lassan megöregszik és már nincs számára túl sok idő, Hogy szerelemre találjon, vagy, hogy rá találjon egyszer a nagyon nagy Ő! Élte, ahogy tudta, mindennapjait, s várta, hogy hófehér csudaparipáján, Rátalál majd a tündérhercege, hegyen- völgyön átkelve, az élet […]
Rózsa Iván: Madarakról álmodtam? Fehér galamb szállt le az égből: Szerényen, ám fenségesen. Szinte elvakultam a fénytől: Álmélkodva csak őt néztem. Aztán jött egy másik, tán a párja: Immár ketten voltak. Az ember az örömhírt így várja: És a galambok turbékoltak. Valami madár-nyelven szóltak hozzám: Sajnos, nem volt épp tolmács… Feléjük fordítottam hát orcám: És […]
