Posted by
Posted in

A magány arcai

Mint falat kenyér, úgy kell néha a magány, hogy mérlegre lépj. Nyomasztó érzés küzdeni igazságért, értetlenek közt. Fa kopár sziklán harcol árván, egyedül. Szenvedő magány. Vázában virág elhagyatottan hervad, halálos magány. Megszokás lánca régóta lebilincsel: az társas magány. Ihlet villanás, más dimenzióba visz, alkotó magány.

Posted by
Posted in

Ballada a bajnokságról

„- Meleg volt a sapka…  / –  Nem volt rajta sapka!” Jól gurult a labda. Nem gurult a labda. … Berepült a labda. Ott se volt a labda. … De szép volt a labda. Randa volt a labda. … Lepattant a labda. Felpattant a labda. … Rajta volt a labda. Nem járt arra labda. … […]

Posted by
Posted in

Hallgat az ország

Hallgat az ország Hallgat az ország, csend ül a tájra, némán száll le a cinke a fára, onnan tekint szét kedves kis otthonán, ott siratja el a vérbe fojtott csodát, ott mereng a bizonytalan, bús jövőn el, ott hallgat, s a némaság neki ott felel. Hallgat a cinke, szárnya se rebben, elhal a szél és […]

Posted by
Posted in

A bánatom…

A bánatom… A bánatom ma lelkemen lapít, konok, mogorva, arra megtanít, ne higgyem el, miről nekem jajong, hiába húz a sárba annyi gond, ne adjam én a szívemet neki, repeszti szét, utána eltöri, fogam szorítva méla undorát zavarjam el, bután ne éljem át. A bánatom továbbra is kitart, szelet vetett, de most vihart kavart, előkapartam […]

Posted by
Posted in

Híred viszem

Híred viszem Szemem pihentetem, mereng a tájon, lebeg felém az ősznek illata, titokban én a nyár tüzére vágyom, de elfogadlak, itt vagyok, nosza. Vigyél magaddal erdeidbe engem, ahol már térdig ér a sok levél, csitítsd le fényeiddel balga lelkem, nehogy remegjen majd, ha itt a tél. Hitesd velem, hogy enyhe árnyaidnak ölében újra szépet álmodom, […]

Posted by
Posted in

Elképzelt szerelem

Nehezen csukódtak pilláim a rám borult sötét homályban. Nyitott ablakomon át elmerengtem a csillagok ragyogásában. Kósza hangokat hallottam bekúszni süket füleim belsejébe. Egy ismerős dallam foszlányai hasítottak bele félholt szívembe. Olyan nagyon szépen szólt! Aki csak hallotta biztos megszakadt a szíve! Elfojtott könnyeim, mint sebes vízfolyam zúdultak arcom bőrére. Hallottam, hogy a sós ízű fájdalom […]

Posted by
Posted in

Eltörött a mécses

Eltörött a mécses Hiába volt megannyi lángolása, ma mégis eltörött a régi mécs, időtlen őszi ősködökbe járva remegve látja, hogy bizony te félsz. Pedig világa lett a hősi kornak, mikor magyar magyarnak társa volt, a lángja mit jelennek ér a holnap, ölelte át odáig azt a kort. De látod, íme eltörött a mécses, az angyalok […]

Posted by
Posted in

Ide születtem!

Magyar vagyok, már azért is, mert régen… ide születtem. Magyarul beszélek, anyám tanított… ez anyanyelvem. Magyarul tanultam imádkozni és az iskolában! Mindig magyar gondolataim fogantak a hazámban! A magyarokat és hazánkat áldja meg az Isten, És tudjátok csak meg… magyarságnak még vége nincsen! Van a nagyon csúnya világnak sokkal nagyobb gazdagsága, És elcsábít sokakat az […]

Posted by
Posted in

Őszi éjjelen

Őszi éjjelen Csendes az éj, csak a fák susogása, mi hallik a szélben, parttalan álmaimat terelem haza már, hol a nyárfák állnak az úton időtlen, a távoli Hold kerek éppen, rám veti sárga szemét, tudom én, hogy a lelkemen átlát. Jönnek az őszi esők, hidegükkel ölelkezik álmom, futnak a nyári csodák tova már, belekapni se […]

Posted by
Posted in

Pillanat

A találkozás, a pillanat közelsége. A várakozás öröme, a létben. Engedi, hogy láss. A tükör mögött élőt. A jelen repülése, a végtelenbe néz. Az idő megáll, majd újra indul. A hegek összeforrnak. A jelenlét öröme, az ébrenlét. Csúcsok fölé emel. Meghalsz és megszületsz a pillanatban. Hol lelkek titkai, egymáshoz lépnek, A hétköznapok találkozássá érnek, Ünnepnapokká […]