Mint falat kenyér, úgy kell néha a magány, hogy mérlegre lépj. Nyomasztó érzés küzdeni igazságért, értetlenek közt. Fa kopár sziklán harcol árván, egyedül. Szenvedő magány. Vázában virág elhagyatottan hervad, halálos magány. Megszokás lánca régóta lebilincsel: az társas magány. Ihlet villanás, más dimenzióba visz, alkotó magány.
„- Meleg volt a sapka… / – Nem volt rajta sapka!” Jól gurult a labda. Nem gurult a labda. … Berepült a labda. Ott se volt a labda. … De szép volt a labda. Randa volt a labda. … Lepattant a labda. Felpattant a labda. … Rajta volt a labda. Nem járt arra labda. … […]
Hallgat az ország Hallgat az ország, csend ül a tájra, némán száll le a cinke a fára, onnan tekint szét kedves kis otthonán, ott siratja el a vérbe fojtott csodát, ott mereng a bizonytalan, bús jövőn el, ott hallgat, s a némaság neki ott felel. Hallgat a cinke, szárnya se rebben, elhal a szél és […]
A bánatom… A bánatom ma lelkemen lapít, konok, mogorva, arra megtanít, ne higgyem el, miről nekem jajong, hiába húz a sárba annyi gond, ne adjam én a szívemet neki, repeszti szét, utána eltöri, fogam szorítva méla undorát zavarjam el, bután ne éljem át. A bánatom továbbra is kitart, szelet vetett, de most vihart kavart, előkapartam […]
Híred viszem Szemem pihentetem, mereng a tájon, lebeg felém az ősznek illata, titokban én a nyár tüzére vágyom, de elfogadlak, itt vagyok, nosza. Vigyél magaddal erdeidbe engem, ahol már térdig ér a sok levél, csitítsd le fényeiddel balga lelkem, nehogy remegjen majd, ha itt a tél. Hitesd velem, hogy enyhe árnyaidnak ölében újra szépet álmodom, […]
Nehezen csukódtak pilláim a rám borult sötét homályban. Nyitott ablakomon át elmerengtem a csillagok ragyogásában. Kósza hangokat hallottam bekúszni süket füleim belsejébe. Egy ismerős dallam foszlányai hasítottak bele félholt szívembe. Olyan nagyon szépen szólt! Aki csak hallotta biztos megszakadt a szíve! Elfojtott könnyeim, mint sebes vízfolyam zúdultak arcom bőrére. Hallottam, hogy a sós ízű fájdalom […]
Eltörött a mécses Hiába volt megannyi lángolása, ma mégis eltörött a régi mécs, időtlen őszi ősködökbe járva remegve látja, hogy bizony te félsz. Pedig világa lett a hősi kornak, mikor magyar magyarnak társa volt, a lángja mit jelennek ér a holnap, ölelte át odáig azt a kort. De látod, íme eltörött a mécses, az angyalok […]
Magyar vagyok, már azért is, mert régen… ide születtem. Magyarul beszélek, anyám tanított… ez anyanyelvem. Magyarul tanultam imádkozni és az iskolában! Mindig magyar gondolataim fogantak a hazámban! A magyarokat és hazánkat áldja meg az Isten, És tudjátok csak meg… magyarságnak még vége nincsen! Van a nagyon csúnya világnak sokkal nagyobb gazdagsága, És elcsábít sokakat az […]
Őszi éjjelen Csendes az éj, csak a fák susogása, mi hallik a szélben, parttalan álmaimat terelem haza már, hol a nyárfák állnak az úton időtlen, a távoli Hold kerek éppen, rám veti sárga szemét, tudom én, hogy a lelkemen átlát. Jönnek az őszi esők, hidegükkel ölelkezik álmom, futnak a nyári csodák tova már, belekapni se […]
A találkozás, a pillanat közelsége. A várakozás öröme, a létben. Engedi, hogy láss. A tükör mögött élőt. A jelen repülése, a végtelenbe néz. Az idő megáll, majd újra indul. A hegek összeforrnak. A jelenlét öröme, az ébrenlét. Csúcsok fölé emel. Meghalsz és megszületsz a pillanatban. Hol lelkek titkai, egymáshoz lépnek, A hétköznapok találkozássá érnek, Ünnepnapokká […]
