Posted by
Posted in

Írok én szitáló esőben…

Írok én a szemetelő, szitáló esőben, Ücsörgök, a parki ernyő alatt kőszékemben Egyik kezemmel megfogva, bízok az ernyőben. Agyamból, szinte betűpermet hullik, Vágyam, hogy most írjak, biz’ el nem múlik! Írok én szitáló esőben és szitáló gondolatban, Le is írok mindent, őszintén, de nem álnok fondorlatban. Ma már rég nem lúdtollal írok, De golyósok, bizony […]

Posted by
Posted in

Teaház

Hajnali mámor Ében pillanat. Fekete csókja oldja az új ráncokat. Pörkölt áldás Forró akarat. Könnyű, bársony gőz alatt aranyhab szalad. A lángvirág Izzó holdvilág. Testéből tűz fakad, mely benned ég tovább. Olajos élvezet A telt aroma kacér bókja a nyelvnek. Egy antik csoda!

Posted by
Posted in

Rózsa Iván: Kaum berührt…

Rózsa Iván: Kaum berührt… Im Wasser verbrannt, Im Feuer gekühlt… Ich stehe nicht wie gebannt: Nur durch Gott berührt… Budakalász, 02. 08. 2020

Posted by
Posted in

Néma kérdések

Hívó szemeid szemembe ívódnak, úgy érzem, a lelkemig behatolnak. Erős sóvárgásodra válaszra vársz, pedig ajkadon minden hangot lezársz.   Találgatom a gondolataidat, mely tekinteteid fényéből rám hat. Bemerészkedem a lélek létedbe, hogy ne legyen az óhaj eltemetve.   Szeretet fonala köztünk sugárzik, mint a tenger vize, nem úgy hullámzik. Meleg érzésekből lett megsodorva, a megfelelő […]

Posted by
Posted in

Pipacs a repcésben

Száguldunk a kikelet ölelésében, szemünk elvész a szántó felvételében. Napsárga repce magát itt illegeti, léte a boldogságot feljebb vezeti.   Tábla tenyerén itt-ott pipacs kandikál, piros sziromlevele messzire kiált. Felemelt fővel csodálva nézegeti, hogy a sárga tenger őt miként legyezi.   Az aranyló búzában lenne a helye, társa az égszínkék búzavirág lenne. Környezetében egyiket se […]

Posted by
Posted in

A tenger felé

Forrón tűz a nap a delelő égaljára, színpompában ragyog az éghajlat virága. Kelletteti magát az elgyengült szellőben, illatával csókolja a járókelőket.   Hívogatja a kép látványa a turistát, miközben hallgatja a hiteles krónikát. A falak színe beolvad a napsugárba, csak a tengerre nyílik ragyogó ruhája.   Imitt- amott a királykék büszkén legyőzte, ahol már a […]

Posted by
Posted in

Balatoni élmények

Edit Szabó : Balatoni élmények . Balatoni nyár, hova tűntél már lábnyomom porát belepte sok nyár, homoktengerben nyári reggelen harmatcseppekre tekint a szemem. . Hamar felszárad, színe mély sárga simítja lábam vidám szép nyárban, öleli testem, bátran engedem, napfény, szerelem magyar tengeren ! . Haza érkeztem hosszú éveken, messzire néztem túl a végtelen tónak a […]

Posted by
Posted in

Naplemente és holdfény

A naplementéről, a nyárestéről, a holdfényről, TANQ –ban írt a szerzőpáros… A lemenő napnak Fénye, mint kiokádott láng. Piros a tófelszín. Halvány napsugár alant jár, Hold ásítozva estre vár. * Kék égnek fényében Bíborrá lett már az alant… Nap, lassan búcsúzik. Nyári est meleget áraszt, Hold sarlójával fényt fakaszt. * Hullanak csillagok Égnek bíbortengerében. Hőség […]

Posted by
Posted in

Az őrült, tomboló viharban

Az őrültként tomboló vihar, TANQ csokorban Hirtelen lett vihar, Vad, cikázó villámokkal… Még, föld is belereng. Ég zeng, felhők terhe súlyos, Fény siklik, mosolya gúnyos. * Kemény szélkorbácsok Jól végigvágnak mindenen. Dühödt ez a szél-tánc. Pokoli szél kerekedik, Minden összekeveredik. * Szarkák csak cserregnek, Varjú meg, ordítva károg. Félnek a villámtól. Villám, kardját hegyezgeti, Áldozatát […]

Posted by
Posted in

Vihar előtti csend

A poéta estéje… Éjszaka van, ha jól gondolom, akkor alszik, a város Még én aktív vagyok, írok, nem vagyok csak kicsit álmos. Megállok, nagyon figyelek, teljesen tisztán hallom, hogy hallgat a csend, Közben az ablakon még kinézek, lám a félhold mosolyogva esend. Bennem futnak a percek, fent csillagok vannak az égen, Az utcán már senkit […]