Rózsa Iván: Elefántok szeptember végén Még sírnak állatkertben az elefántok, Még állatok könnye a ketrecekre nőtt. De látod amottan a szabad világot? Az egyetlen, ami fontos, Isten előtt… Budakalász, 2020. szeptember 30., Bartók Rádiót hallgatván…

Rózsa Iván: Baszkok (is) maszkokban Meddig járnak még a baszkok maszkokban? Mit súghatnak „fontos emberek” egymásnak suttyomban? Meddig hazudozhatnak még politikusok zsigerből? A Föld, az emberiség sorsa hamarosan úgyis eldől… Budakalász, 2020. szeptember 26.

CÉLOK Vannak vágyak, mire nagyon várunk, de tenni értük nem igazán akarunk. Álmodozni sok ember szokott, de a legtöbb ennél messzebbre nem jutott. Van, aki nem hiszi, hogy megérdemli, és olyan is, ki egy buktató után nem képes felállni. Célokat csak a legbátrabbak mernek kitűzni, kik tudják, hogy a végsőkig fognak harcolni. Sokan próbálják majd […]

A KULCS Az előbb az jutott eszembe, micsoda kulcsot kaptam a kezembe. El tudom érni, amit szeretnék, ehhez nem férhet semmi kétség. Ez a kulcs ugyanis én magam vagyok, így csak tőlem függ, hogy a zárban merre forgok. Néhány ajtót végleg bezárhatok, és helyettük újakat nyithatok. Minden zárat másféle kulcs nyit, ezért változnom kell mindig […]

Üzen az ősz Sarkunkban ezután az ősz toporog, fényereje erősen visszafogott. Lehet a tartalékot gyűjtögetni, közel a tél, az új évszak üzeni.   Ne gyászold búsulva a forró nyarat, adott tömérdek éltető aranyat! Öltöztesd fel a szíved színes díszbe, legyen minden vágyad kielégítve!   A küzdelemnek nem lehet kétsége, tekinteted vesd tetteid végére! Hőn áhított […]

A „Százhúsz szonettből álló lírai rekviem”, ahogy Szabó Lőrinc e verseket nevezte, régi-régi ismerősöm. Bár már korábban is olvastam némelyiküket, először férjem halálakor lapoztam végig a karcsú kötetet.   És a gyászév alatt mindegyre visszatértem szonettjeihez A huszonhatodik évnek. Nekünk akkor huszonnégy év adatott. És mi történt most? Másodjára lám szűkmarkúbb lett a Sors: nekem […]

Hogy is van ez, gyerekek? Hogy az anyukátok így  megöregedett? Hogy múltak el ily észrevétlen az évek, hogy gyengült így meg a test és vált egyre szomorúbbá ez a lélek?   Hogy is van ez, gyerekek? Ti sem vettétek talán észre a változást? Nagyon gyors volt, szélnél sebesebb az ütem, néha azért lassíthatott volna! Vagy […]

Szétbogozni nem tudom. Összefolyik az idő. Régen is így lehetett, csakhogy időm se volt, hogy ráfigyeljek. Most viszont figyelek, és egyre kellemetlenebb beismerni: az idő összefolyik.   Az emlékek is mind veszendőbe mennek… Hogy mi történt pár napja, vagy valami tegnap történt-e, tegnapelőtt-e, vagy két, avagy három hete éppen…   Hogy ebben, vagy már abban […]

Edit Szabó : Szemtől szembe . Zöld erdőnek szélén kis pataknak partja, szomjas állatoknak italát megadja. . Fák lombja hűsíti, nádas legyezgeti, bátran mehet állat, nem zavarja senki. . Őzike széjjel néz őszi erdő szélén, magas fák árnyai alatt megpihenvén. . Napsugár tükrözi aranysárga fényét, erdőnek rejtekén biztosítja fészkét. . Világgal szemben áll bátor erdő […]