Posted by
Posted in

Kalapom

Ha lesz egy kalapom, Alatta lesz bolygóm, Bolygóm a nyakamon, Erre – arra forog.   Bolygómban észképek, Helyek tévelyednek, Hogy s mitévő legyek, Jobb tanulás s minden.   Fülemben mi tartja, Nagy – nagy kalapomat, Hallgat gitáromat, Penget lantomat.   Kalapom alól, Látom szép álmom, Olykor szól dalom, Képes szólamon.   Ha nem lesz kalapom, […]

Posted by
Posted in

Új vihar fakadt…

A tavasz érkeztekor… Szikrázik a bárányfelhők félhomálya, Fény az árnyékkal az újult táncot járja. Új tavasznak lehet, sehol sincs árnyéka… Nap a felhőkkel játszik, Előttük virít, mögéjük lopódzik, Velük bújócskázik. * A Nap külön táncot jár a bárányfelhők között, Annyira feszélyezetlen, hogy szinte már lökött, A Nap külön táncot jár a bárányfelhők között, Pajkos táncba […]

Posted by
Posted in

Gyanakodok… tehát kell félni?!

Elvadult vizionálás… Élni hosszan… Gyanakodni és félni? Vagy félelemből mélyen gyanakodni? Mindkettő a hétköznapok részei! Nyikorgó, zakatoló agy részei… Az élet, elég lehetetlen küldetés, Itt mindenki öntelt, nincs benne megértés, Azt nem találok, talán majd, lent a sírban, Addig meg csak élek, mostoha sorsomban… Az életünk része, a félni és gyanakodni, Meg sok bosszú elöl […]

Posted by
Posted in

Alkut kötöttem a sorssal

Mint lila kép az elszürkült mezőbe, úgy oson be a trilla az éltető térbe. Rügyek üdvözlik az elárvult faágat, láss csodát, ne egyet, hanem százat. Kacéran illegeti magát az új tavasz, a napfényben sűrű sövény oldalaz. Rálátni a templom sápadt tornyára, szellő hagyja ott a mezőt sorsára. Egymást választottuk veled jó sors, az ígéreted vajon […]

Posted by
Posted in

A tavasz játéka

A tavasz játéka Tavasztündér vagy Hóanyó? Ősz manója, szeletfújó? Ma még nap süt, holnap esik, holnapután már havazik. Süvít a szél, lomb nem hullik, hogy hullhatna, most rügyezik. Egyszer fázok, majd izzadok, kabátot, sapkát eldobok. Lomb fakad és virág nyílik, Tavasztündér játszadozik.

Posted by
Posted in

Szeptembert írunk ” Vers a karanténból “

Szeptembert írunk Szeptembert írunk Mily aranyos az ősz Száz ágra süt a nap A botor felhők közt. Mészillatú falakról Verődik vissza a fény Legyek napoznak bágyadtan szanaszét. Még játszik a nap Bár ereje már nincsen Felhők sűrűsödnek, Mint fekete tincsek. Az ég aljától látni Haragosak a hegyek, Elszállt a jó kedvem Inkább hazamegyek.

Posted by
Posted in

Az erdei-éjfélkor

(3 soros-zárttükrös) Az erdei-éjfélkor az uhu hangja zeng, nagyon haragszik! Nagy szemével -meresztve- sem lát vacsorát, az mind odébb alszik! Az erdei-éjfélkor az uhu hangja zeng, nagyon haragszik! (10 szavas) Nappal alszik, Éjjel vadászik, Szemeit tágra nyitja Áldozatát mégsem látja. * Pedig szép az erdő feletti ég, felhőtlen, Az uhu friss anya, nem lehet felelőtlen… […]

Posted by
Posted in

Jó és rossz

Jó és rossz   Jó és rossz hullámzása az élet maga. Megéled, megbánod és haladsz tova, mert űz a helytállás kényszere. Muszáj újra kezdeni vagy folytatni az utat. A bölcsesség legtöbbször későn érkezik. Villámként hasít a felismerés, a tévedés veszett fejsze nyele! Utólag okoskodsz, mi lett volna jó másként, mással és máshogyan. Ebből a körből […]