Felszántottad szívem, Majd teleültetted violával. Lyukakat ütöttél bennem, Majd telepakoltad tulipánnal. Belém rózsafát ültettél, Figyelgetted ágait, Rám esőt engedtél, Simogattad cseppjeit. Babérkoszorút fontál. Fejemre emelted. Friss harmatot hoztál, Majd rá cseppentetted. Madarakat hívtál, Hogy énekeljenek, Tücsköket hoztál, Hogy hegedüljenek. Pedig én nem kértem. Se dalod. Se virágod. Elég lett volna nekem, Ölelő karjaid melege.

Edit Szabó : Faluszél . Kicsiny falum születésem helye, nevelkedtem kis házban és kertben, nem maradt ez állandóan helyem, kert alatt egy pici folyó eredt. . Folyó partról igen messze láttam, szalmakazlak a kertek aljában, sárga színük gyönyörűen fénylett, mint a házak piros cserepükben. . Templom tornya a magasból nézett, tekintete a falut kémlelte, ha […]

Amikor felráznak a villámok, Osztják az eget darabokra, Összetörnek a felhők egy pillanatra. Amikor bevilágít a hold, Egy temető az ágyam. Leomlik legerősebb váram. Amikor hallom a szelet, Fésüli a fákat. Tépi ágaikat. Amikor látod a Napot, Tudod milyen ritkán, Fénylik rajtam igazán. Amikor vízbe mártom kezem, Vagy pocsolyába lépek. Háborognak a tengerek. Amikor tulipánokat […]

Égi hatalmasság     Süt a Nap. Az égbolt kékje vidám, fehér pamatok úsznak a horizont magasán. Forró a nyár. Hirtelen fekete lesz a szemhatár. Fuvallat nyomán süvítő szél, mennydörög az ég. Szikrázik villámfa koronája, gyökerét a föld húsába vájja. Csattog, rázkódik a világ. Égi hatalmasság harsogó haraggal trombitál. Heves vihar zúdul a tájra, görbíti […]

Aranycsíkon…     Aranycsíkon tempózom, napsugárban úszom, arcomat fény fürdeti. Alattam szelíd a tó. Halványzöld a Balaton, alig hullámok hintáznak a felszínén. A Nap lecsurog az ég vízén, tűz-köntösbe öltözteti a fák lombját. Lassan süllyed a horizont alá, csendes éjszakát kíván.  

Edit Szabó : Limerik versek . 1. EREDETE . Anglia mámora limerik, valóságban sokan mívelik’, ha néked nem tetszik, fejedet elfordítsd, utazz el, vár téged LIMERICK ! . 2. MARI VOLT . Kozmetikába készül Mari, hogy az orcáját széppé teszik, belenéz tükrébe, belehal örömbe, egy vadidegen nézegeti. . 3. BÖZSIRŐL . Szatyrot vett kezébe a […]

Reccsenve reped szét felettem az ég fekete szövete. Róla a csillagok, mint meglazult gombok, hullnak alá. A repedésen átfolyik valami egészen más. Összefogom, fonallá sodrom, s térdre rogyva kötöm belőle az új Messiást.