Posted by
Posted in

Rózsa Iván: Elefántok szeptember végén

Rózsa Iván: Elefántok szeptember végén Még sírnak állatkertben az elefántok, Még állatok könnye a ketrecekre nőtt. De látod amottan a szabad világot? Az egyetlen, ami fontos, Isten előtt… Budakalász, 2020. szeptember 30., Bartók Rádiót hallgatván…

Posted by
Posted in

Rózsa Iván: Baszkok (is) maszkokban

Rózsa Iván: Baszkok (is) maszkokban Meddig járnak még a baszkok maszkokban? Mit súghatnak „fontos emberek” egymásnak suttyomban? Meddig hazudozhatnak még politikusok zsigerből? A Föld, az emberiség sorsa hamarosan úgyis eldől… Budakalász, 2020. szeptember 26.

Posted by
Posted in

CÉLOK

CÉLOK Vannak vágyak, mire nagyon várunk, de tenni értük nem igazán akarunk. Álmodozni sok ember szokott, de a legtöbb ennél messzebbre nem jutott. Van, aki nem hiszi, hogy megérdemli, és olyan is, ki egy buktató után nem képes felállni. Célokat csak a legbátrabbak mernek kitűzni, kik tudják, hogy a végsőkig fognak harcolni. Sokan próbálják majd […]

Posted by
Posted in

A KULCS

A KULCS Az előbb az jutott eszembe, micsoda kulcsot kaptam a kezembe. El tudom érni, amit szeretnék, ehhez nem férhet semmi kétség. Ez a kulcs ugyanis én magam vagyok, így csak tőlem függ, hogy a zárban merre forgok. Néhány ajtót végleg bezárhatok, és helyettük újakat nyithatok. Minden zárat másféle kulcs nyit, ezért változnom kell mindig […]

Posted by
Posted in

Üzen az ősz

Üzen az ősz Sarkunkban ezután az ősz toporog, fényereje erősen visszafogott. Lehet a tartalékot gyűjtögetni, közel a tél, az új évszak üzeni.   Ne gyászold búsulva a forró nyarat, adott tömérdek éltető aranyat! Öltöztesd fel a szíved színes díszbe, legyen minden vágyad kielégítve!   A küzdelemnek nem lehet kétsége, tekinteted vesd tetteid végére! Hőn áhított […]

Posted by
Posted in

A hazugság önmagában…

Hétköznapi pszichológia A hazugság önmagában lévő, önmagát generálja, És addig tartja fönt magát, amíg egy újabb nem degradálja. A hazugság könnyen eladható, nincs, aki moderálja És Az emberek lelkét ötödik hadoszlopként biz’ generálja. Politikai hazugság országot és embert rongálja. Vecsés, 2020. március 25. – Kustra Ferenc

Posted by
Posted in

Ezt a verset ketten írtuk

A „Százhúsz szonettből álló lírai rekviem”, ahogy Szabó Lőrinc e verseket nevezte, régi-régi ismerősöm. Bár már korábban is olvastam némelyiküket, először férjem halálakor lapoztam végig a karcsú kötetet.   És a gyászév alatt mindegyre visszatértem szonettjeihez A huszonhatodik évnek. Nekünk akkor huszonnégy év adatott. És mi történt most? Másodjára lám szűkmarkúbb lett a Sors: nekem […]

Posted by
Posted in

Hogy is van ez, gyerekek?

Hogy is van ez, gyerekek? Hogy az anyukátok így  megöregedett? Hogy múltak el ily észrevétlen az évek, hogy gyengült így meg a test és vált egyre szomorúbbá ez a lélek?   Hogy is van ez, gyerekek? Ti sem vettétek talán észre a változást? Nagyon gyors volt, szélnél sebesebb az ütem, néha azért lassíthatott volna! Vagy […]

Posted by
Posted in

Az összefolyó időről

Szétbogozni nem tudom. Összefolyik az idő. Régen is így lehetett, csakhogy időm se volt, hogy ráfigyeljek. Most viszont figyelek, és egyre kellemetlenebb beismerni: az idő összefolyik.   Az emlékek is mind veszendőbe mennek… Hogy mi történt pár napja, vagy valami tegnap történt-e, tegnapelőtt-e, vagy két, avagy három hete éppen…   Hogy ebben, vagy már abban […]

Posted by
Posted in

Szemtől szembe

Edit Szabó : Szemtől szembe . Zöld erdőnek szélén kis pataknak partja, szomjas állatoknak italát megadja. . Fák lombja hűsíti, nádas legyezgeti, bátran mehet állat, nem zavarja senki. . Őzike széjjel néz őszi erdő szélén, magas fák árnyai alatt megpihenvén. . Napsugár tükrözi aranysárga fényét, erdőnek rejtekén biztosítja fészkét. . Világgal szemben áll bátor erdő […]