Posted by
Posted in

Egyszer

Ha majd nekem süt a Nap, rágombolom a mosolyomat. Lógok a hídon mint kődarab, s nem eresztem a foglyomat. Ha majd nekem súg a szél, a bokrok hozzá citeráznak. Lábnyújtásnyira van a cél, a szempillák mégis eláznak. Ha majd nekem ásít a pad, ölét kínálja pihenésre. Féltve őrzött titkába beavat, fejét hajtja kis biccenésre. Ha […]

Posted by
Posted in

Pihenőben

Edit Szabó : Pihenőben . Sötétzölddel körül véve visszaveti sötét fénnyel, folyóparti sétányokat és az árnyas nádasokat. . Lemenő nap árnyékában egy fénysugár még megcsillan, világít a folyó parton, egy csónakot megpillantott. . Ápolt stégnek a végénél, rákötötték pihenésképp, megjárta a maga útját, barangolva folyó hosszát. . Evezője is megpihen, csónak oldala nem billen, vidul […]

Posted by
Posted in

Rózsa Iván: A szenny

Rózsa Iván: A szenny Bunkók hatalma, Sátán felszínre bukkan: Látszódik a szenny… Rafinált csalók, Sátán fehér gallérban: Rejtőzik a szenny… Sátán tobzódik, Emberek ölik egymást: Szétárad a szenny… Véget érő lét, Lepusztult bolygón semmi: Csak a szenny marad… Budakalász, 2019. július 13.

Posted by
Posted in

Rózsa Iván: Göröngyös úton…

Rózsa Iván: Göröngyös úton… (Haiku-változatok) Göröngyös úton Megbotlottam ezerszer, De célba értem… Göröngyös úton Elágazáshoz értél: Merre menj tovább?! Göröngyös úton, Ki elkísér majd téged: Lesz méltó társad! Göröngyös úton Nehezebb célba érni: De annál dicsőbb! Göröngyös úton Nincs aszfalt, jelzőlámpa: Inkább vaksötét… Göröngyös úton Lehet, hogy a göröngyök Leghűbb társaid… Göröngyös úton Cipeled a […]

Posted by
Posted in

Rózsa Iván: Öt szomorú haiku

Rózsa Iván: Öt szomorú haiku A nyáj A nyáj összetart, Szélre löki a gyengét, És nem átlagost… A csorda A csordaszellem Eltaszítja magától Az egyedi szót… Farkas-vigyor A pásztor lehet Hamis is, a farkasok Legjobb barátja… Ostor-pattogás A csordás-ostor Pattogására boldog Marhák vonulnak… Háborúk Vágóhidakra Terelik immáron az Embereket is… Budakalász, 2019. július 7.

Posted by
Posted in

Juhfarknyi lehelet

Juhfarknyi lehelet ( a vulkáni hamu életet fakasztott ) Ki hiszi el nekem, hogy az élet vízét ismerem? Nem messze innét, hol tanyát vert a jobblét, hajszálgyökerek isszák a hegy dévaj porát, hogy milliónyi izgatott fürtben ott lakjon az Isten! Ő adta ezt nekünk, mi néha gyógyszerünk, éljünk hát vele bátran, gyöngyözzön a pohárban, benne […]

Posted by
Posted in

A csend falat emelt ablakom alatt ” A természet poétája 2019″ A világ ezerszínű virág antológia”

  A Csend falat emelt ablakom alatt A csend falat emelt ablakom alatt, Ettől izgalmas lett a tespedt város, Kinézek: látom sötét kontúrjait, Lomha, barna árnyék andalog: charme-os, Lassú pillanatok káprázata játszik, Rémalakot ölthetnek a nyitott kapuk, Kitágult pupillák borzongással nézik, Miként marják lelkük kíméletlen satuk, Már éjfél is elmúlt, fáradt a világ, Megáll az […]

Posted by
Posted in

Aratás

Edit Szabó : Aratás . Zöld erdő szélétől indul a határ, búzaszemek kalásza sárgállik már, munkáskéz vetette el ezt a magot, természet ereje szép termést adott. . Gazda kezében van pengő kasza, balról és jobbról is megsuhintja, sárgán aranyló szép búzakalászok, tarlóra dőlvén várják az asszonyt. . Drága kincs az életünknek magja, párja hajladozik ívesen […]

Posted by
Posted in

Lét-regény… 2/2

Meditáció a létezésről… Versben, apevában és 10 szavasokban írva. Ősz: Vége már a nyárnak, a napfény erőtlen, Majdnem elvész már a fakón-kékes, égen… A kis-bogarak, már csak életuntan csámborognak, Keresik, nyomát a már végleg elmúlt szebb napoknak. Ősz Leple Fényt takar. Vánszorgó lét Emléket kutat. * A nyári zajok, csak emlékek már, ezeket meg már […]