Edit Szabó : Álom és a valóság . Delejes álomba merültem, mámoros színekben elvesztem, lehullott fátyol a szememről, csodákat láttam életemről. . Fénylő tekintet ragyog reám, mindenség varázsa velem jár, hófehér függönyöm meglibben, rózsákkal illatár megjelent. . Véremnek pezsgése beindul, két szemem könnycseppje kicsordul, felébred álomból a szívem, kitárom karjaim kedvesem ! . Fénysugár virágzik […]
Piros cseresznye Termés lett már szirmokból. Japánban kultusz. * Nap, búzatáblán Legelteti fény-nyáját. Égetően tűz! * Harmat simogat Szemeket őrző kalászt. Hajlik a kötél. * Friss cseresznyéből Készül otthon, új pite. Nyári csemege… * Tikkasztó hőség Mezőkön, pipacs bőség, Július tombol. * Gabona szárán Szél lengeti a kalászt. Arató izzad. * Búzavirág kék A szélben […]
Edit Szabó : Emlékkép . Fehér habos tenger vize lábaimat mossa, felemelem kék ruhámat, ne legyen hab rajta. Szellő fújja szőke hajam, szemem elé téved, megfogom a kalapomat, ne repüljön véle. Hátam mögött fodros felhők kéken virítanak, zölden csillan hullám erdő, háttérben mulatnak. Ritkán jutok tenger mellé, mindez örök emlék, megőrzöm az utódoknak, hogy ez […]
Őszi szél Por és ég nászra kél, szívet cserél. Fiuk a szél, kinek játék minden. Jöttére meg-megugrik a levél, fodrokat vet egy száradó ingen, és ha megüti magát a padkán, a füledbe sírja el bánatát. Majd szoknyáért nyúl az örök pajzán, míg hajlik utána egy kiskabát. Avarban fürdik és erőre kap; az utakról kihajtja a […]
Edit Szabó : Életemben már nem költözöm.. . Puha meleg fészekből költöztem új, szabad világban fölébredtem, pici, apró csecsemőből nagy lány, vígan sétáltam fiúknak karján. . Házasság lett egy szép esküvővel, költözködés nem nagy kerülővel, após-anyós szívesen fogadott, nagy szobában élet fogantatott. . Kicsi lányom mindünk szeme fénye, ám útban volt az ő kistestvére, házat […]
Most jó ez így, hogy nincsenek fények, És tetszik az, hogy fekete az ég, Hogy nem égnek rajta hazug remények, Úgyis múlandó minden, ami szép. És nem baj most, hogy a fekete a lényeg, Lehet néha jó is a sötét, Akkor is, ha forró, és a fekete már éget, Akkor is, ha végtelen a feketeség. […]
(Senrjú) Micsoda csendben, Törekszik utánad… vágy. Itt lemondás nincs. * (Grádics) Van itt nagy remény, Szívember utánad vágyódok, Sok napot meg, végig kínlódok! Ez a szerelmes várakozás olyan kemény, De bizonyítom ezzel, vagyok kemény legény. * (Limerik) Életemben, rád vágyakozok, Mert Te vagy az egy… kit imádok. Ha itt lennél velem, Boldog lenne lelkem… Remélem […]
Edit Szabó : Kunyhó előtt . Kunyhó előtt ül az apó, megpihenni néha de jó ! kalap alatt őszült feje, távolba néz tekintete. . Sokat megélt az életben, bőr csizmája mesélhetne mennyi lépést tett meg benne, míg munkáját elvégezte. . Megfáradt már, öreg teste, de lelkében reggelente kezdené újra életét, szeretné az ő kedvesét ! […]
Edit Szabó : Pipacsok között . Búzamező szélén virág, piroslón virít a határ, kék sejtelem benne rejlik, búzavirág kényeskedik. . Határ menti látogató, barnasága odavaló, lételeme erdő-mező, otthonában járkál egy őz ! . Figyelmesen tekint széjjel, magasra emelt fejével, agancsai ágaskodnak, kalász fölé magasodnak. . Körülötte pipacs díszlik, a szép testét kiemelik, meleg barna tekintete […]
Gyenge a nyelvem kifejezni azt, háborgó mélység, ami megszakaszt; bár minden szavam lelkemnek tükre, s nem halvány mása, mégsem él üdve. Megdermed lelkem, kedélyem vádol, csak illúzió, hogy félve ápol. Meggyőző kellék, börtöne ajkam. Hátramaradt rom, ennyi maradtam.
