Vigasztalan szürkeség, felhők könnye földet ér, fák lombjának koronáját esőfüggöny csépeli. A Balatont a süvítő szél korbácsolja, fenyíti. A víz színe hol kék, hol fakó, hab-hulláma irizáló, itt-ott méreg-zöldben játszó. A fergeteg fáradt görcseit feloldja, nem tombol, csak vánszorog. Ott hagyva már csapot-papot bánja a nagy haragot.

Kiskamasz voltam, amikor először megpillantottam a Balatont, és azóta rabja vagyok! Ünnepélyes gyönyörűséggel állok partján és csodálom, immár évtizedek óta, ezt a tüneményes természeti képződményt. Ezer arca maradandó, színessége, illata szívig ható, a panoráma örömet okozó. Megunhatatlan, s csak legfelső fokkal illethető az a változatosság, amellyel hat rám. Boldogság, hogy élvezhetem e látvány mámorát. Azúrkék […]

Gördülő hullámok a part felé rohannak. Nehezen találok a látványra szavakat. Domboldal zöldje csúszik a vízbe, lábát mártva a hűsbe. A nap még fenn az égen, mint kötéltáncos a látóhatár szélén, egyensúlyoz. Vörös képpel búcsúzik a mától, nyugatra távozik, messzi az ismert világtól. Egy szentről elnevezett hegytetőn őrt álló kápolna merengőn olvad a tájba. Pár […]

Az este sötétbe hajlott, legyőzte a Napot, a Tó éji tűzben ragyogott. Egy túlterhelt bíbor felhő megrepedt, megeredt az eső. Cseppjei óriási köröket rajzoltak a nyugodt vízre. Ütemes pulzálással, újra és  újra, egyre táguló gyűrűket formáztak. Az ég kitisztult, végtelen fekete selymén a csillagok alakzattá rendeződtek.

Didergő bokor fémesen zörgeti ágait. Fázik. Téli hidegben, est-közelben, megdermedt, halvány fény a nap. Gyengülő sugara túlvilági hatást mutat. A némaság síri, és mégsem kelt félelmet. Szívbemarkolóan szép, szemet gyönyörködtető a tó, a part. Jégpikkely csilingel, a fagy velőig mar.

Forró a délután. A kikötőbe igyekvő vitorlások habzó vízsodor nyomvonalán sorolnak egymás után. Vásznukat vadszárnyú szellő csattogtatja. A szél vihart ígér. Lilában játszik a szürkés-kék ég. Egy gyenge napsugár felhőt húz magára. Súlytalan pamatát fehér fény lakkozza. A vizet surrogva hasítják a könnyű hajótestek. Mire révbe érnek, leszáll az este.

Bámulatos, kápráztató, a természetnek szemrevaló műve, a Balaton ! Fénye, könnyed fodrozása, a vízen ringatózó, csilingelve csengő hullámok játéka, türkiz kékje nem fikció, lélegzetelállító. Való, amit a szem láthat, megunhatatlan csodálhat!

Könnyű délutáni séta, meghitt ballagás. Utunk a szokásos: csodalesés,  hallgatás. A park idős fáján nagy fakopáncs, tarka harkály kopogtat. Skarlátvörös tolla ki-kivillan az ágak kopasz kuszaságából. Zajos verébhad zilált ricsajjal marakszik maroknyi morzsán, eldobott kalács maradékán. A parton jóleső csend, szél sem rezzen. A tó sima felszínét az alkonyi narancsfény megtöri. A látvány meseszép. A […]

A Balaton sima tükre szelíden ring a keszthelyi öbölben. Dél van. Nesztelen csend ül a tájon. Távoli hegyek kék sziklái őrzik a part rajzolt vonalát. A nap zenitjén áll, sugarait visszaveri henye hullám. Egy-egy vízcsepp fénylő drágakő.

A Balatont látva a végtelent érzed, múltja messze tűnt századokba réved. Színe-ragyogása szemed kápráztatja, nincs a földi bolygón, mi ezt felülmúlja. Mert illata bódító; széljárta víztükre napban csillogó; holdsugár fénye ezüstben ragyogó; víz fodra zöldje, kéke változó,  pompája a lelkedbe markoló.   Ha ott állsz a partján, megérint a csendje, hozzád szól az élet magasztos […]