Posted by
Posted in

Az út ahol én járok

Edit Szabó : Az út ahol én járok . “Akácos út,ha végig megyek rajtad én,” minden kedves,halkan sóhajt az éj, kertek alján, virágzó fák alatt szeretném én csókolni ajkadat. . A lágy szirmok csodásan aláhullanak, hajadban már illatok bomlanak, harmatcseppek igéznek éjszakát, halkan mondom, galambom légy varázs ! . Mert ez az út,melyet annyira szeretek, […]

Posted by
Posted in

A korai gyermekkor morzsáiból I.

Este, az óvodás éveimben, a konyha illatokat gőzölt, nővérem hangosan leckét mormolt, anyám épp vacsorát főzött.   Lent, az asztal lábai közt ollózgattam a holnapot, ott érleltem a tudás fáit, nem sejtve, hogy lombot adott.   Fejembe kúsztak hajszálanként az egyszeregy hangos sorai, és érzelmeim dúsították a versek zenélő húrjai.   Közben csákót, hajókat érlelt […]

Posted by
Posted in

Nincs vevő

Nincs vevő Barátaim, a vádbeszédnek vége, azóta köztünk néma csend honol, hiába várunk még védőbeszédre, mert elmaradt az, késik valahol. Megtudtuk azt, hogy balga módra éltünk, mi felzabáltuk már a holnapunk, dőzsöltünk, ámde módfelett, s veszettül elhittük azt, hogy mindez jól van úgy. Vigyorral szánkon bőszen égre néztünk, mutattuk egyre, hogy nagyok vagyunk, és most […]

Posted by
Posted in

Mióta eltemettelek…

Mióta eltemettelek… Mióta eltemettelek, nincs báj a mozdulatban, azóta hangom is remeg és félig öntudatlan, kifosztott álmomon nevet az ördög és az angyal, kicserzik ráncos bőrömet és játszanak agyammal. Mióta eltemettelek, harag feszül szívemben, ki volt, ki rólad dönthetett az értelmetlen űrben, hiszen levett egy csillagot, mi még utat mutatva szemünk előtt ragyoghatott a kétes […]

Posted by
Posted in

Vörös csillag

Vörös csillag, dölyfös csillag: a csapongó múlt, hulló átka – Ezerrel támad éjszaka. Vörös csillag, hulló csillag: bitorlók világát éltető – – Elvtársak! A trón éghető? Vörös csillag, fénylő csillag: felkent papjaid gyónnak jajjal – Ezerrel támad a hajnal. Vörös csillag, dölyfös csillag: letörik üstököd néhanap – Ezerrel kel fel majd a nap. Vörös csillag, […]

Posted by
Posted in

Kéregkoporsó

Rád kérgesednek az évek. A hazugság, bántások, érzések. Egy fa vagy az erdőben. Nem tudod, merre van az előre. Valaki lehántja rólad a kérget, meztelenségedbe vés egy képet. Az élet végéig, D+O forever. Téged viszont csendben megöl. Ha meghaltál, sajnálnak. Sírodra tesznek virágot, palántákat. Nem a te virágodat: míg éltél, addig sem dicsérték. Most mégis […]

Posted by
Posted in

Nyár örömei

Nyár örömei Az idei tavasz bármilyen furcsa volt, mind több helyen látszik szép, zsenge tarka folt. Bár a Nap az égen oly ritkán ragyogott, sok kis kedves virág azért szirmot bontott. Üde színű csokor mezei virágból arcomra mosolyt csal, lehetek én bárhol. Dísze a mezőnek, dísze a szobáknak, szép követe mind a tavasz illatának. Lassan […]

Posted by
Posted in

Butulni volna jó

Butulni volna jó Mikor már ész helyett erő az úr, mikor már torkodon hurok szorul, butulni volna jó, de nem lehet, mert rég magasra lát tekinteted. Hiszen te nem sütötted még le azt, megalkuvón te nem vágtál grimaszt, csupán a tiszta szó, mi létezett, a tiszta szó csupán, s a tiszta tett. Mikor konok, bolond […]

Posted by
Posted in

B terv

B terv Az út porából egy kavics a messzeségbe koppan, cipőm alatt a többi is csikordul rá unottan, nehéz kabátom foltjain a varrás kezd szakadni, zsebem lyukas, s az álmaim között a lét falatnyi. Bolyongok én a végtelen ködével átfonódva, úgy, mint kinek nem is lehet e földön semmi dolga, csupán kóborlok céltalan a roncs […]

Posted by
Posted in

A Hold és a pipacsok

A Hold és a pipacsok   Kaszált rét felett, Kócosan kelt fel a szép Hold. Rőt pipacsok között Vörösre csókoltuk egymást. Megtelt lassan fénnyel A föld, köröttünk a tájék, És míg szemben álltunk Szerelmünk pirulta a rét. Égő hátam mögött, Már Afrodité mosolygott, Hermész vitte a hírt, Hogy ma ilyen csoda történt.   Fekete virágfej- […]