Posted by
Posted in

Vírus

Vírus   Baknak a jegyében, szép csillagos égen, Plútó és Szaturnusz ismét randevúzott. Később Jupiter is velük van egy térben, s világunk rendje,  már megváltozott. Vártuk, hogy reményt adnak majd a jelek, biztonság, hit, és pénz is megremeg.   Hármas együtt állás, gyötrő tapasztalás, hatalmas változás, mindenütt a földön. Betegség és járvány, szörnyű utóhatás, vajúdó […]

Posted by
Posted in

Sorsom könyve

Edit Szabó : Sorsom könyve . Lassan őszbe fordul már a táj, fénysugárban ködlik még a nyár, sorsnak útja mindig vezetett, hátra néz néha, emlékeztet. . Könyvek lapja mindig követett, ám apám egyedül keresett, könyvtár lett második otthonom, örömmel lapoztam sorsokon. . Néha bánat, néha örömkönny csorgott le a szempillám között, tudat alatt fogták lelkemet, […]

Posted by
Posted in

Dac a sötét alagútban…

Benne a dac az utas… Napnak fénye itt bent, nem ér el soha hozzám, De, igen… néha, ha nem borús egy kis foszlány. Van úgy, hogy a csend beköltözik, be szívünkbe, És tűzet hamvasztó napsugár fröcsköl szembe… Szeretet-csalogány dala, ha elnémul lehet, vége, Tüzet olt a nagyobb tűz, tinta szárad megsemmisülve. A dac, az, ami […]

Posted by
Posted in

Nomád élet

Edit Szabó : Nomád élet . Hegy lábánál, dombok alatt épült régen az ősi lak, nincs ablaka,csak ajtaja, jurta tekint a világba. . Lakója egy gyönyörű lány, hímzett szép fehér ruháján hosszú, fonott fekete haj, – e látomás engem zavar ! . Arcán mosoly lágyan kering, vidám szava messzire int, magához csábítva lovát, simogatva a […]

Posted by
Posted in

Naplemente

Vérvörös napkorong tespedve, lassan lejt a tengervíz fele. hullámokat tarkára festve, átszíneződik környezete. A víztükör úgy ragyogtatja, hogy piros csíkos lesz a fodra, mint a pipacsmezőnek szirma, amikor a szellő ringatja. lángoló fényként kacérkodik, sugarát szórja a hegyekre, ránéz a parti kaktuszokra, ráült port aranyra bevonja. Készül az új világi létre, előbb sötétben megpihenve. majd […]

Posted by
Posted in

Tavasz ( Vivaldi: Tavasz-hoz)

Ébredezik a kikelet örömmel, érkező madár dala száll a csöndben. Sziklacsúcsról vízér csordogál közben, kristálytisztán, szemrevaló gyönyörben.   Tüzes szikrák záporoznak az égből, a sötétség meg-megvillan a fénytől. Lassan elvonul, nem kell félni vésztől, előáll a káprázat az érzésből.   Zöldellő lombsátor alatt pihennek, halkan cselekszik az erdő moraja, állat hangja visszhangja a vizeknek.   […]

Posted by
Posted in

Titokajtóban

Gyere közelebb, ölelj Zita Közelséged, életem sója! Csak úgy érezzelek, Így élményt szerezzek. Már látni is… ez kéj manója. Jó lenne puszilni a kezed, Szép szavakkal pátyolni lelked. Test-meleged add át, Kezed puhaságát… Részemmé kell Neked már lenned. Nadrág cipzáram… titokajtó, Oda bejutni, nem kell fa-ló. Vigyázz nagyon, nehogy Ujjad törjön… sehogy. Légy enyém, az […]

Posted by
Posted in

LEHET E MÉG

A végzet útján végig menni Emelt fövel a sötét alagúton áthaladni Megbocsájtani mindenkinek Mond ó mond lehet e még Tiszta szivvel élni a mában Mint egy hajótörött Kinek mindene a tengerbe vész S a hullámok takarják el a süllyedö reményt A felszinre törö tajtékzó habok Gyötrö keserüséggel hozzák a felszinre Azt mi már úgy is […]

Posted by
Posted in

Gyengéd szeretet

Gyengéd szeretet nagy gyűlöletben Vagy nagy szeretet, kis gyűlöletben… Ez mi a nagy különbség az életben. Szeretve szeretkezni, vagy ölbe háborúzni? Szeretet háború adott, elég házasodni… Ez alól, ez után, így már nem lehet kibújni. Vecsés, 2012. augusztus 22. – Kustra Ferenc

Posted by
Posted in

Éji nesz

Éji nesz slattyog a süket csendbe, Nem tudom mit, de dobol fülembe. Nem gyújtok gyertyát, nehogy zavarjam, Hallgatom… mért nincs nesz az avarban? Vecsés, 2012. augusztus 18. – Kustra Ferenc