Posted by
Posted in

Üres minden, minden…

Üres minden, minden…   Üres a te ágyad, Üres a széked is. Üresség néz vissza Sötét képernyőről.   A kedvenc papucsod Keresi a lábat, Azt a fájó lábat, Amelyik viselte…   Árva a kis tálad, amiből ebéded Olyan sokszor etted, Falatodat velem Hányszor megfelezted!   S nem fejti a rejtvényt Senki sem helyetted! Nem lapoz […]

Posted by
Posted in

Flamenco táncosok

Helyetted is nézem, nézem ezt a táncot, Nézem a flamencót, amit úgy imádtál! A táncos egészen fel, az égig szárnyal, S látlak téged is, ahogyan szárnyalnál.   De a fájó lábad nem akar emelni, Csak karod az, amelyik fel az égbe szárnyal! És a képzeleted, amelyik elragad, Egyre jobban elragad magával.   Amit most nézek, […]

Posted by
Posted in

A versírásról

A versírásról   Hát ez igazán furcsa! Hogy az ember – a hetvenhez íly közel – szinte teljesen új útra lel, melyen akár korábban is járhatott volna, s mely így megkésve is még vezet tán valahova.   Mert hogy verseket írok! Sorra bukkannak fel rímelő sorok, szinte a semmiből jönnek,  születnek, és amíg írok:  bizony […]

Posted by
Posted in

Visz a vonat

Visz a vonat, de már nem tehozzád, Te már nem laksz ott, ahol eddig laktál, Mennyi ideig is? Majd 15 évet! Az Avas tetején, az én otthonomban.   Az én otthonom a tiéd is lett akkor, Én a szívemben is otthont adtam neked, Így leltél te nálam mindjárt két otthonra, És sok szeretetre, remélt nyugalomra. […]

Posted by
Posted in

Nyár végén…

(Anaforás – 3 soros-zárttükrös) Augustus után, már a nyár végén járunk, A hajnali hűvösség nekünk nem barátunk… Augustus után, már a nyár végén járunk, (HIAQ) Sír, búcsúzik a nyár, Szelek szárnyán tovarepül. Reggel kell a kabát… ** (10 szavas duók) Már itt kevésbé kószák a szelek, Dühödten támadnak az elemek. Hajnalban egy kis szellő dukál, […]

Posted by
Posted in

“Most emlék csak…”

“Most emlék csak… “ (Barátnőmnek, Dobos Csillának ajánlom) „Most emlék csak az otthoni táj, hazatérve emlékké ez a kép válik…” Mikor ezt írtam, 1970 nyara volt, a Bronzlovas talapzatánál álltunk, körben a parkban tarka virágok. Ha megfordultunk, a Néva folyót láttuk. Ahogy a hidakra, utakra tekintek, mindenütt nyüzsögnek az emberek.   Csak emléke van meg […]

Posted by
Posted in

A bánat versei (Elképzelt kötetem mottója)

A bánat versei ezek. Ki vidám perceket szeretne, ki se nyissa e kis kötetet. De ki bánatos, s gyászában rokon érzéseket és némi kis enyhülést keres, bátran elolvashatja a verseimet.   Nem titok: párom halála volt e versek ihletője. Csak az imént távozott el, de örökre.   Nem könnyű a Sors akaratát elfogadni és a szeretett […]

Posted by
Posted in

Töredékekből született vers

Édes, drága párom, oly nagyon szeretlek! Reggeltől napestig sokszor emlegetlek, magamnak és másnak, bárkivel beszéljek. Terólad szól most is valamennyi ének.   Elmondhatatlan az, mennyire szeretlek. Reggeltől napestig téged énekellek azon reám virradt a szomorú nap óta, amikor elmentél, mert ütött az óra.   Visszagondolok most közös életünkre, azt hittem, hogy együtt leszünk mindörökre. A […]

Posted by
Posted in

Ott ülsz te a padon

Hányszor ültél ott a padon, a buszra várva, amíg jön, megpihenhetsz egy-két sóhajtásra. Képzeletemben most is ott ülsz, magadat még alig kifújva.   Látom, ahogy nehezen majd felkelsz a padról újra, s szállsz fel a buszra, bevásárló körutadra indulva, avagy az orvoshoz mégy vagy éppen a patikába.   Te pihegő, fáradt, megfáradt madárka! Milyen nehezen […]

Posted by
Posted in

Őszi meditáció

Tegnap még volt kicsi, enyhén langyos napsugár, jólesett, Udvarunkba a fákon, ismeretlen madár repdesett… Tegnap még volt kicsi, enyhén langyos napsugár, jólesett. Tájékunkra rászokott az estefele, hirtelen, Gyorsan megjött az éjszakai is, szinte végtelen… Tájékunkra rászokott az estefele, hirtelen. Sötétben nem is látni a rozsdásodó leveleket, Szülő-madarak fészekben melegítik, gyerekeket… Sötétben nem is látni a […]