Posted by
Posted in

Ilyen az öregedés…

Nézed magadat a tükörben, azonban lassan törik szét… Tele vagy a múlttal, az emlékekkel, az lelket feszít szét. Nézem, tükör hova lett és a múlt? Minek adni őszintét? Tükör már összetört, Nem is baj, úgyis hazudna. Elveszett ifjúság. * (3 soros-zárttükrös) Vannak belénk égett emlékek, azt ápoljuk, Nézhetünk csúnyán, de homlokot nem ráncoljuk… Vannak belénk […]

Posted by
Posted in

Sírfeliratok Apevában

Edit Szabó : Sírfeliratok Apevában 1. Test nyugszik föld alatt, a szelleme feléd magaslik. . 2. Egy lélek nyugtalan, szíve pihen, minden benned van. . 3. Egy nevet mindig látsz, az ő lelke álmodik versben. . 4. Volt teste, szerette, béke vele, lelke felrepült. . 5. Élt, meghalt, földi hant, hosszú élet termékenysége. . Bőcs,2019.06.30.

Posted by
Posted in

A jót mindenki üti

A rosszat nem, mert visszaüt… Egész életemben a béketűrés és kötelességérzés apostola voltam, A fordíthatatlanba törődő, szeretet terjesztő, béke-hitvivő maradtam. Hetven éve -immár- ilyen vagyok, ilyennek születtem, ilyennek neveltek, Meg a környezeti hatások is belém, ilyeneket –csak jókat- leheltek. Jó Éled. Szívvel lát. Békét teremt. Érzéseket szül. * Igyekeztem, mindig mindenben gondossággal, szeretettel eljárni, Figyelmeztem, […]

Posted by
Posted in

Hazám, te vagy a mindenem!

Hazám! Óh, hazám, nekem te vagy a mindenem, Fiad, állampolgárod vagyok; ezt szeretem! Büszke vagyok, hogy a Kárpát-medencébe magyarnak születtem, Hogy anyanyelvemnek a legeslegszebbet, magyart nevezhetem. Aki ide született, itt éljen és itt haljon! Küzdjön hazáért és a magyarokért a falon… Magyar lóval, magyar fegyverrel és magyar bort igyon! Aki ezt nem bírja és elmegy, […]

Posted by
Posted in

Mindennap teszel valamit?

Mindennap teszel valamit, jó és tán’ rosszat, Énekelsz a Fő úton, végig falu hosszat. Szembetalálkozol… jön a csorda hazafelé, Téged visz a lábad… csak tovább, rétre kifelé. De! Hiába menekülsz, csak beköszönt az éjszaka, Holnap is csak érezni fogod… mit számít pénz szaga! Én tudom, nem leled a helyed, éjjel sincs nyugalom, Mert nappal olyan, […]

Posted by
Posted in

Él a haza

Sohase mond, hogy elveszünk… Sohase mond, hogy nem hiszünk… Ne mondj olyat, hogy itt a vége… Ne mondj olyat, hogy nincs reménye! Vecsés, 2008. augusztus 24. – Kustra Ferenc – anaforában

Posted by
Posted in

A honfoglalás

Árpád és Kurszán vezetésével, Eddig nomád és vad törzsekkel, Hazátlan és vágtázó Magyarok, Immár a hont foglalt Magyarok! Voltak már téli- nyári szállásaik, Lovaiknak, állatoknak istállóik. Itt talált gyér lakóssággal keveredve, Lassan egyesültek egy nemzetbe. Letelepedtek, de még kalandoztak, Évszázadokon át, hadjáratoztak. Atlanti óceánt is meglátták, Ki szembeszegült, azt lenyilazták. Svájcot, Bajorországot feldúlták, Észak Itáliát […]

Posted by
Posted in

Európa felé…

Magyarok nyilai célba találtak, Lovaik füttyre elbújtak, felálltak. De nem lehetett tovább kalandozni, Csak beilleszkedni, helyben maradni. „A magyarok nyilaitól ments meg Uram minket!” Még spanyolok is félték, rettegték mieinket. Ez is része volt az ős pogány kalandnak, Értették, vége! Európa felé haladnak. Budapest, 1997. március 18. – Kustra Ferenc

Posted by
Posted in

Hiányzol

Hiányzol, de nagyon Erzsóka, Munkád elszólított külhonba. Úgy mennék már hozzád, Ugye, te… akarnád? Szeretetet kötnénk csomóra. Már úgy hiányzik egy kis móka, Otthonom és álmaim bókja. Szép arcú ismerős, Ember, igazi Hős, Aki falaimat lebontja… * Otthon lennénk, főztödet enném, Mit kérnél, rögtön meg is tenném. Szívből segítenék, Együtt, szépen élnénk. Vársz te engem, […]

Posted by
Posted in

Rózsa Iván: Légy

Rózsa Iván: Légy (Haiku-változatok) Sokszínű lettél… De minden énedben Te Légy, ha másképp is! Harc az életért: Poshadt boros pohárban Légy döglődik még… Gátlástalanul Szemtelen: piaci légy… Vagy politikus? Rászáll mindenre, Lecsap, mint keselyű a Dögre: pimasz légy. Mikor elhagyták, Kaján vigyorral mondták: „Légy boldog! Mással…” Asztal alá hullt Morzsa, légy szemszögéből Pompás lakoma… Légynek […]