Edit Szabó : Eső után . Zölden ágaskodnak a fák hegynek ormán és tó partján, fényük belevész az égbe, csillogást enged napfénynek. . Hegy alatti selymes patak tó vizéből visszamaradt álomképet jelenít meg, csuromvizes tiszta szüzet. . Ázott minden porcikája az áttetsző szép ruhában, átsejlenek hosszú combok, mellbimbói mint a gombok ! . Bokáját víz […]

Lelkem, sötét, mély bugyrában keresgélek, rémesen emésztenek a kapott tények. Újra élem a fájó pillanatokat, melyek szívemben ily nagyokat hasogat.   Morfondírozom folyton a megoldáson, véletlenül sem jön a szememre álom. Forgolódom, a szavakat hányom-vetem, mindenfelől a kérdések özönlenek.   Meggyötört arcomon a könnycsepp pereg, ebben a helyzetben mitévő lehetek. Ez a képtelen állapot oly […]

Edit Szabó : Érik a cseresznye . Fehér virágszirmok sokasága termőre fordult cseresznyefa ága, zöld bogyókból lassan kifejlődött, sötét lombok alatt érlelődött. . Napsugár mosolya segítette, pirosló színét míg felfedezte, fénylőn csillognak az élénk szemek, belülről zamatot ébresztenek. . Fának az ágain piros gyümölcs, párosan látod néha a fülön, minden gyereknek játék s csemege, harsogva […]

Edit Szabó : Haiku – Hazugság,illúzió, áradat témakörben II. . nem szólsz igazat igazságod szépíted, hazugság szavad . a hazugságod hiába te elfelejted, mindig visszaüt . időérzéked távoli jövőbe visz, csak illúzió . szépnek látsz mindent, belső fényed tündököl, érzékcsalódás . már hömpölyögve óriás hullámmal jön, visz az áradat . visz az áradat szeretet hullámain […]

Az én legjobb barátom a Hátha, Messzi földről érkezett, mégis jól megvagyok vele, Ha itt van velem, őt senki sem látja, Csak én látom őt mindig, az utcán én futok bele.   Az én legjobb barátom a Hátha, De ha meglát engem, sohasem köszön, Csak mesélni kezd, persze mi mást is csinálna, Arról, hogy hátha […]