Talán leomolna… Bíborkönnyeket hullajt az alkonyat, sírokon kicsiny mécsesek ragyognak, a földre hulló krizantémok szirma, mint lelketek, olyan hófehér, tiszta. Néma csönd – belül zokog a fájdalom, szitáló ezüstköd fénye átkarol, szél oson hozzám – érzem, hogy simogat, miként kezed egykor lágyan, finoman. Fakó ágon szürkeség ölt alakot, merengőn nézem a sírfeliratot, talán ha meleget […]
Rád gondolva Milyen rég volt, mikor érinthettelek, most szomorúságban élem napjaim, én múltunk emlékeiért reszketek, míg hullámcsend mossa a tó partjait. Csókod simította fáradt szememet, rövidke boldogság, csak ennyi jutott, álmaink temették rozsdás levelek, miközben a bíbor Nap vízbe bukott. Rád gondolva újra élem a varázst, indigóéjben kereslek szüntelen, egy gyengéd mosoly a gyermekünk arcán, […]
Őszi tánc Lassan hull alá, csillan a fényben, Eltévedt levél rezesen ragyog, Vörös-selymét teríti a szélben, Életre kelve szállnak a dalok. Lombot hullatnak az erdő fái, Keringenek aranyló ruhában, Egy porszemnyi lét semmivé válik, Reszketeg árnyak futnak utánam. Itt, hol a csendben ringat az álom, Nesztelen táncuk új jövőt ígér, Gomolygó köd ül a néma […]
Tiszta fénnyel Lobogjon égő, tiszta fénnyel az első gyertya szelíd lángja, szívekbe költözzön a béke, gyűlölet ne kaphasson szárnyra. Néptelen utcákon félelem, bezárt ajtók mögött reszketőn éled a hit, sötét éjjelen gyógyítva beteget, szenvedőt. Hófehér, ezüstös tisztaság, átölel lágyan a szeretet, láttatja advent szép csillagát, lelkünkben a hívő gyermeket. Végtelen csend terül – semmi zaj, […]
Rózsa Iván: Lényegek Tán a mennyből jött egy lény, egek! És megvilágosultak rögtön lényegek… A lény azt akarja tán, hogy fény legyek: De most az a gondom; holnap mit egyek?! Budakalász, 2020. november 26.
Vitos Irén Apa Emlékezlek olykor, mikor rám tör a fagyos reggel, s jégvirág hasad az ablakon, a békéd idebent ér el. Tegnap kezembe vettem a puskád s a múltba visszarántottál. Látlak, csapást keresve vaddisznó után kutatsz a csepleszben, s roppan a fagyott hó, beszakadva lépted súlyán. Ahogy összeragad mínusz húsz alatt a deres […]
Számolom a fejem felett elsuhanó éveket Melyben az idő lassan széthull észrevétlen Lehet, hogy csak álom volt az életem Lehet, hogy csak álmodtam, hogy létezem A múló nappal egyszer mint a villám Kihül majd Érted lüktető bús szívem S belemerülök majd a végtelen időbe És tovaszállok majd a tűnő fénybe Blažekné Benik Mária Minden […]
Az ész a bajnok… hétköznapi pszichológia Az ész mindig hiszi, úgy tudja, hogy ő a bajnok, Meg folyvást azt hiszi, ide hiába jönnek a bajok. Meg van győződve a saját igazáról, meg ő a legjobb, Mindenki ennek alapján ítél, mert tudja ő a legjobb. * Az ész sokszor dolgozik, de nem is gondol semmit, Csak […]
Osztozz magányomban Vedd le terhemet Űzd el rettegéseim Írd át emlékeim De addig kérlek Ne bántsd Őszülő hajfürtjeim Majd ha bánatomban Velem együtt könnyezel Majd akkor ítélj Akkor kérd számon bűneim Majd ha felém nyújdod Védőn kezed Hogy óvj és csendben átölelj Majd akkor gyere S hozd el a békét Megsebzett szívembe Hogy újból hinni […]
Sírok csak, egyre sírok, alvás előtt, után is és csak Rád, Terád gondolok. Rád gondolok, te drága, életemnek tizenöt éven át párja, hűséges társa. Rád, Terád gondolok egyre, s azokra a végső napokra, hetekre. Lassan egy éve, s azóta nem lelem magam és helyemet. Idézgetem arcod, szavaid, egész drága lényedet. Vajon Te – akkor […]
