Posted by
Posted in

Villámsújtotta fa

Villámsújtotta fa  Villám csapott be kegyetlen vadsággal egy fába, ágaitól gyökeréig végigperzselte, átjárta. Felnyögött a fa, gallyai jajgattak, törzse megreccsent, levelei zokogtak. De nem tört meg, nem égett el, nem dőlt ki helyéről, nem száradt ki nap hevétől, nem fagyott meg hideg széltől. Fekete foltok oldalán, s elveszett sok levele, de él, mert mi nem […]

Posted by
Posted in

Árnyékodnak

Ma láttam, csak az árnyékodat, a lelkem mégis elolvadt. Kezemben tartottam, tenyeredbe csúsztattam volna, ha szabad, hogy megtapasztald a forró, édes olvadást, mint a Napban oldódó tavasz, csak mert megláttam az árnyékodat.

Posted by
Posted in

Minden eldobható

Minden eldobható, de ezt mégse tedd, a szerelem nem papírruha, melyet levetek, belül öltöttem magamra és hiába nevetek, nem ismersz Rám, se Magadra, így meghetek keresve újat tavaszra, ez szelektív lett.

Posted by
Posted in

A jelen dobbanása

Lesz még igaz a Mi? Vagy csak a szél akar hazudni, mikor a tárva zárt ajtón a menetelő perceket hagyja elvonulni?   Múlt omladékokból formálom a jelent átgondoltan, hogy a Te is része legyen, és belül elrejtsen az agyagba merülő kezem.   A készülő szobornak lüktető szíve, a jelenem dobbanása maradj, emlékeztetve a Mi időre, […]

Posted by
Posted in

Félhomály

Az alkony színeváltozásában a haldokló, állott idő nem kapott túl sokat. A sötéttől zsugorodó tájon, a könnyablakon át integető, vastagtörzsű platánfák cédrusokká karcsúsodva nyúlnak. A magam anyagán formált reszketés eltévedt nyila a küszöböt átlépve talál el. A félhomály tükrén a gondok összekuszálódva tekerednek rám, szorosan megbéklyózva. Bénultan rogyva a gyertyafénybe minden csak vibráló körvonal, múlt […]

Posted by
Posted in

Fordulj felém!

Fordulj felém, amikor reggel hazatérsz, Lesem a kaput, amikor végre betérsz, Fülem már minden kis apró neszre figyel, Lélegzetem lelassul, a szívem úgy ver!   Fordulj felém, amikor fájó bánat ér, Lelkem gyógyulást csak a tiedtől remél, Csókold le könnyeim forró ajkaiddal, Vigasztalj féltőn, a szerető szavaiddal.   Fordulj felém, amikor leszáll az este, Kedvem […]

Posted by
Posted in

Velünk kezdődik és velünk van vége

Sok idő kell, hogy felvedd fehér ruhád, hogy elmondja az eskü szavát. A pillanat az első perc után, az utolsóban is gondozott mellett áll. Nővér ki mindenhol ott van. Leveszi a válláról a gondokat. De ki a nővér? És mi a dolga? Minden mit az élet hozhat. Igen valahol mi is nővérek vagyunk Csak nem […]

Posted by
Posted in

Advent első vasárnapja

Fel ragyog a hit fénye, el múlik talán a kétségek. Hitünkbe kapaszkodva, Az Úrhoz Fohászkodva. Koszurukon négy testvér állót a hit kapta meg a lángot. Színes ruhája fénylő mosolyán, Elérkezett a várakozás. Az élet hitel tele, de most erősítsük meg hitűnket. Várakozunk tiszta szível Vigyázzon az Úr mindenkire!

Posted by
Posted in

Hiúz voltam egykoron

Elmerengek néha messzi-messzi éveken, Mikor hiúzként osontam tavaszi berkeken. Törzsre másztam, cserkeltem, futottam egyre: Őszi arany völgybe, fel a bérces hegyre.   Fújt a szél, hullt a hó, nyár békélt a tájon Langyos-esős novemberre december jött fájón Hosszú volt a tél, akár az égbe törő fenyő Majd tavaszra fordult a szakállas esztendő.   Láttam vadászokat, […]

Posted by
Posted in

Hős

A király elé térdel a lovag Arcát vörösre festi ezernyi láng Gyertyák fénye táncol kacéran Elaggott, ráncba tört homlokán.   Csöndes most az udvari nép: Vitézt kémlelnek kíváncsian Szeretik, sokan tán gyűlölik… Mégis irigylik őt mindannyian.   „Hanyadjára’ térdelsz elém, lovag? „Királyom, ki számolja már azt…?” „Tán annyiszor, mint sebek a testeden?” „Engem a térdelés, […]