Edit Szabó : Erdőszéli tanyaház . Magas fáknak árnyékából, erdő szélén nőtt tisztásból hófehérre meszelt házak vonzzák oda tekintetem, csodálkozik a nézésem. . Évtizedek emléke ez, kedves néne vár-e engem? konyhában fűtött kemence, asztalon finom eledel, tisztaszobában vetett ágy! . Két karjában szeretete, örül mindig kedves lelke, erdő széli tanyaházban lakik minden boldogsága, családja meglátogatja. […]
ÖNBECSÜLÉS Életünk során hatások érnek, melyek befolyásolják az Énképet. Kezdve kisbaba korunktól, visszajelzéseket kapunk magunkról. Ezek a jelzések olykor rosszul érintenek, pedig kik adják, azt hiszik segítenek. Tudnunk kell építkezni belőlük, de semmiképp nem függhetünk tőlük! Magunkat teljesen meg kell ismerni, és mindennel együtt el kell fogadni! Ha esetleg hibát vétettünk, mielőbb tovább kell lépnünk! […]
Hangok az altemplomból -Íme megtapostam, megöltem asszonyod. -A dolgodat tetted, te ehhez értesz. -Veled ugyanez lett, nem tudtad elodázni. -Meglehet. Mégis hozzám beszélsz… -Hát nem érted? Tűzben égettem el a tested! -És te, minden csontot porrá őrölsz… Mégis hallom az apró poszáta énekét, Nem is a gyászról, a napsugárról szólt… -De nem láthatod, márvány […]
NEMET MONDANI Meg kell tanulnunk időnként nemet mondani, mert van, hogy magunkat csak így tudjuk megvédeni. Megvédeni attól, hogy lelkileg mélyre kerüljünk, azáltal, hogy valakinek segítünk. Fontos, hogy az emberek egymást támogassák, de nem úgy, hogy magukat feláldozzák. Fel kell hát tudnunk mérni a helyzetet, megéri-e kockáztatni a lehetséges sérüléseket. Segítsünk hát továbbra is, akinek […]
Rózsa Iván: Végtelen végeken Végtelen végeken: Megpihen értelem, Túlcsordult érzelem, Nincs többé félelem, Nem kell már élelem, Manna az ételem, Véget ért életem; Istennél kényelmem… Budakalász, 2020. október 9. Éjfél után fél egykor…
Rózsa Iván: Isteni kegyelem Féktelen végtelen, Végez a végeken, Ember itt védtelen; Segít az értelem, Korántsem véletlen, Isteni kegyelem, Istent ott ölelem: Végtelen végeken… Budakalász, 2020. október 9. Már éjjeli negyed egykor…
Rózsa Iván: Féktelen végtelen Képtelen kép, Végtelen vég, Ember elég, Állat felég, Megyek feléd, Megyek eléd, Féktelen fék, Értetlen nép… Budakalász, 2020. október 9. Éjfél épp elmúlt…
Rózsa Iván: Képtelen kép Az ég már nem éktelen kék, A szék tűzre dobva ég, Az üst félig finom füst, A tűz innen messze űz, A test enni is már rest, A fess festő nem ily képet fest, A kép is esdve ragyogna még, De a vég mindenkinek eljött rég… Budakalász, 2020. október 8. Éjfél […]
Bár rég volt, emlékszem azért, mikor megszerettem a sok könyvet szülői házban szőke fiúcskaként – rám várt a polc, mint egy nagy hajó kies betűtengeren, s én ezt az óceánt lelkendezve felfedezhettem. Mi vajon hát a könyv? Mitől remek? Készítője ki? A külcsín és belbecs együttese, mely felszenteli, és jó, ha arányos, tapintható, kézzelfogható. De […]
Gyötrő tavasz Konok bazalt fellegek kaptatnak az égen, alant a föld mégis az aszálynak hódol. Nyárrá vénült a tavasz, nem olyan, mint régen. Esőkről lódít, és holt szirmokból jósol. Lázas magányán tűnődik a kies utca, nyomasztja a veszni vágyó esők képe. Csend szövi napjaink és van, aki azt súgja (mert már fáj a térde) Vállaljuk […]
