Rózsa Iván: Csak Egyet… Csak Egyet akarok… A végtelen véget… A véges végtelenséget… Lebegő angyallá akarok válni… Istentől soha el nem válni… A Földet örökre elhagyni… „Élni és élni hagyni!” Budakalász, 2020. február 21.
Rózsa Iván: Nur Eines… Ich will nur Eines… Das unendliche Ende… Das endliche Unendliche… Ich will zu einem schwebenden Engel werden… Ich will immer bei Gott bleiben… Die Erde für die Ewigkeit verlassen… „Leben und leben lassen!” Budakalász, den 21.02. 2020
Edit Szabó : A telefon . Esti fényben hulló pelyhek nem fedik el a szépséget, kerítés mentén áll fényben, szakértők által építve. . Piros színe pompázatos, ajtaja fehér homályos, tudománynak új eszköze, modernebb telefonfülke. . Régen volt,ki feltalálta, embereket közel hozta, egymás hangját meghallhatták, nem volt határ a távolság. . Beszélhettek sok mindenről, fiúk-lányok szerelemről, […]
Széllel bélelt szél-úrfinak elveszett a szekere. Szekér nélkül szélparipán elindult, hogy keresse. Lódult, fújt! A paripa vitte, vitte, elvágtatott napkeletre: dúl-fúlt, fújt! Megfordult: fel, le a hegyre, házak közé, völgybe, rétre: fújt, fújt, fújt! Fújás közben jól elfáradt… Nem lett meg a szekere! Süvített még kettőt-hármat, s megállt, mert jött az este. Már nem fújt.
És Trianonban a ”barátok”… Ősi nemzet vagyunk… széttörtek Trianonban… Ősi veszedelem fenyeget… itt, a honban… Régen beteg a hazánk, lassan azzá tették. Protestálok! Ne tűrjük, hogy ronccsá is tegyék! Istenünk, ne hagyd, hogy hazánkat gonosz sorba Tegyék, népet pedig kényszerítsék pokolba. Nekünk segíts, jó Patrónánk, ne az ellennek, Küld le ránk a hitet, hogy múljanak […]
Búslakodok, mert el akarják venni a hazámat És még, mint magyarnak, nekem kell befogni a számat. Búslakodok, mert nem lehetek magyar a hazámba, Csak sok, nemzetközi pénztőkét nyomnak be a számba… Búslakodok, egy több mint ezer éves nemzet felett, Ez a hazánk, így mi ezt szeretjük, mindenekfelett. Búslakodok, mert hazám népe „birka”, mindent eltűr, Csak […]
Istenem, jöjjön el a Te irgalmasságod! Teremtésünk óta, mi vagyunk a családod. Megteremtettünk és nekünk is lett családunk… Istenem! Ne engedd, hogy szétverjék családunk! A család tartja össze az emberiséget. Liberalizmus rombolja; eszmeiséget. Család az alapja, minden államiságnak, Liberalizmus káros… nem híve családnak. Kérdem, ha nem lesz család, csak egyes emberek, Úgy hal ki emberiség, […]
A magyart évszázadok óta a sors veri, Mert életre alkalmas, biztos ezért teszi. Már a sors sem akarja, hogy egy nemzet legyen? Átkozott ellenség, megszakadtok… ez lészen. Nekünk mindig tűzön- vízen át kell gázolni És a célt, ezt végrehajtva tudjuk elérni. Ha hagyják, csaló, hazug fele barátaink, Kik mindig úgy tűnnek föl, mint bősz segítőink. […]
(Anaforás „Grádics” csokor) Nincsen félelmem Asztalnál nem, vagyok egyedül Itt ül magány… rendületlenül. A hívatlan magány terheli szembe székem! Nem tudom, mi kellene, ne legyen még végem… Félnem nem kell már Ablakomat fedi, porfüggöny, Tapadt por… nem jön át fényfüggöny. Nekikészülők és több verset írnék immár, Egyedül vagyok, hozzászoktatott magány már. Félni nincs mitől, Az […]
Én vagyok a puskini felesleges ember Nem mindig látom hogy van miért élnem De hívőként magamban kárt nem tehetek Hát jobb lenne elkezdeni félnem Mint divatból a nappali közepébe Épített zuhanykabin Életemhez mint kusza vízvezetékek Kígyóznak gondolataim Soha meg nem születő gyermekem Apám öreg homlokát zúzza be A játékmozdony fémszerelvényével Mit ő éppen neki készített […]
