Posted by
Posted in

Az írás, mesterség… 2/6

Ritmus, mint alap… versben és 10 szavasokban és európai stílusú haikuban. A ritmus, az idő fölbontásából keletkezett lüktetés, Teljes értékében lelki fejlemény. Majd írásba átültetés… A ritmus a szabályosan változó időegységekből jön létre. Keletkezésével előttünk áll a végtelen idő sok kis része. Aztán a zene lassan kialakul a ritmusból, Okosabbak látják, a zene kialakulásból, Vers […]

Posted by
Posted in

Az írás, mesterség… 1/6

Avagy stílus és megírás…(Kiegészítve európai stílusú haikuval és Tankával) A művelt világban az író kell, hogy tudjon írni! Ha nem tud írni, csak kiad, azt, hogy lehet nevezni? * Az ékesszólás Erény, a rossz stílus bűn! Sokan vannak így. * A formátlan irodalom kialakulásának, eredetének, Egyike, talán következménye, a protestáns cikkek, terjedése… A stílus megvetése […]

Posted by
Posted in

Gesztenyelevél

Gesztenyelevél A fa okkersárga lombját goromba marok szorította, durván megrázta. Egy halódó gesztenyelevél a csúcsról lehullott, pörögve szállt az aszfalt felé. Néma sikolyát a szél megszánta, megragadta és felröptette a háztető fölé. Egy kémény hajlatába tette le, onnan leste a levél az utca forgalmát, szájtátva bámulta a mélység és hosszúság távolát. Lapított és reszketett eltépve […]

Posted by
Posted in

Mint kihűlt várrom az élet…

Előre… én sehonnan tudhatom, hátra hány évem maradt, Meg talán vár-e még küldetés a borús, kéklő ég alatt. Vajon, mesélhetek-e még én… nekem is új élet fakadt? Tegnapjaim, már mind temetett és ehetetlen… A mákat nézem, ezek nagy része temetetlen. Holnapjaim… vajúdásuk szinte lehetetlen. Világtól rejtegettem vágyam és minden féltett kincsem, De már látom, nagy, […]

Posted by
Posted in

Tudósítások páromnak 13.

Tudósítalak ismét – már régen nem tudósítottalak! Tudósítalak arról, ami itt körös-körül alakul, kevéske jóról és annál több rosszról…   Legelőször miről is tudósíthatnálak? Arról, ami egy cseppet sem változott: most is nagyon-nagyon hiányzol! Ülök az asztalnál, s nézem, egyre nézem fényképedet s csak könnyezek, csak könnyezek…   De most másról is kell, hogy tudósítsalak, […]

Posted by
Posted in

Színes ködök

Vannak hajnali, egérszürke ködök, Sűrű cigarettafüstként gomolygók. És reggeli ködök: mint hattyúk, oly fehérek. Ők lesznek a lassanként majd felszakadozók.   Déltájban jönnek az aranyló ködök, Majd a délutánok tinta-kék köde. Később ránk barna mókusbunda-ködök nehezülnek, este meg fekete bogár-ködök nyakunkba települnek.   A ködben messzire nem látsz: emberek, tárgyak szétesnek, felszállnak,eltűnnek. Mintha most feltűnnél […]

Posted by
Posted in

Kedves versem Neked !

Edit Szabó : Kedves versem Neked ! / Tanka / . Szeretsz engemet szereted e versemet, nevethet szemed, nem felejtheted el sem, kezembe kezed, veled ! . Gyakran zavarban arany hajad tartalma, napnak aranya hatalmat ad az arcnak, adja azt az akarat ! . Fogod most portom, óvod boldog sorokon olykor, hogy pótolsz sorsokon gondolkozol, […]

Posted by
Posted in

A nap már nem melegít (szonett)

Növekednek a fátyolos árnyak, a nap ereje sejtelmesen rogyott. Fénycsillámok alacsonyon járnak, a köveken már őszi eső kopog.   Hátamon hűvös áramlat dobol, lelkem lehűl, vacog egyedül belül. Jöjj kedves, a szívem érted dobog, a te tested melegségébe merül.   Egyre magasabb hőfokra hevül, ölelj szorosan erős két karodba. Ereimben a zene felcsendül, életemet az […]

Posted by
Posted in

Amit rozsda mart

(Bokorrímes) Az őszi szél vadul kavarja vegyes színeket, Üzeni is, hogy a jövőre készen legyetek, Küldi eme üzenetét a ligetes erdőségnek, Meg az oda kiránduló gyerek és embertömegnek! (3 soros-zárttükrös) A fakoronák olyanokká lesznek, mint amit rozsda mart, A fék kérge meg néhol olyan, mint amit hím medve kapart… A fakoronák olyanokká lesznek, mint amit […]

Posted by
Posted in

Elhagyatva

Edit Szabó : Elhagyatva . Tér sarkában megpihenve áll a négy lábára vetve tágas, szép pad, tiszta deszka, nem látszik, hogy régi volna. . Kovácsolt vas minden lába, egyenes a háttámlája, kényelmet ad az ülése, ám hiába, nincs vendége. . Nem járkálnak a sétálók, pihenésre nincsen már ok, őszidőben levél rezzen, kopasz fán szél fúj […]