Edit Szabó : Kedves versem Neked ! / Tanka / . Szeretsz engemet szereted e versemet, nevethet szemed, nem felejtheted el sem, kezembe kezed, veled ! . Gyakran zavarban arany hajad tartalma, napnak aranya hatalmat ad az arcnak, adja azt az akarat ! . Fogod most portom, óvod boldog sorokon olykor, hogy pótolsz sorsokon gondolkozol, […]
Növekednek a fátyolos árnyak, a nap ereje sejtelmesen rogyott. Fénycsillámok alacsonyon járnak, a köveken már őszi eső kopog. Hátamon hűvös áramlat dobol, lelkem lehűl, vacog egyedül belül. Jöjj kedves, a szívem érted dobog, a te tested melegségébe merül. Egyre magasabb hőfokra hevül, ölelj szorosan erős két karodba. Ereimben a zene felcsendül, életemet az […]
(Bokorrímes) Az őszi szél vadul kavarja vegyes színeket, Üzeni is, hogy a jövőre készen legyetek, Küldi eme üzenetét a ligetes erdőségnek, Meg az oda kiránduló gyerek és embertömegnek! (3 soros-zárttükrös) A fakoronák olyanokká lesznek, mint amit rozsda mart, A fék kérge meg néhol olyan, mint amit hím medve kapart… A fakoronák olyanokká lesznek, mint amit […]
Edit Szabó : Elhagyatva . Tér sarkában megpihenve áll a négy lábára vetve tágas, szép pad, tiszta deszka, nem látszik, hogy régi volna. . Kovácsolt vas minden lába, egyenes a háttámlája, kényelmet ad az ülése, ám hiába, nincs vendége. . Nem járkálnak a sétálók, pihenésre nincsen már ok, őszidőben levél rezzen, kopasz fán szél fúj […]
Hangyák az árvízben (Kenuval a Bodrogzugban) Fuldokló rétek felett szállunk. Mint a ragyogó felhők. Víz alatt is virágzó mezők! Még a halál sem örök, Az ég tükörkeépei vagytok! A végzet felett úszunk… Látjuk, hogy feltámad az élet, A sík tükrözhet hegyet. Ki felleg fölé hajtott szárat Az menedéket adhat. Aki ma felfelé tekintett, […]
Jó lenne már játszani Anett! De nem olyat, mint egy kis-liget! Adjuk módját nagynak, Párnák közt a fagynak. Tálalj már kis fagyit, hideget. Jó lenne játszani, de mivel, Mi van az ember köszvényivel? Térdelni és állni Se, hát még csúszkálni… Ágyban… parázás jószerivel? Jó lenne kicsit veled… Anett! Ketten megfognánk a lényeget. Mindenki ítéltet, Ha […]
Ne, még ne engedj el,kérlek Még hamar a búcsúzás A szívünkben még ott a nyár Csak ősszel búcsúznak a falevelek Ölelj át utoljára még Forrón, mint a nap Perzselje szívem ez a bús érintés Fogj erősen, szoríts magadhoz Vigasztald meg lelkem még egyszer S jöhet az ősz, a bús szeptember De ma még kérlek ne […]
(Az enyészet hava) A tél előcsarnokában nagy a sürgés forgás az aranyfürtös Őszapó pakolja kellékeit, készül átadni a helyét a hideg, Zúzmaraszívű Télanyónak. A fák elhullajtják tiri-tarka Levélruhájukat, lábunk alatt halkan zörren az avarszőnyeg, sün család menekül riadtan. Jeges szelek fújnak, eső áztatja sóvárgó vágyaink elhaló párájában fuldokló csendszürke világunkat.
(3 soros-zárttükrös) Kint a mező szélén van egy romház, Tanya volt valamikor, nincs már máz… Kint a mező szélén van egy romház. (apeva) Kinn, Távol Mindentől, Áll egy üres Roskadozó ház. * Ajtó félig leszakadt, ablaküvegek betörtek, Legyek itt már nem járnak, megdöglöttek, elköltöztek… Ajtó félig leszakadt, ablaküvegek betörtek. Nincs Ablak, Sem ajtó Rajta. Már […]
Mint a gyémántot Csiszoltad bánatom Drágakőként adtad S ez lett a halálom Hittem a jóban Hittem az őszinteségben S ez lett a végzetem Tőrt döftél szívembe Nem volt kegyelem Sírtak fennt a csillagok Sírt a sötét éj Potyoktak könnyei Szomorúan nézték Az óceán habjai Még a kőből is könny fakadt Patakokban csorgott Futott a réten […]
