Nyakunkon a tél elő… Én már látom a téli hideg, loholva közeledik, Még talán messze van… tudjuk, ő soha nem késik. A kergetőző szél előrejött, tőlünk nem idegenkedik! Tél Közeleg, fagyos a szél, Az ősz is Lassan útra kél. * Lesz itt még, hogy égben, erdőben, süvítve bőg az orkán, Ellapátolhatatlan hó-hegyeket épít nekünk a […]
Edit Szabó : Temetőkertben , Lócán ül egy öreganyó, látogatja öregapót, fekete gyászruhájában beszél vele egymagában. . Szépen díszített a sírja, virágözön,mi takarja, mécsvirágok sírdogálnak, eltemetett régi vágyak. . -Itt hagytál magamra engem, vittél volna hűségesen, nem csorogna érted könnyem, veled lennék békességben. . Tudod, milyen nehéz nekem édes párom, keservesen viselem el hiányodat, hozzád […]
Edit Szabó : November elsején . Temetőkert furcsán virít, egyenlőtlen, kurtán rikít, kopjafákon nincsen virág, mécses lángja adja szirmát. . Emlékezés lángja lobban, templomfényben átosonva virágszirmokat simogat, mi fájdalmat nem hívogat. . Lélek mélyén ül titokban, néha mégis ki-kicsorran, szeretetláng a szív mélyén, belereszket a szenvedés. . Sírok alatt a szeretett híven alszik, lelke rebeg, […]
Halottak napja van, az első, mióta elmentél, mióta Te is az én egyik halottam lettél. Ma Halottak napja van. Halottak napja van, a temető ahol pihensz, tőlem, jaj, messze van, de ott állok sírod mellett, igaz, csak gondolatban. Ott állok gondolatban és tudom hazatértél, drága szüleid mellé pihenni lefeküdtél. Pihenj, álmodj szépeket! […]
Változó világban a cél türelmetlenebb, megállásra nincs megoldás. A gyorsulás egyre elkerülhetetlenebb, az úton nincsen parkolás. Gyakorta a távolság is átláthatatlan, híd kell, nem jöhet lemondás. A folyó partok között ez olyan vonalban, mint embernél a kézfogás. Óhatatlanul muszáj az összeköttetés, mert magányában elveszik. Aki kapcsolódások után nem keresgél, a hidat észre se […]
A pára fátyolos est korán közelít Őszanyó idején. Az utolsó fuvallat megrázkódtatja a vörös köpenyét. Hervadozó bokrok között kivillannak hamvas, ringó fürtök. Tövisek karolják a piros bogyókat, tájnak adnak üdvöt. A megsárgult zuzmócsomó a kéregre tudatosan tapad. Ág végén a madárka hangját próbálja, ékesen szól dala. Nagyszerű, hogy nem dideregtet még a […]
Napok óta veri az erdőt az eső, nedvesen csillogó fű kéri a szellőt. Lassan a fény felhő fölé kerekedik, a vízcseppeket a növények levedlik. A satnyuló falevelek mélybe esnek, színes szőnyegként lepik be a terepet. Ott hagyott fatuskón landolva lecsúsznak, alattuk a mohacsomók belehúznak. Irigykednek a tolakodó gombákra, kik egymást sem szívlelik a […]
Sötét felhők alatt hűvös eső szitál, díszbe lettek öltöztetve a sírkertek, pislákoló mécsesekben fény hezitál, a lelkünket lelketekkel összekötnek. Emlékek sorai összekeverednek, a családból magam maradtam itt szinte, a szorításból a fájdalom nem enged, a hanyatlás mindnyájatokat elvitte. Szenvedések sorozatát átéltétek, a gyötrelmek után ideérkeztetek, szemeim most is fájó könnyektől égnek, peregnek, mint […]
Emlékezés őseimre… Ahogy vége, elmúlt az élet… már nincsen több akarat, Egymás hiányát érezzük, de bízok, emlék megmarad. Kedveseink, már nem hiányolnak, nem létezel… Kedvesem, a hosszú utadon, fent, visszanézel? Téged takar itt egy nagy síremlék halom, De tudd, szívemben nem múlik a fájdalom! Majd eljő az idő, összeölelkezünk egy fázós hajnalon… És, ha megint […]
Mire az ember a hetedik x-et eléri, addigra bizony számos veszteség éri. Én is gyászolok immár sokakat, hozzám egykor igen közel állóakat. A legerősebb a gyászom most Sándorom miatt, de gyászolom – halálomig – 25 éven át volt páromat, fiaim édesapját, Sanyikámat. Elmentek közben a szüleim, őket is rendületlenül gyászolom, sem simogatásukat, sem biztató […]
