Edit Szabó : Asszony keze Fával játszom, tekézett, két karommal átérem, sújt a fejsze mellé megy, vállaim megfeszítem, hasad, reped, alig fogy, minden nap a halálom, szívem verdes, kalapál, erőm felett vagyok már, nincs segítség, kérdezik, a két kezem megteszi rám nevet a szomszédom, hagyjad,hogy megszáradjon, majd a nyáron felvágod, szárazság új halálom, nedves fa […]

  Egy szép tavaszi napon, Balatontól nem is oly távol. Történt meg ez az eset, hogy megszületett egy egyesület. Sokk lelkes zenekedvelő gyűlt össze, hangjuk összekovácsolva csenget. Meg alakult a Balatonalmádi kórus ezzel, aminek a karnagy a szíve és a lelke . Idő madarán reppenve, mit megtépázott sors keze. Átélve sokk fájdalmas percet, a kóruson […]

Ott, ott mész te. Itt, itt megyek én. Ezek vagyunk mi. A varázsa kettőnk városának. A hely ahol maradni akarunk a hely ahol boldog minden pillanat a hely ahol te vagy a királynő, én meg a király. A varázsa kettőnk városának. Elillan a bánat egy szóra innen elmarad a szavak ütközése elhangzanak a visszafogott mondatok […]

Már egy éve megszűnni látszik a tér, és idő miattad. ami most vagyok, az tőled kaptam te adtad. Te adtad azt, hogy egy jobb ember vagyok, és hogy szerethetlek ez ami nekem igazán fontos. Felépítetted önbizalmam apró várát, eltüntetted a múltam sóvájgó ködfoltját. Elástad mélyre a sötét bánatom, mindened, és mindenem áthatod. Amit irántad érzek, […]

Sötét éjjelen sötét patkó dobban , vérmes fekete ló húzza az igát. Hosszú sörényén lebújik a fáradtság vize, szemeiben szikrázik körülötte a világ. Tekintetében meg meg ragad ki kivűlről látja , szenved de csak húzza húzza meg nem áll. Hátrébb tekergek , látom a sofőrt, arcán vérerek, fején egy dalliáns cilinder , szájában szivar amiből […]

Nem láthatod az ajtót , mert már az égen van. Jól nézzel ki itt lent , jó amid van. Nem tanultunk belőle hogy voltunk már itt korábban. És futottunk a töltény elől, az elmúlás korában. Sosem tanultuk meg hogy voltunk már itt, s futottunk előle. Ha kérnél is , már nem kapsz belőle. Hagyd abba […]

Mondd , szereted hogy ha a szemedbe nézek olykor? Nem bánt az hogy amit látsz hamis? Vagy hogy a szemem fénye hazudik? Mondd , nem bánt téged ha óvatosan a hajadat a füled mögé teszem? szereted ha a szeretet várakozik? És mondd drága mit látsz bennem? Mikor tekinteteddel elmerülsz a lelkem mély erdejében? zavar hogy […]

Betakarja a tél már rég a nyarat, a szívemből hullik minden darab. Betakarja a tél már rég az emlékem, és a lelkem belülről rét a szemétben. És ilyenkor megfagy egy kicsit a lelkünk is, elbújnak és előjönnek a gonosz, szürke felhők is. Megfagy ilyenkor valamennyire az érzés is, és majd tavasszal elfolyik, mint a párás […]

És ha a mennynek valaha kapuja volna, te biztosan onnan származnál. S bár nem biztos a mennylétezés sem, mégis oly nagyon hiszek benne. Látod fentről, hogy már nincs nekem ott hely. Nem mersz szólni, mert szeretsz. A felfelé úton haladva szépen, lassan elfelejtelek. Csak az hal meg, akit elfelejtenek. Sírkövem felvilágít az ott állók szemébe. […]