Posted by
Posted in

Rózsa Iván: “Legyen úgy, mint régen volt!”

Rózsa Iván: „Legyen úgy, mint régen volt!” Márciusi ifjak fellázítottak egy egész népet; Öreget és fiatalt, nőt és férfit, szüzet és némbert; És megteremtették az egységet… Közös volt a cél, kivívni a szabadságot; Elszakadni a Habsburg-háztól, letépni a láncot; Függetlenséget akartunk, önállóságot… Ezer vagy több ezer éves nép a miénk; Volt ez a nép Sándoré […]

Posted by
Posted in

Cor unum et anima una

Volt egy ország Európa szívében Létezett egy haza egy egységes nemzetben Kik egykor hittek egy Istenben, egy hazában Lüktető szavak oltárán az igazság diadalában   Kölcsey Himnusza magot hajtott Petőfiben Egy költő tollából lángra kapott a történelem Nemzeti  virágot osztott a március: pirosat, fehéret, zöldet Szendrey Júlia! Áldott legyen a te a kezed és szíved! […]

Posted by
Posted in

A tudatom tavasszal

Most, minden más… (3 soros zárttükrös, visszatérő rímes, anafora) Tavasz fénye uralja a tájat, Nézem és látom az új csodákat, Tavasz fénye uralja a tájat, intve hívogatja várt csodákat… Tavasz fénye uralja a tájat, Nézem és látom az új csodákat. (Visszatérő rímes, anafora) Tavasz fénye eluralta tájat, élvezettel nézem, ezt a csodásat, Tavasz fénye eluralta […]

Posted by
Posted in

Együtt élők…

Párok többsége, szomszédok szerint, láthatólag szépen él, Kifizetik a rezsit, nevelik a gyerekeket. Látszólag egyetértenek, de egyik dominánsként beszél S Nem-igen tűr másokat, az ellenvéleményeket. Erotikus közeledés sem kell, arról csak mellébeszél… Vecsés, 2018. március 1. – Kustra Ferenc

Posted by
Posted in

Üvegszív

Az álmok ezüst taván kérges tenyérben ring egy üvegszív Havas téli éjszakán a vér benne fagyni készült, meleg takarót kért A Remény gondolattal betakarta, rokkáján szőtt száz mesét A tenyér álomba ringatta, felsóhajt az üvegszív   Megtagadták, átkozták, tépázták hideg és forró szelek Bakók, árnyak, ostoba, keshedt vérebek Verte jeges eső, ostorozta hóvihar Így hányódott […]

Posted by
Posted in

Az én Anyám

  Büszke asszony az én Anyám! Hajába a dér őszülni jár Gyémánt csillog a szemében Arca vidám a komor télben   Büszke asszony az én Anyám! Két karja szorosan font kosár Méhéből négy magot hajtatott Aratott örömöt és bánatot   Büszke asszony az én Anyám! Lelke illatos liliom virága Könnye, szíve gyöngysora Álma tavaszi rét […]

Posted by
Posted in

A képmutatók

Hétköznapi pszichológia… Az emberek -konstans- fölöttébb képmutatóak. Mosolyognak, a szemük sarkában látszik, nem ráncos… Mondanivalója a tőre, képmutatónak És Azt, tövig lélekbe vágja. Ez biz’ nem alkotmányos. De bizony, megnyugtatóan hat képmutatónak. Vecsés, 2018. január 28. – Kustra Ferenc

Posted by
Posted in

Pirosló hajnal

Pirosló hajnali fény. Légies lebegés. Ég és föld kékbe olvad.  Az óceánfelhő játszik. A zivatar meg-megáll, elered. Fűről harmatgolyó lepereg. Issza a föld szomjas mohósággal, lassan kelő naptól izzó ragyogásban. Szél kócol egy kusza felleget sebes irammal. Úszik, tekereg messzi. Hegyek, zöld bujasága napmelegű tűzmosolyra vár. Margaréta csillagszirma nyújtózik. Ficánkol a fürge patak. Zabolátlan zöldhullámok […]

Posted by
Posted in

Álom

Poroszkálok a vádak útján, s a Holdat bámulom Behunyom szemem,  álmok szárnyán utazom Sűrű, regényes erdőben megbújik a Jövő Kénszagú pengével csapkod utána a Múlt A Jelen fényes tőrrel rohan elé, a Pillanat csahol   Az Idő  fegyverszünetet, kapitulációt akar Gyűlnek a felhők, készül a haragos zivatar Villámok cikáznak, Szél ostorozza a fákat Néhány Perccel […]

Posted by
Posted in

Csodák közt

Az őszinte szeretet tört szíveket olvaszt, a harag, gyűlölet lelkeket bomlaszt. A remény múlt s jelen közé hidat emel, s az élet a szépre, jóra csodákkal felel.