Ha leszáll az est, magamra húzom az éj sötét paplanát, Bekapcsolom éjjeli lámpám, az égbolt sok-sok csillagát. Fejem alá húzok egy nagy marék szénát, Magamnak dúdolom a vándorok dalát. Vecsés, 2012. szeptember 23. – Kustra Ferenc
Főzök! Indulj már ide Lujza! Tobzódik, rántott hús illata! Az illatfelhőből Fújok Neked szemből… Ideérsz? Ledönt vágy rohama… Gyere-gyere, először eszünk, Majd, akarod? Szerelmeskedünk. Simítom kézfejed, Eláll lélegzeted. Ez sem érdekel? Mi lesz velünk? Lesz majd rumos kávé… óh, Lujza! Szemem, látnivalód kívánja… Először, jól lakunk, Aztán játszadozunk… Gyere, mert megőrülök, Lujza! Vecsés, 2019. március […]
Edit Szabó : Tavaszi szonáta . Vidám tavasz csapongva jár, üdvözli őt minden madár, örömteli a születés, fájdalmas az életkezdés. . Patak vize csordogálva folyik tova, meg-megállva, szellő sóhajt, enged tovább, halkulóban a suttogás. . Madárdala magasra száll, alárepül, ártatlanság csicsergése, ujjongása, folyó partján párja várja. . Tovább viszi s köszönti őt, villám hátán zengő […]
Hétköznapi pszichológia Van, hogy a szavak kavalkádjában elvesznek a lényegek, Mert csak mondja a magáét, csak ismételget, könyörtelen! Itt a kérdés, mit akarnak elérni, az ily’ közlékenyek? Mert Az ilyen, győzködni akar saját igazáról… Förtelem! Ha rákényszerülök, hogy ilyet hallgassak… Alig létezek. Vecsés, 2020. január 12. – Kustra Ferenc
Edit Szabó : Most is hálás vagyok . Miért hiszed,hogy hálásnak kell lennem ? nem én akartam világra születni, de megteremtett két ember szerelme, így lett örömteli békés a család- beköltözött hozzájuk a boldogság ! . Nem hiszed, hogy most hálásnak kell lennem ? boldog gyermekkort adtak a szüleim, enyém volt a világ minden szépsége, […]
Ezüst szinben csillognak a fák Ágaikon ragyognak a hóbuckák A fák között a tél lépte lábnyomok Csendes odújában egy riadt róka kuporog A búsan tovasurranó nap még integet De a leszálló esti éj már árnyékot vetett A néma csend is egyre nö Lassan rátelepszik a tájra Csupán még egy kismadárka Dalol egyet utóljára Fekete tüvel, […]
Kint a nappal egyre tovább tart hol A sötétség belül egyre alantasabb Újranyílt kávézók teraszán a maszkok Elrejtik szépen a valódi maszkokat Lábon kihordott pánikrohamok Súlyát takargatom gyanakvó-éberen A vacsoraasztalnál felejtett sorok Levélváró dühvel forralják véremet Békétlen vörös hangárnyalatok Tobzódnak elmém szövetén Elkap az álom s magamba omlok Párnám gyolcspuha peremén (2020.05.11.)
Présházban Megtalál a csend, csak az ajtó nyikorog kék füstgomolyban
Hétköznapi pszichológia A házasság intézménye az EU-ban, nagyon válságos helyzetben van. A párok későn kelnek egybe, vagy soha, mert ők biz’ túlliberalizáltak. Ebben szerepe van annak is, hogy kötelezettség nélkül, csak joguk van, És Jogosnak tartják, a „nemzet fennmaradásért” nincs dolguk… ők civilizáltak! Tévesen azt hiszik, a “közösséget kerülő” élet… az egy jó, mi van! […]
Élénken fütyül a tavaszi szél, rezgeti a fák friss leveleit. Vígan énekel a sárgarigó, közben farkát hozzá billegeti. Az azúr tenger is megbolydult már, hullámait a partjára veti. Beindult a sors szinfóniája, a mai formációkat kelti. Hol összeölelkezve jár, mint, ahogy a szerelmes szereti, hol körbe keringőzik a térben, még a fordulatot is […]
