Posted by
Posted in

Életemben már nem költözöm..

Edit Szabó : Életemben már nem költözöm.. . Puha meleg fészekből költöztem új, szabad világban fölébredtem, pici, apró csecsemőből nagy lány, vígan sétáltam fiúknak karján. . Házasság lett egy szép esküvővel, költözködés nem nagy kerülővel, após-anyós szívesen fogadott, nagy szobában élet fogantatott. . Kicsi lányom mindünk szeme fénye, ám útban volt az ő kistestvére, házat […]

Posted by
Posted in

A gyáva sötét

Most jó ez így, hogy nincsenek fények, És tetszik az, hogy fekete az ég, Hogy nem égnek rajta hazug remények, Úgyis múlandó minden, ami szép. És nem baj most, hogy a fekete a lényeg, Lehet néha jó is a sötét, Akkor is, ha forró, és a fekete már éget, Akkor is, ha végtelen a feketeség. […]

Posted by
Posted in

A szívem, neked üzen

(Senrjú) Micsoda csendben, Törekszik utánad… vágy. Itt lemondás nincs. * (Grádics) Van itt nagy remény, Szívember utánad vágyódok, Sok napot meg, végig kínlódok! Ez a szerelmes várakozás olyan kemény, De bizonyítom ezzel, vagyok kemény legény. * (Limerik) Életemben, rád vágyakozok, Mert Te vagy az egy… kit imádok. Ha itt lennél velem, Boldog lenne lelkem… Remélem […]

Posted by
Posted in

Kunyhó előtt

Edit Szabó : Kunyhó előtt . Kunyhó előtt ül az apó, megpihenni néha de jó ! kalap alatt őszült feje, távolba néz tekintete. . Sokat megélt az életben, bőr csizmája mesélhetne mennyi lépést tett meg benne, míg munkáját elvégezte. . Megfáradt már, öreg teste, de lelkében reggelente kezdené újra életét, szeretné az ő kedvesét ! […]

Posted by
Posted in

Pipacsok között

Edit Szabó : Pipacsok között . Búzamező szélén virág, piroslón virít a határ, kék sejtelem benne rejlik, búzavirág kényeskedik. . Határ menti látogató, barnasága odavaló, lételeme erdő-mező, otthonában járkál egy őz ! . Figyelmesen tekint széjjel, magasra emelt fejével, agancsai ágaskodnak, kalász fölé magasodnak. . Körülötte pipacs díszlik, a szép testét kiemelik, meleg barna tekintete […]

Posted by
Posted in

Háborgó mélység

Gyenge a nyelvem kifejezni azt, háborgó mélység, ami megszakaszt; bár minden szavam lelkemnek tükre, s nem halvány mása, mégsem él üdve. Megdermed lelkem, kedélyem vádol, csak illúzió, hogy félve ápol. Meggyőző kellék, börtöne ajkam. Hátramaradt rom, ennyi maradtam.

Posted by
Posted in

Margaréta koszorú

Edit Szabó :. Margaréta koszorú . Kék ég alatt zeng az ének, margaréták útra kélnek, fel a felhők tetejébe, koszorút fonnak köréje. . Fehér szirmok felragyognak, egész mindenséget fognak, napfény sárga bibéjüket vidámítja a fény tükre. . Szikra csillan, fény megvillan mindegyiknek nyitva szirma, viszi messze a szépséget, világ szeme legyen éhes ! . Legyen […]

Posted by
Posted in

A nap végén…

Fény és a sötét, találkozott, összeölelkezett, Aztán a sötét orvul, fényeket durván felöklelt. Pendültek fény húrok, szóltak lélek dallamok, Mint tiszta szűz hó… olyan tiszták a szólamok. Hullhat ónos eső, vagy fehéres hó, fájhat a fej, mégis leszáll az est És a sötétség a maga feketeségével, mindent éjszínűre fest. Óh, éjszaka, ha eljössz közénk, a […]

Posted by
Posted in

Rózsa Iván: Haladás

Rózsa Iván: Haladás Ki voltam? Ki vagyok? Ki leszek? Honnan jöttem, és merre megyek? Változom, de mégis ugyanaz maradok: Az utamon szüntelen a végtelenbe haladok. Budakalász, 2020. július 12.

Posted by
Posted in

Rózsa Iván: Húsz hullám haiku

Rózsa Iván: Húsz hullám haiku Ki látja hullám? Én valószínűleg nem… Legfeljebb fentről! Hullámok hátán Delfincsapat cikázik: Hideg kiráz itt… Hullámfürdőben Várunk óránként, kolomp: Öröm-jel-adás… Szeretem e neszt; Hullámok halk moraját: Feltölt a tenger! Ős-öröm hull (r)ám; Mindig élvezem zenéd: Mesterünk, Richard… Hullámtörő gát Fékezi szilaj tenger Újabb rohamát. Együtt rezeg lét Közös hullámhosszunkon; Egy […]