Sakkjátszmát imitál ezernyi bábu Mattot ad végül egy szegény paraszt Eladó játékod kedvező árú Valaki fizet, de évet halaszt Királlyá válik a névtelen herceg Cinikus mosolya rosszat jelent Csupasz főtéren bábok hevernek Feloszlik, elszéled két parlament Árkádok alatt egy eltépett rózsa Szirma az élet, keveset ér Süllyedő hajó áll száradó dokkba Kormányán remegő, piszkos tenyér […]
Porcelán késeket tompít a reggel, álmosan nyújtózva mégis szeret. Gondok vonulnak ádáz sereggel. Fatálon morzsák és müzliszelet. Áradó mosollyal pizzákra gondol, párnákat rakosgat lámpák alatt. Csikorgó villamos csendeket rombol. Garázsban megbújó fémáldozat. Gyalogló embernek sáros a lába.? Műanyag pohárba kávékat önt. Lázadó eszmékkel rohansz hiába. Megrágott hírekkel új nap köszönt. Autók sorjáznak végtelen sorban, felkúszik […]
Ártatlan meséid ki mondja el? Elnémult csalogány hol énekel? Virágos réteken, ott volna jó… Örvénylik, hömpölyög három folyó. Csatakos cipődet sár mossa át. Ötven fád kivágja saját magát, cikázva elrohan megannyi őz. Álmatlan éjszakád hajnalt előz. Hamis a válasz, de túl sok az ok. Diszkóban táncolnak szökött papok. Visszatért megváltónk. Ajtóban áll. Csendesen mentőkért telefonál. […]
Izzón parázsló forró testek Kihűlni vágyó holt lelkek Istent káromló bigottok Sátán oltárán áldozók! Vámpírok átkos keshedtjei E forrongó kürtő közepén Fogcsikorgató hideg közöny Önimádó vak remény! Koporsóra vágysz? Mert menekülsz! Bömbölsz akár egy csecsszopó gyermek Becstelen vagy és érdektelen Vonagló bábként éled az életed Fogadd el, mert ide születtél! Edd meg! […]
Rájöttem, nem tudom hogyan tovább, Egyet előre, kettőt meg hátrább? Valaki fogja meg a kezemet! Kérem, vezessen, mint vak gyermeket. Jó lenne már előre haladni, Sikerrel nem hadilábon állni. Valaki fogja meg a kezemet! Kérem, vezessen, mint vak gyermeket. Borzalmas látnom nálam hülyébbek, Bőven gazdagok, sikeresebbek. Valaki fogja meg a kezemet! Kérem, vezessen, mint vak […]
Versben és európai stílusú haikuban… Életem foglya Vagyok, idő besegít. Mutató halad. * Mindig sikertelenül küzdöttem, Pedig, helyes volt cselekedetem. * Aztán még én a Saját foglyom is lettem. Sors keze ütött! * Erőm már lassan elhagy, ahogy öregszek, Utamon a mély gödrök csak növekszenek. * Volt minden, mi rossz, Pénzhajhászás… elbukás. Erre születtem… * […]
Klotz Mária: tavasztündér süt a nap nem kell kalap tavasztündér mosolyog lelkem mélyén dalolok hív a fénybe messzi rétre viháncolni akarok levegőből koszorút fonok pattan a bimbó távoli halihó zöldell a világ nyílik a virág tavasztündér kacsintgat erdő mélyre csalogat tedd hajadba pántlikád sugárzik az aurád tavasztündér táncra perdül tavasztündér dalra zendül […]
Cserepek a csöndben Valami összetört. A kacagás karcsú kristálypohara? A nyugalom megingathatatlannak hitt padlóvázája? A meghittség vasárnapi levesestálja? Minden összetört. A harmónia ovális tükre is. A szilánkok szanaszét hevernek, s a levegőben monoton fájdalom lüktet. A konyhakő diagonális mezői még őrzik meztelen talpad véres nyomait, ahogy eltűnnek a kijárat irányában. A sikoltó űr, feszítő […]
Ataraxia* A testem és lelkem kiéheztetve epikuroszi nyugalommal várok a szükségszerű gyönyörre. Vízzel és kenyérrel csapok vad orgiát és az élvezetek csúcsára érve huszonegyedik-századi önkívületben áramtalanítom a routert (a valóságban egykedvű mozdulattal vágom a falhoz), a külvilágot ezzel végleg magára hagyva, szkeptikus magányom ölében ringatom tovább torzulásmentes látens életem. *teljes lelki nyugalom állapota
mint virágkehely ha szirma kitárul illatát hordozza a tavaszi szél illatfelhőben sok méhecske kábul s mind mind újra virágport remél nő a férfi élet legszebb virága tavaszt érezve szíve megremeg lehet fiatal vagy feleség anya ezen a napon csak őt ünnepeled nőnap lehetne az év minden perce hisz a szeretet pénzbe nem kerül férfi arcán […]
