Az idő, úgy tűnik olyan, mint egy motorhajtó szíj, Végtelenített, de ettől még összetákolt szíj. Az Idő Végtelen. Mi születünk, Élünk s meghalunk. * (Anafora bokorrímesben) Hmm… Nézem az asztalomon a homokórámat, mily” érdekes… Hmm… Ez is beállt már a sorba, bár fordítás nélkül végzetes… Hmm… Megest peregnek a szemek, sodródnom kell… lényeges. Sok Apró […]
Hebegek-habogok, összehordok hetet-havat, Egy azonban biztos, az élet nekem nagy falat. Nincs levegőm, fuldoklom, tán’ a torkomon akad. Nincs különbség; élet és halál egy tőről fakad. Én már nem érzek semmit és már nem is érdekel, Életem, mint lyukas kalyiba, mit a szél bélel. Elszaladt a csikó is, de nem velem… előlem. Itt maradtam gyalog… […]
Magad vagy szenvedélyem, Ilon! Jaj! Körömnyomaim a falon… Kaparom a falat, Csókolnék egy ajkat… Veled lennék párban, ó, Ilon. * Szabályos szenvedélyben élek, Szenvedély segít, így túlélek. Mehetnénk színházba, Napoznánk gatyába… Veled, jók lehetnek részletek. * Gyere már, légy a párom, Ilon! Úgy túl lennék már eme harcon… Imádnálak, nagyon, Nem hagynálak napon… Szerelmed jöjjön, […]
Edit Szabó : Szabadság . Szabadság, hol vagy a mai világban, hatalmas babérág tenger sodrában, Istennő emeli fénylő magasba, eljusson messzire, mindenki lássa ! . Láthassa, érezze méltó erejét, szabadság érzése nem mindenütt él, modernebb a világ, mégis rabszolgák, emberek hada a föld alatt bányász. . Rengeteg embernek nincsen fedele, betevő szeletnek legyen kegyelme, szabadság […]
Régi időkben, varázs honunkban Élt valaha valami valakivel Története örökké fennmarad, könnyekben Génben, tettben, lelkekben Üzeni amerre jár a szellem e lelket Egy lány, nő, asszony, anya megtört, szorítóan Elfojtó bágyadt, leplezettül kesernyés életét Mételyezett álmok, felperzselt szívben A reménytelen szerelem, mely adatott Mikor megadatik személye, de lelke sérült S nem kell neki Egy nő […]
Edit Szabó : ABC versben egy kis élet . Arra gondoltam, Álmom hangtalan, Bánat nem aggaszt, Cudar világban CSodák nincsenek, Dolgom elvégzem. Egyre nyugodtabb, Éltem magamban, Féltőn hallgatnak, Görbe éjszakák, GYorsan mulasztják, Holnapot várják. Isten nem hat rám, Ígéret nem vár, Jaj volt a határ ! Később sem hiszem, Lelkem elvette, LYukba betette. Megbántam volna? […]
Sírva születtünk, a halált kergetve, Majd nevetve néztünk egymás szemeibe. Én csak üldöztem a messzi álmokat, És vártam szerelmes szavaidat. Vajon miért tartott még ez a halott harc, Melyet elfedett a sok tépett arc? Vajon érdemes volt reggel reménnyel kelni? Megérte-e valakit feltétel nélkül szeretni? A sok kérdés, mint hasamban a pillangók, repkedtek. Azt hittem […]
Kérlek mondd ki százszor a nevemet, Mert a te szádból nem hallottam eleget. Kérlek nézz rám zöld szemeiddel, Hagyd, hogy bennük vesszek el. Kérlek utálj meg, vagy bánts, Csak soha többet ne láss. Tudom hogy nem szeretsz engem… De kérlek, mondd ki egyszer a nevem.
Te vagy az első csillag miután elmegy a nap, Az összes magamban tartott gondolat. Te vagy a legjobb változás, És a legnehezebb távozás. Te vagy az összes könnycsepp arcomon, Az összes igaz mosolyom… Te tökéletes vagy nekem, Az, akitől elfelejtem a nevem. Te vagy a vérem, akitől szívem ver, Minden jó és rossz, és a […]
Melankólia Ücsörög búsan, tájon. Hajnal, már deres. * Szellő csak játszik, Esti sötét meg támad… A hajnal, deres. * Hold, már megy haza, Napkorong megérkezik. Deres már a táj. * Nap aranyfényű, Süt még, de már hidegen. Deres pirkadat. * Levegő hideg, Deres, csak kóstolónak… Fázós hajnalok. * Meztelen a fa, Ágai csak hajlongnak. Reggel, […]
