Napnyugta Csendesen pihen a táj, fáradtan pihen a napsugár. Csak az öreg fűz tudja tán, mi zajlott a tópartján.   A békák éneke szállót, megindul szerelmes nászuk. De a z est király jöttével, csendborul a tó környékére.   Udvarhölgyek ragyognak, tó vízén táncolnak, Esti alkony csendjében öreg nyírfa áll a tópartján csendesen

    Érzelem csapdájába élve, mi hol szép és boldog lehet. Hol fájdalmas könny arcon csepeg hisz e csapda néha kegyetlen.   Lelke oly tiszta világa, rabul ejtő háborgása. Szerelmet nyújtó érzelem, csapdába eset a fehér lélek.   Mikor el jő a fájdalom, a csapdából nincs kiút. Hisz ha egyszer sebet ejtenek rajta, nem gyógyul […]

  Már ötven éve annak, hogy édesanyám az életet adta. Nyári forró napnak, enyhítő szele alatt. Meg vívtam életembe ezer csatát, volt kudarc győzelem is talán. Volt fájdalom mi marta szívemet, még is felálltam,egyedül mert felkellet. Elreppent az idő feledtem, sok embert meg ismertem az idő ez alatt egészségileg kikezdet Sok mindenben meg változtatta életem, […]

Meglátsz, s tudod, hogy mit akarsz. Meglátlak, s tudom, hogy mire vágyom. Meglátlak, s egyből tudom, terád vártam. Megölelsz, s megszűnik minden. Megölellek, s az idő megáll egy percre. Megölellek, s érzem, hogy dobban a szíved. Behunyod a szemed, és megcsókolsz. Behunyom a szemem, és látlak. Behunyom a szemem, hogy a világ színesebbé váljon. Fogod […]

Írok valamit, talán jó volna érteni is, szeretni is. Ám ha csak a betűk sorakoznak, az se baj. Talán hosszabb lesz, mint egy árvalányhaj.

Az életből valami kiveszett.   Az életből valami kiveszett, A jelen bizonytalanná vált, Valami formailag is kiesett, Értelem és ok nélkülivé vált, Tulajdon létünk torzulása Félreérthetetlen, nincs remény, Darabokra és sötétbe hull, Elbukik, s lesz lélektelen szegény, Ó, az élet, ha álmodozni tudna, A jövőért aggódna, vélheted, Sajátos, mély bölcselettel Magát okolná, hisz beteg, Nos, […]

Edit Szabó : Átlépek Átlépek pár korszakon, Időkapun átugrom, hova ér majd le a lábam, megtudom én hamarosan. Messzire jár az eszem, hol és mit kell éreznem, elfelejteni a jelent, megismerni a végtelent. . Múlt századok ismertek, így maradtam lány gyerek, fiatalság visszatérne, mialatt ez élet élne. Lehetőség megadott múlt századi alakot, arcom,testem oly fiatal, […]

Rózsa Iván: Megnyugvás Lefolyt a kávé… Széked már másé… Sorsod feltámadásé? Nem tiéd, megnyugvásé… Budakalász, 2020. január 12.

Rózsa Iván: Hó-álom, Nap-csillag Hó-álomban fürödtem éjjel, S mire eljött másnap a reggel, Nap-csillagban feredőztem végre: Az élet örök, soha nincs vége… Budakalász, 2020. január 12.

Rózsa Iván: Lomtalanítás „Fogyasztói társad a lom.” Fagyasztói társad a sors… Lényeg elválik lényegtelentől: A sok kacat Sátán fejére dől… Budakalász, 2020. január 7.