Táncol az avar, szélre libben. Száradok már, s milyen hamar!

Várok, hogyha váratsz,megyek, ha terelsz, maradék szemérmem némasága ez, úgyse hallanád meg, hangot ha adok, sűrű panaszommal jobb ha hallgatok. (Pilinszky János: Örökkön-örökké) a tett varázsból néma hallgatásba megszűnő zajban csak a csend boldogít vonulok de te hangod sem hallatva szemed villáma már padlóra szorít szeretet hangja mint karzaton az ének most lenne jó de […]

Rózsa Iván: Tüke pécsiként… Nagy költő volt Ön, kedves Sándor; De nékem most az egyszer megbocsásson; Pécsi lévén jobban tetszik a hegy, mint a róna: Nem tehetek róla, nem tehetek róla… Budakalász, 2019. február 24.

Rózsa Iván: Próféták és tanaik Eddig mindnek szava kiforgattatott… Legyen hát minden próféta átkozott?! Ezek a tanítványok, ezek a követők… Ők az igazi felelősök, bizony ők… Budakalász, 2019. február 24.

Rózsa Iván: Hazugok kora Ha már hit, legyen igaz a hit! Nem csak téged, mást is boldogít… Olyan szép ez az ország; oly jó lenne itt! De ez most a hazugok kora és undorít… Budakalász, 2019. február 24.

Rózsa Iván: Örökre! Lám, megfogadtad örökre: Büszke vagy a magyar rögre! Esküt tettél magad és Isten előtt: A két legfontosabb tanú eljött… Budakalász, 2019. február 24.

Rózsa Iván: Régi és új istenek Nekem a régi istenek jobban tetszenek… Az új istenek, jaj, olyan kegyetlenek! Vagy ilyenek voltak mindig is, ilyenek? Csak mi nem tanulunk semmiből, emberek… Budakalász, 2019. február 24.

Rózsa Iván: Maradi vagyok! Akárkivel nem fogok kezet! Gyilkossal, liliomtipróval, diktátorral… Senkinek sem nyalok segget! Nem haladok hát a korral… Budakalász, 2019. február 14.

“Áldás, békesség”, mint egy szózat. Köszönésként szebbet nem mondhat, ki ide belép lélek varázsa int, büszkén mondhatja: ez a mi “Refink”. Csak egy épület az út mellett talán, de szeretettel jár ide minden diák, hol pallérozódik a csintalan ifjú elme, hit és tudás rejtelme megfejtve. Húsz év bizony oly gyorsan elszaladt. Idő múlik csak a […]