Posted by
Posted in

A tavasz hírnöke

Edit Szabó : A tavasz hírnöke . Magas hegyek vonulatán, magas bérceknek oldalán zöldes mohás hegygerincen örök árnyékban megpihen. . Barangoló fényes Napnak a sugára nem jut arra, felhők sodra rátelepül, szél szavára elmenekül. . Mégis kibújik a virág, sziklagyepen talajt talál, megrekedt réshajlatokban gyökeret ver földdarabban. . Korán kinyílik a szirma, rózsaszínt vagy fehért […]

Posted by
Posted in

Pusztuló világ /próféciák/

Pusztuló világ  / próféciák /   Csak Pilátust ne, őt ne hívd tetemre! mirha és olajág is kevés a sebemre, Mit seb? egy fekély zabálja testemet, felőröl, elpusztít, sőt élve eltemet. Én drága Krisztusom,mily drága a véred! az enyém csak bagót ér, feláldoznám érted. Nincs már mit vesztenem házat,hazát, bankót, csak az Úr igéje jelent […]

Posted by
Posted in

Én szerelmem

Edit Szabó : Én szerelmem . Szerelmes vagyok a Holdba és a fénylő csillagokba, tükröződik szemed fénye az enyémbe visszanézve. . Szerelmes vagyok én beléd, két karommal ölellek én, arcomon a te két kezed, simogatását élvezem. . Közel hajol hozzád a szám, lecsukódik már a pillám, puha csókod visszaadom, már a nyelved tapogatom. . Csókok […]

Posted by
Posted in

Gyerekszerelem

Gyermekszívben bimbózó szerelem gyorsabban elszállt, mint a gondolat, ám amíg élek, el nem feledem kópés-huncut, jóképű arcodat. Szurtos-kis kezeink egymást fogva, futkostunk a homokos utakon. Békát lestünk a falusi tóban, s kacagtunk mókás gyerekdalokon. Bűntelen lelkünk nyűtték az évek, – lopom a múltból a pillanatot – feledni ezeket bizony vétek. Végtelenbe hívtak az angyalok, számodra […]

Posted by
Posted in

Napfogyatkozás

Tüzét veszti a nap, sápadozik arca, önmagával vívott tompa fényű harca. Csalogatja tükör, tónak tiszta vize. Hiába csábítás, kihunyóban fénye. Szemérmesen bújik holdnak árnyékába, ám visszavágyódik Földanya karjába. Lerótta a körét, folytatja pályáját, és észre sem vesszük fénye változását. Arca pírja üdébb talán, mint valaha. Éltet és átölel szikrázó mosolya.

Posted by
Posted in

A reggelek rossz ízét érzem a számban “Szárnypróbálgatók 2020 Antológia”

  Bolgárfalvi Z Károly: A reggelek rossz ízét érzem a számban,   A reggelek rossz ízét érzem a számban, Rideg emberekkel összezárt szobában, Hol szíveken a gyertyák rég csonkig égtek, Talán ez számukra a végső ítélet,   És, mint élőholtak, bizony köztünk élnek, Lelketlen valóság szülte teremtmények, Kik magukba fordultan élik életük, Nem vágynak semmire, […]

Posted by
Posted in

Vágy?!

Az ölésnek vágya, Katonának nagy erénye. Lecsillapítható? * Béke minden vágya? Eltetvesedett bakának… Csillapíthatatlan. * Elpusztítás vágya, Beteg elme zugaiban. Lecsillapítható? * Ölelésnek vágya,, Szerelmeseknél kívánság. Csillapíthatatlan! * A háború vágya, Pénzemberek álmaiban. Lecsillapítható? * Az építés vágya, Lelkesedés ujjongása. Csillapíthatatlan. * Ha megjő háború, Megoldás a kételyekre? Győzelmes téveszme! * Ha kitör a béke, […]

Posted by
Posted in

Február másodikán, vasárnap

Edit Szabó : Február másodikán,vasárnap . Február másodikán medve koma barangol, fénylő nap süt,vagy homály . kijön a barlangjából, talál jeget vagy füvet, meglátja-e árnyékot, . körbefordul, tetszeleg, jó nagyokat nyújtózik, szereti a meleget. . árnyéka ha megjelenik, visszabújik vagy marad, de a hasát még sütteti, . korai az új tavasz, még az idő telelő, […]

Posted by
Posted in

A tükör

  Állj elébe s nézz bele, egy pillanatra nézz rá a szülőkre! Kicsi voltál s végtelen, ápoltak óvtak minden felet. Elreppent az idő feledted ne, enged el a kezüket! Védjed, óvjad, ápold őket, ahogyan ők tették ezt teveled! Lehet, hogy nagy vagy! Lehet, hogy más vagy! Lehetsz bár ki e földön? Ők akkor is a […]