Nagypapámnak volt ilyen nagyon kérges a tenyere… Nyakamon látszik öreg inak logó erezete… Lábaim, már nem akarnak felvinni az első emeletre… A finom vitaminbombák, számból kihullnak a kerevetre… Ha kis-csajt látok utcán, jut eszembe, jó családból való-e, És ha harmincast látok, azon meditálok, végre anya-e? No, nem én változtam meg, de az élet ennél többet […]
Hétköznapi pszichológia Kit szeret az ember, az, az ő a szívében olyan, mint a fény. Minden fénynek van árnyéka, mi visszaüt-visszavetülhet. Örök-életűnek indult ez, de egy változás bizony kemény És Az nem biztos, hogy legyűrhető! Elengedés teljesülhet… Ha az árnyék száll már, ne vetődj rá! Öröklét nincs, írd át, mint: tény… Vecsés, 2019. október 11. […]
Az emelkedő nap fénye, tükröt tart a tó vízére. Minden napi sorstörténet, így alakult ki az élet. Bársonyos fény megigézi a testvérpárt, ahogy nézi. Még ártatlan, tiszta lelkek, mint csodára, felfigyelnek. Kezdődik a gyönyörködés, fiús, lányos érdeklődés. Megismerik a világot, meglelik a boldogságot.
Abban a pillanatban is folyt az élet, zöldültek a növények, csillogott a tó. Csúszós lett a terep, eső esett éjjel, ettől vált ez az állapot lelket maró. Villámgyorsan csusszant a leány a vízbe, a pocsolyatenger teljesen ellepte. Láttán az embernek majd megállt a szíve, rögvest a lábam ösztönösen követte. Erősödő karral kapkodtam utána, […]
A vén köszörűs balladája Szólt a sors: A pengét mentsd ne a tokot! És elém köpött százhúsz lépcsőfokot. Megbillent az ég, talán rábólintott; a panelsor között galambraj ringott. Sóhajt értem hatvan szárny. Mit remélnek? A didergő tócsák helyettem félnek. Most magammal viszek mindent, mi követ: tündérsóhajt, álmokat és bűnöket. Már jó barát az Úr, így […]
Avagy esti impresszió – versben és tankában. Akár a szenny lé a csatornában, úgy folyt mindvégig az életem réme, Az engemet kísérő –jeles- megpróbáltatások életüledéke… A lélekharangom monotonon csak, dolgozott féktelen, Vágyakat generált és el is égette hideg éjeken. Reggel a könnyes lemondás uralkodott… olyan végesen. * Nem enged, szorít. Unalomig ismétlés. Nincs új Nap […]
Rózsa Iván: Vigyázó szemetek Borsodra vessétek! Féltek az időközi választás kimenetelétől? Cidriztek a központilag kreált kétharmad elvesztésétől? Helyi szinten nem lehet elcsalni választást! Így jogi trükkökkel ássátok alá a demokráciát… Budakalász, 2020. augusztus 22.
Rózsa Iván: Szegény Magyarország Fletó-zéró után ovi-nulla: Még jó, hogy az utcákon nincsen hulla… Tőlünk keletre felkelt luka-senki ellen a nép: Szegény Magyarország: mi kell még, hogy lépj! Budakalász, 2020. augusztus 22.
Rózsa Iván: Ki lesz az utolsó? Akarnokok nem gondolkodnak távlatokban, csak mában: Ki lesz az utolsó diktátor Európában? Szeszélyeiknek kitett országukban egész népük túsz: A mamelukok keze viszont maguk felé húz… Budakalász, 2020. augusztus 22.
Kora reggel csendes pára kúszik a víz fodrára. Szél borzolja nyárfa lombját, levélének ezüst foltját. Ringatózó sávos bója, akár ősapánk hajója. Egyik lakója, a sirály tollászkodik rajta. Tófelület aranycsillám, villódzik a szempillám résnyi, szűk nyílásán. Lejtő lankák szelíd hajlása távol a túlparton. Lassú karcsapással haladok mindig előre, a víz és gondolatok sűrűjében […]
