Van, ki ha nem győzheti le az ellenséget, A saját lova lábát vagdossa kardjával. Van, ki indok nélkül fölmenti ellenséget S maga kárán, gyalog elvonul a lovával… Nem vagyunk egyformák. Érdekes fapofák, Ezek a pasikák… Vecsés, 2013. június 05. – Kustra Ferenc
Köd a titokzatosság, sőt kacérkodás Mert nem engedi, hogy messzi távolba láss. Minden lebegő csepp titkos, remek, csodás. Nem ámít, hogy lesz még napfény, feltámadás. Ha majd későbben felszállós lesz a köd, Nagyon szép, csodás látvány tárul eléd, És majdan, később napsugár lesz őröd, Élet szépségeit plántálja beléd. Vecsés, 2013. június 5. – Kustra Ferenc
Égetem a gyertyámat egészen végig Remélem, lángja kitart leges-leg végig… Igyekszik ellenállni, minden fuvallatnak, Igyekszik fénye maradni a jó sorsomnak. Kérdezik, az életben mi fáj? Kérdem, életben mi, ami báj? Rendelt sorsom által eltángáltatok, De lélekhúromon dallamot játszok… Vecsés, 2013. június 12. – Kustra Ferenc
(bokorrímes) Vasárnap reggel, vad hideg volt, de elmentünk szánkózni. A hó, jég-keményre volt fagyva, recsegését hallani… Már csak egy duruzsoló vaskályhát kellett volna rakni… Vad Hideg Téli nap. Épp vasárnap, Szánkózni mentünk. * (Oximoron, 10 szavasban) Szánkózás a hidegben! Könnyen meg lehet fázni… Közben kezdtünk kimelegedni! (Tükör apeva) Még Fáztunk, Vacogtunk! Szánkózástól Ám meg izzadtunk! […]
Edit Szabó : Útnak indulván . Útnak indult fehér télben két bőrönddel a kezében, havas tájon fogy a lépte, felhőnek ér közelébe. . Magas férfi, sötét ruha, mi vitte az indulásra, elindult hosszú útjára, visszatér-e valahára? . Merre viszik a léptei, várják vajon e ott messzi, életcélját módosítja, végtelen sorsnak a hossza. . Boldogsága viszi […]
Megjött, szeme ragyog a csillogástól. Kápráztatónak tűnik a díszítés. Nem észleli, ebben a percben lett kész, alig áll egyben az egész körítés. Hívogató a zenekar játéka, bizsereg tőle már a vendég lába. Épp hogy összejött a hangosítás is, könnyedén áteshetnek a hibákba. Sikamlós szag terjeng a levegőben, virágillat helyett kölnit használtak., hogy elnyomja […]
Lombos fák övezte úton járok, velem tart egy elhúzódó árok. Szerte színes vadvirágok, bokrok, elmélázva, döcögve haladok. A talpam alatt reccsenést hallok, ijedten, hirtelen megtorpanok. Pet palackok hevernek a fűben, mintha ez lenne a gyártó üzem. Erre egy fémdoboz engem kerget, majd szellő papírkupacot lenget. Fű illat helyet fojtó bűz árad, ez a […]
Hamuszürke, borongós hideg tél lett, köd köti össze a dara szemcséket. A zúzmara feszíti az faágakat, akkora teher, hogy itt-ott leszakadt. Nem csillog most a tükörfény a tavon, vészesen befagyott már a Balaton. Árvátlanul álldogálnak a hattyúk, kereséshez lehajtva hosszú nyakuk. A vízből szereznének maguknak étket, csőrükkel nem tudják feltörni a jeget. Mi […]
Köd lepte, kietlen most ez a vidék, akárcsak a szívem, ami sírhatnék. Nem leli helyét nincstelen életben, elvárná, hogy itt is valós fény legyen. A költözéstől is fájni kénytelen, máshol a lét szomorú, gyökértelen. Itt hagyni egy boldog család melegét, vinni magamban életük értelmét. Nehéz a batyumat hátamra venni, valameddig, vagy örökre elmenni. […]
Ezer pofon s annyi padló, rotyog a csont a lélek omol. Felállva ugrasz újra, de e csatát elbuktat. Újabb meccs újabb kihívás, erős ellenfél jő a padlózás. Majd felállva jő tőled a csípő dobás. megnőtt a bizalom s jő a száguldás. Ott állsz a dobogó fokán. néked szól a himnusz a nép szaván, dobban a […]
