Posted by
Posted in

Emlékpakolgató

Emlékpakolgató Ma itt ülök csupán magam az esti félhomályban, kinek megannyi dolga van, mutatva őszre váltan, a lomjaim pakolgatom, a rég megunt meséket, matatva fent a polcomon, csak ócska semmiségek. Csupán elúszó képzetek egy omladó szorosban, kiszolgálták a létüket, csak imbolyognak ottan, e félretett, fakó cihák sután csak ácsorognak, bezárva szűk bejáratát a néma hegyszorosnak. […]

Posted by
Posted in

REPÜLJÜNK EGYÜTT

Búcsúfényben táncol már a nyár, Még tündököl a lehulló esti szirmokon, Még szórja melegét, még rád talál, De hátad mögött már az ősz lombja hull. Csendben észrevétlen beköszönt majd a tél is, Hiába szeretnéd megállítani, eléri a szíved mégis, Ma még tapsolsz a nyárnak, a fénynek, De holnap már utol sem éred, Hiába keresnéd a […]

Posted by
Posted in

Rózsa Iván: Tisztító tűz?

Rózsa Iván: Tisztító tűz? Égő olajmezőn nem születik élet… Égő olajmezőn a tűz úgy éget… A birkanyáj béget, egyre csak béget… Ki vet ennek egyszer s mindenkorra véget? (Égő olajmezőre főnixmadár nem téved…) Budakalász, 2021. március 24.

Posted by
Posted in

Szeretnék szárnyalni…

(anaforás, 3 soros-zárttükrös, belső rímes) Mint madárdal, szeretnék szárnyalni köd nélküli, pirkadó hajnalon, Mint madárdal, berepülnék a lélekbe fogadó, lélek ajtódon… Mint madárdal, szeretnék szárnyalni köd nélküli, pirkadó hajnalon. (anaforás) Szeretnélek, mint hegytetőn a jelzőfüst a parazsát, Szeretnélek, együtt élnénk át a szerelem mámorát… Szeretnélek, messzire odáznánk a lelkek halálát. (Septolet) Szeretnélek, Ölelnélek, Dédelgetnélek… Szeretnélek, […]

Posted by
Posted in

Anya nézd!

Anya nézd! Megjöttem, itt vagyok! Siettem, hisz tehozzád küldtek az angyalok. Mostantól a te kislányod én leszek. S hogy boldog anya légy, mindent megteszek. Anya nézd! Már járni is tudok! Nem is lépkedek, hanem már szaladok. De egyáltalán nem félek, mert tudom, Biztonságban vagyok, hisz a te kezed fogom. Anya nézd! Már beszélek! El tudom […]

Posted by
Posted in

M. Lackónak

Lackó, Lackó ne háborogj, hisz Petőfi is megmondta: ülj meg itten és ne moccanj. Ha eljön az idő végre verset is kapsz egykettőre. Persze csak ha megérdemled és magadat jól viseled. Most látom, hogy mit ígértem megtartottam ezen percben. Itt van hát e vers tenéked, szép hétvégét megérdemled.

Posted by
Posted in

Új útra térek

Számomra már nincs ma és nincs tegnap, szemem előtt a holnap képe lebeg, mikor már letettem minden múltbéli terhemet. Batyuba kötöttem a bántást és csalódást, melyet egy kanyarban hanyagul leteszek, vigye akinek kell. Elhagyom a hazug ígéreteket, álnok bókokat s a sok csaló emléket, kedvére szemezgetheti, ki bánatot keres. Új tarisznyát fogok és megtöltöm szépséggel, […]

Posted by
Posted in

A tél szerelme

A tél szerelme A szél zokogva átsüvít az égen, siratva őszi kerteket tarol, megannyi sárba összegyúrt levélen halad tovább, el is zarándokol. A tél hideg, ködös tekintetével a tájra néz, elimbolyog vele, hiába kérdezik derengve váltig a messziről alig látszó hegyek, miért e zord, fagyos, kemény belépő, miért e csontot átütő hideg, de ő nem […]

Posted by
Posted in

Névnapodra

Névnapod van ma és én rád gondolok, eltöprengek rajta, mit is kívánhatok. Boldogságot, egészséget, gazdagságot s minden szépet. Örömöt és vidámságot, ölelést és sok barátot. Kívánom, hogy akit szeretsz, szeressen, amíg csak lehet. A gond és baj elkerüljön, árnyéka rád ne vetüljön. Bár már el nem mondhatom, ezért most csak leírom, mit magamban suttogok: Boldog […]

Posted by
Posted in

A remény varázsa

  Örök álom átka zárja le szemed, bár gyermeked keze még szorítja kezed.   Hideg a koporsó, véres a rózsa, magányos a szív, mely félőn óvta.   Emléked árnyéka volt hajdan altatóm, ölelő hiányod rongyos takaróm.   Ma lányom mosolya csordultig tölti magányos szívem fájdalmát törli.   Szeme szivárványos kaleidoszkópja a remény varázsát lelkembe szórta.