Posted by
Posted in

Ködös tájkép

A ködöt örökítette meg a szerzőpáros, versben és tankában… Ősz, már ököllel kopog az ablakon, Lefolyó vizet csinál a falakon. Holnap reggelre, lehet, hogy deres lesz már minden, Utána jő a téli hideg, menekvés nincsen. * Köd-hajnal dereng, Fázós hideg, dermesztő. Szomorkás szürke. Metsző lég, hajnal hasad, Szürke tájra köd tapad. * Ébredő hajnal Köd-párát […]

Posted by
Posted in

Deres,zúzmarás táj

Edit Szabó : Deres, zúzmarás táj . Út mentén a szalmabálák sorakoznak olyan árván, dér lepte be mindegyiket, rétre ember mért nem figyelt. . Alatta még zöldül a föld, tél hatalma hirtelen jött, kora reggel fagyot hozott, minden bála szakállt kapott. . Az út szélén szép magas fák fehérre festett lombja áll, ágas-bogas fehérségek magasan […]

Posted by
Posted in

Apa mondd!

Apa mondd, fogod majd a kezem, ha félek? Megnézed, nincsenek -e szekrényemben rémek? Nem les -e rám veszély, mielőtt átmegyek az úton? Vigyázol rám akkor is, ha nem vagy ott. Tudom. És elkísérsz majd, ha első nap iskolába megyek? Megtanítasz mindenre, hogy jó felnőtt legyek? Büszke leszel rám akkor is, ha néha hibázom? Átölelsz jó […]

Posted by
Posted in

Fénylő igézet

Fénylő igézet Hófehér paplanon csillagok fénye, holdsugár ezüstje kúszik az égre, lágy zene kísér tündöklő pihéket, aranylant húrjain reményt ígérnek. Házakon csüngő, szikrázó jégcsapok, kémények füstje lassú – még andalog, ünnepi díszben hegytető tetszeleg, angyal száll fölé, lépése nesztelen. Fenyőfák csúcsán pelyhekből glória, égből zeng a varázsos szimfónia, halkan lép karácsony a bársony éjbe, ragyogást […]

Posted by
Posted in

Ünnepi fényben

Ünnepi fényben Suttog a fenyves, álmodik csendben, várja a percet ünnepre kész. Hófehér csipkén, jégvirág diszkrét, csúcsokon dicsfény, aranylón ég. Kristályos felhőn, angyal hoz csengőt, hangja száll erdőn, szívekhez szól. Egyetlen csillag, fénye felvillan, ragyogó tiszta, reményt adó. Várva várt óra, mesélnek róla, zengi a szózat, Jézus jöttét. A csendes éjben, szeretet ébred, újra hit […]

Posted by
Posted in

Mese a négy gyertyáról

Mese a négy gyertyáról Négy gyertyaszál a koszorún. Sóhajt az első szomorún: a Béke lennék a földön, de a lángom csak füstölög. Nem őriznek az emberek, elalszok – már csak reszketek. Tündöklésem is megkopott, a gyűlölet eltaposott. A második gyertya is szól, keserű a csalódástól. Én a Hit vagyok – nem kellek, nem értenek, csak […]

Posted by
Posted in

Mi vagyunk az ünnep…

Mi vagyunk az ünnep… Kristályként szikrázó, szállongó puha hó. fenyőket átölel, az ünnep oly közel. Varázslatos álom, újra visszavágyom, a gyermeki létbe, szűzi hófehérbe. Emlékek élednek, angyalok lépkednek, távolból csengő szól, fény terül csillagból. Míg örömláng gyullad, újra remény fakad, szeretet ünnepén, tűnik a szürkeség. Hit érkezik vele, béke száll a csendre, szívekben láng éled, […]

Posted by
Posted in

A sötétség hangjai

Ijesztő a sötét, mint fekete űr. Néma végtelenség, úgy vesz körül. Árnyékok orgiája, tobzódó némaság. Eltűnik a fény, vív haláltusát. Ordít a csend, de nem hallja senki. Láthatatlan kéz, mi szakítja s tépi. Sikolt az éj, de nem jön segítség. Elnyel mindent az éhes sötétség.

Posted by
Posted in

Advent fénye

Advent fénye Édeni fényét, mennyei ékét, rejti az égbolt, álmodozón. Itt suhan; érezd, éneke ébreszt, csillan az advent, várakozón. Bársony a csend kint, és öröm érint, árad a fénye glóriaként. Múltat idéző égi kitérő, végtelen emlék, vágyakozás. Angyali hárfák zengik a hálát, szárnyal a hang már; emberekért. Ünnepi éjben angyali kékben templomot épít, míg a […]

Posted by
Posted in

Diszharmónia

Diszharmónia           Nem öntöttem én nagy harangot; a hangot kiengedtem és nem temettem a bronzba, szétszórt hangjegyeknek nem lett zengő szobra. Csak álltam férfiként, nem szóltam, csak ennyit: Legyen hát, falja fel a csend valamennyit! De a messze szaladt hangok már rám várnak, tagadván értelmét az ember szavának. Összebújt szólamok új hazát találtak, kedves, apró […]