Posted by
Posted in

Vörös csillag

Vörös csillag, dölyfös csillag: a csapongó múlt, hulló átka – Ezerrel támad éjszaka. Vörös csillag, hulló csillag: bitorlók világát éltető – – Elvtársak! A trón éghető? Vörös csillag, fénylő csillag: felkent papjaid gyónnak jajjal – Ezerrel támad a hajnal. Vörös csillag, dölyfös csillag: letörik üstököd néhanap – Ezerrel kel fel majd a nap. Vörös csillag, […]

Posted by
Posted in

Kéregkoporsó

Rád kérgesednek az évek. A hazugság, bántások, érzések. Egy fa vagy az erdőben. Nem tudod, merre van az előre. Valaki lehántja rólad a kérget, meztelenségedbe vés egy képet. Az élet végéig, D+O forever. Téged viszont csendben megöl. Ha meghaltál, sajnálnak. Sírodra tesznek virágot, palántákat. Nem a te virágodat: míg éltél, addig sem dicsérték. Most mégis […]

Posted by
Posted in

Nyár örömei

Nyár örömei Az idei tavasz bármilyen furcsa volt, mind több helyen látszik szép, zsenge tarka folt. Bár a Nap az égen oly ritkán ragyogott, sok kis kedves virág azért szirmot bontott. Üde színű csokor mezei virágból arcomra mosolyt csal, lehetek én bárhol. Dísze a mezőnek, dísze a szobáknak, szép követe mind a tavasz illatának. Lassan […]

Posted by
Posted in

Butulni volna jó

Butulni volna jó Mikor már ész helyett erő az úr, mikor már torkodon hurok szorul, butulni volna jó, de nem lehet, mert rég magasra lát tekinteted. Hiszen te nem sütötted még le azt, megalkuvón te nem vágtál grimaszt, csupán a tiszta szó, mi létezett, a tiszta szó csupán, s a tiszta tett. Mikor konok, bolond […]

Posted by
Posted in

B terv

B terv Az út porából egy kavics a messzeségbe koppan, cipőm alatt a többi is csikordul rá unottan, nehéz kabátom foltjain a varrás kezd szakadni, zsebem lyukas, s az álmaim között a lét falatnyi. Bolyongok én a végtelen ködével átfonódva, úgy, mint kinek nem is lehet e földön semmi dolga, csupán kóborlok céltalan a roncs […]

Posted by
Posted in

A Hold és a pipacsok

A Hold és a pipacsok   Kaszált rét felett, Kócosan kelt fel a szép Hold. Rőt pipacsok között Vörösre csókoltuk egymást. Megtelt lassan fénnyel A föld, köröttünk a tájék, És míg szemben álltunk Szerelmünk pirulta a rét. Égő hátam mögött, Már Afrodité mosolygott, Hermész vitte a hírt, Hogy ma ilyen csoda történt.   Fekete virágfej- […]

Posted by
Posted in

Egy fa élete

Kívülről pompa, belülről magány. Elmúlt, vége, elmúlt… Hiányzik a nyár. Reszkető falevél lehullana az ágról, de nem tud elszakadni, fél a haláltól. Huncutul csavarint a hideg szél rajta, megadva magát lehull az avarba. Visszanéz a fára… Hiányzol! Súgja. S végleg megpihen a fa árnyékába’. Közben az öreg fa számolja az éveket… hányszor engedte útjára a […]

Posted by
Posted in

Tükör előtt

Tükör előtt Tükörben nézem arcom elmerengve, ahogy kicserzi azt a sors keze, s barázdák egyre mélyülő ütemben, mit is lehetne tenni ellene? Fáradt szememben ott a csillogás még, de fénye már a lét vizén törik, nem ég a tűz a szívemen belül rég, az álmaim varázsa nem röpít. Csak üldögélek én a délutánban, lehet, ki […]

Posted by
Posted in

Valami nem jó itt…

A kapcsolatok üresek, kihaltak, Nem tudhatod, kinek szavazhatsz bizalmat. Az emberek magányosak, kevés az igaz barát, De egyre több az árva és csonka család. A fiatalok céltalannak érzik az életet, Idegen országban töltenek el éveket. Vagy lehet, hogy sohasem jönnek haza, Ott lelnek otthonra, ahol máshogy mondják: „anya”. A nagymama az unokáját évente csak egyszer […]

Posted by
Posted in

Fekete március

Azon a márciusi éjjelen Jókedvem, huss, elszállt. Belém hasított élesen: Nem vagy már. Láttam, ahogy szenvedsz, És én nem tudtam segíteni. Hogy Neked már nem fáj: Hát, sovány vígasz. Erről nem volt ám szó, Anya! Hogy csakúgy itt hagysz… Azóta utálom a márciust, És ki nem állhatom a hetedikét. Elvitted a kacagást, Elvitted a nyarat. […]