Posted by
Posted in

Kunyhó előtt

Edit Szabó : Kunyhó előtt . Kunyhó előtt ül az apó, megpihenni néha de jó ! kalap alatt őszült feje, távolba néz tekintete. . Sokat megélt az életben, bőr csizmája mesélhetne mennyi lépést tett meg benne, míg munkáját elvégezte. . Megfáradt már, öreg teste, de lelkében reggelente kezdené újra életét, szeretné az ő kedvesét ! […]

Posted by
Posted in

Pipacsok között

Edit Szabó : Pipacsok között . Búzamező szélén virág, piroslón virít a határ, kék sejtelem benne rejlik, búzavirág kényeskedik. . Határ menti látogató, barnasága odavaló, lételeme erdő-mező, otthonában járkál egy őz ! . Figyelmesen tekint széjjel, magasra emelt fejével, agancsai ágaskodnak, kalász fölé magasodnak. . Körülötte pipacs díszlik, a szép testét kiemelik, meleg barna tekintete […]

Posted by
Posted in

Háborgó mélység

Gyenge a nyelvem kifejezni azt, háborgó mélység, ami megszakaszt; bár minden szavam lelkemnek tükre, s nem halvány mása, mégsem él üdve. Megdermed lelkem, kedélyem vádol, csak illúzió, hogy félve ápol. Meggyőző kellék, börtöne ajkam. Hátramaradt rom, ennyi maradtam.

Posted by
Posted in

Margaréta koszorú

Edit Szabó :. Margaréta koszorú . Kék ég alatt zeng az ének, margaréták útra kélnek, fel a felhők tetejébe, koszorút fonnak köréje. . Fehér szirmok felragyognak, egész mindenséget fognak, napfény sárga bibéjüket vidámítja a fény tükre. . Szikra csillan, fény megvillan mindegyiknek nyitva szirma, viszi messze a szépséget, világ szeme legyen éhes ! . Legyen […]

Posted by
Posted in

A nap végén…

Fény és a sötét, találkozott, összeölelkezett, Aztán a sötét orvul, fényeket durván felöklelt. Pendültek fény húrok, szóltak lélek dallamok, Mint tiszta szűz hó… olyan tiszták a szólamok. Hullhat ónos eső, vagy fehéres hó, fájhat a fej, mégis leszáll az est És a sötétség a maga feketeségével, mindent éjszínűre fest. Óh, éjszaka, ha eljössz közénk, a […]

Posted by
Posted in

Rózsa Iván: Haladás

Rózsa Iván: Haladás Ki voltam? Ki vagyok? Ki leszek? Honnan jöttem, és merre megyek? Változom, de mégis ugyanaz maradok: Az utamon szüntelen a végtelenbe haladok. Budakalász, 2020. július 12.

Posted by
Posted in

Rózsa Iván: Húsz hullám haiku

Rózsa Iván: Húsz hullám haiku Ki látja hullám? Én valószínűleg nem… Legfeljebb fentről! Hullámok hátán Delfincsapat cikázik: Hideg kiráz itt… Hullámfürdőben Várunk óránként, kolomp: Öröm-jel-adás… Szeretem e neszt; Hullámok halk moraját: Feltölt a tenger! Ős-öröm hull (r)ám; Mindig élvezem zenéd: Mesterünk, Richard… Hullámtörő gát Fékezi szilaj tenger Újabb rohamát. Együtt rezeg lét Közös hullámhosszunkon; Egy […]

Posted by
Posted in

Kitartás

Nem álom állapot ez a jelen, számára szinte viselhetetlen. Félve kell a pillanatban élni, így csak a jövőre tud gondolni.   Elnyújtott az út a megoldásig, tele van görönggyel zsúfolásig. A cél stabilan áll a távolban, lélekben tűz izzik tágas gondban.   Fontos az erő, valós kitartás, nem veszhet el egyetlen pillantás. küzdelem uralhatja a […]

Posted by
Posted in

Napnyugta

A bárányfelhő hullámok mesés és oly’ szép tündérvilága, A sötétedő kora-este, néznivaló bíborvirága… A bárányfelhő hullámok mesés és oly’ szép tündérvilága. Kora est fénye. Bíborszín felhőket fest. Varázsos alkony. * A vattás-fehér bárány felhőréteg, részben bíborszínű volt, Ég erősödő holdvilága, az ezüstjével, lassan tarolt… A vattás-fehér bárány felhőréteg, részben bíborszínű volt. Ég Kékjén Rózsaszín Barikákat […]

Posted by
Posted in

Cica napfürdőzés

Edit Szabó : Cica napfürdőzés / Abszurd mese / . Ó mit látnak szemeim, napfürdőznek cicáim, szőrük nem elég setét, kell még nekik a napfény! . Fürdőruhát felvettek, nadrágocska egy kellett, de hát cici van bőven, nap ne égesse őket. . Nyolc cicire melltartó, éppen négy cicitartó, fürödni biz’ nem fognak, tűző napon ragadnak. . […]